Toscana tartomány

Az elmúlt évtizedekben igyekezetünk megismerni Olaszország legszebb tájait, városait. Elautóztunk Szicíliába, többször jártunk Rómában,  Velencében,  filmet forgattunk a Garda tónál, Veronában, és a Dolomitokban.  Legutóbb régi vágyunk teljesült: ismét autóval nekivágtunk, hogy felfedezzük Toscanat. A csodálatos vidékét, városait: Arezzót,  Firenzét, Pisát, Luccát, Sienát, Volterrát. Képzeletben tartsanak velünk  ezeken a csodálatos itáliai kirándulásunkon!  Csatlakozó oldal: Róma Első kisfilmünkben szeretnék egy összefoglalót  adni arról, hogy miként látta a kamerám azt a bizonyos világhírű toscan tájat. Az egy hét alatt természetesen nem járhattunk mindenhol, de a bedekkerünk ajánlása alapján talán a legfontosabb helyeken igen.

Arezzoban most járunk második alkalommal. Az Il Pino megtekintésével elszaladt az idő. Elkésünk, ami előfordul az ilyen videós túrákon. Mérgesek is vagyunk ezért magunkra! A délelőtti napsütés után befelhősödött az ég és ráadásul  a főtéren is egy közelgő ünnep miatt sátorerőt állítottak a derék taliánok.  Tehát nem ez a legalkalmasabb pillanat, hogy megörökítsük e bájos város legelőnyösebb arcát. majd legközelebb! Arrezzo a zászlók és a címerpajzsok gazdag változatosságával lepi meg látogatóit. Sétáljunk fel a dombon épült Piazza Grande nevű térre. Nyaranta itt lovagi tornát is rendeznek. Mi ugyan nem forgathattunk a San Fracesco templomban, de reneszánsz  freskóiért ide feltétlenül be kell látogatnunk. Arezzo fantasztikus!

Firenze az Arno folyó két partján elterülő város, melynek panorámáját először a Piazzale Michelangelo  dombtetői kilátójáról érdemes áttekinteni. Itt ingyenes a parkolás, és a Hop on hop off busszal kényelmesen és olcsón barangolhatjuk be a várost. Mi is így tettünk. Első programként elvegyültünk  a tömegben a  város jelképnek is számító hídján, a Ponte Vecchion. A Piazza della Signoria a város főtere, ami egyben csodálatos szobrok nagy szabadtéri múzeuma. Közöttük a talán legtöbbet fotózott  akt és férfiassága: Dávid, Michelangelo mester művének másolata. No és fontos megnézni a Virágos Szűzanya székesegyházat, a Duomo, mellette a Keresztelőtemplomot, a keletre néző Paradicsom kapujával együtt. Hajrá Firenze!

Lucca  történelmi belvárosa a megőrzött városfalon (ami bejárható, akár kerékpárral is) belül látogatható. Keressük fel San Martino Duomot, homlokzata 1204 óta viseli a pisai román stílusjegyeket.  A San Michele-templom környéke népszerű találkozóhelye a városiaknak. Pillantsunk be a Palazzo Pfanner kertjébe, emlékezzünk az itt született és dolgozó Puccini zeneszerzőre. Hogy aztán ellátogassunk Lucca legérdekesebb helyére az Anfiteatro Romanohoz.  Azaz csak a formáját őrző, házakkal körülépített emlékéhez. Mint e tájon a legtöbb település történelmi magja, néhány óra alatt gyalogszerrel bejárható. Többre egy körúton nincs is igazán idő. Ha szerencsénk van, akkor ezen pillanatokban is megérinthet minket a hely varázsa!

Pisa még számunkra  (többszöri látogatásunk után is) felfedezendő hely maradt. Hiszen, mint annyian mások, mi is a Csodák terére igyekeztünk. Jelzik is mindenfelé a Torre Pendente-t, azaz a ferde tornyot. De ha nem jó irányból érkezünk (mint mi) akkor nem is olyan könnyű rátalálni.  Úgy mondják 1173-ban az építésének kezdetén kezdett el dőlni. Hogy aztán feljebb más magasságú tornyokkal kompenzálják a hibát. Azt jósolják, hogy a sok újkori igyekezet ellenére is a torony, talán nem is oly sokára, össze fog dőlni. Ebben le legyen igazuk a jósoknak! Ezért támasztja a tornyot sok fényképezkedő turista is! A szomszéd, az elmaradhatatlan Duomo, és a mellé külön épített keresztelőtemplom környéke egy igazi piknikellő hely, a turisták  nagy gyönyörűségére.

Előtanulmányaink alapján egy dologban biztosak voltunk. Ez pedig nem volt más mint San Gimignano városka meglátogatása. Közelítve a településhez, a  kanyargó toscan autóúton egyszer csak hirtelen bukkant fel sziluettje.  Innen a távolból is összetéveszthetetlenül mutatta magát nekünk és más érkezőnek is. A tájat őrző,  egykori hetven lakó toronyból mára tizenhárom maradt fenn csupán. Ezek dacolnak az idővel. Az egy - egy közösséghez tartozó építmények védelmi célt szolgáltak. Egymással versengtek, hogy ki tud magasabbra építkezni, hiszen ez előnyt jelentett a háborúskodás idején. San Gimignano ezen zord építmények alatt és között fekvő hangulatos utcáival, tereivel üzleteivel és kávézóival örvendezteti meg azt, aki ellátogat ide.

Siena egy dombtetőre épített város. Az autóparkolóból jól tervezett mozgólépcső viszi a látogatót az óvárosba. A más helyekre  is jellemző  szűk után érkezünk el ide jövetelünk egyik céljához az Il Campohoz, azaz a kagyló formájú térhez. Ennek fő ékessége a Palazzo Pubblico, az önkormányzat székhelye. Harangtornya 102 méter magas, ez az olasz második helyezett. Itt szokás a földre telepedni. Mi is így tettünk és megkóstoltuk a helyi fagylaltkülönlegességeket. Aztán picit távolabb felkerestük a város másik nevezetességét. A Székesegyház díszes homlokzatával is kiérdemli látogatói figyelmünket. A programunkat úgy tervezzük, hogy maradjon legalább egy óránk, hogy csak úgy szabadon járkáljunk Siena belvárosában.

Volterra, így mondják, Itália egyik legrégebbi települése. Időszámításunk előtt az etruszkok laktak itt, az akkori neve  Velathri volt. A mai turista több irányból kapaszkodhat fel az 500 méteres magasságú dombtetőre. A sok autós látogató miatt délelőtt nehezebb parkolóhelyet találni. A hangulatos óváros azonban megéri a fáradalmakat. Aki teheti,  kóstolja meg a finom, felszolgálás előtt kicsit megmelegített csoki tortát, ilyet máshol már hiába kerestünk. De ismerőseink nagy bánatára, ők meg sem találták a javasolt kávézót. Önök legyenek kitartóbbak!  A fő parkoló mellett látható a Teatro Romano, Toscana egyik legjobb állapotú  római színháza. Ezt a látványosságot érdemes madártávlatból is jól szemügyre venni.

Isola d’Elba Olaszország egyik legismertebb térségének, Toszkánának a része. Ha tehetjük, akkor autóval utazzunk el ide.  Itália nyugatai partvidékét itt a Tirrén-tenger mossa. A szárazföld kikötője Piombino, innen indulnak a kompok, hogy nem egész egy óra alatt vigyék az utasokat, no és a járműveket a sziget kikötőjébe, Portoferraioba.  Mi ősszel érkeztünk ide, és magyar szót egyáltalán nem hallottunk, de hazai rendszámú autót, motort sem láttunk parkolni sehol. Szeptember itt már nem számít főszezonnak, az árak is megfizethetőbben a július - augusztusi hónapokhoz képest. Ahogy egy helyi  turisztikai szakembertől hallottuk, Elbát túl drágának ítélik a volt szocialista országok utazási irodái. Ezt a főszezont kikerülők, mi mi, nem érzékeltük.

Portoferraio - kikötője, első napunk, első állomása.  Ide érkeznek a szárazföldről a helybéliek, és a turisták egyaránt. Itt bonyolódik a kereskedelmi hajózás és horgonyoznak a jachtok, kisebb nagyobb csónakok, halászbárkák. A félköríves partján épültek a város legszebb palotái. Portoferraio ősi település, fontosságát az itt bányászható vasérc alapozta meg.   Neves üzletek, drága éttermek, bárok és kávézók üzemelnek itt, teraszukon gazdag és ráérő helybéliekkel, vásárlásba belefáradt turistákkal. Ez Isola d‘Elba ütőere. Innen vághat neki a felfedező a lankás domboldalra épült Óvárosba, melyet már messziről is, a tájat uraló Világítótorony jelez. Ezt a neves és a várost jelképező építményt Grand-Duke Leopold of Lorraine építette 1788-ban.

Portoferraio - Óvárosa, a múltban biztonságát a két erőd, a Forte Inglese és a Forte Stella volt hivatott szavatolni. A negyed leghíresebb épülete, a  Palazzina dei Mulini, mágnesként vonzza ide az egyéni és csoportos látogatókat. Ez volt Napóleon hivatalos rezidenciája, amikor bukása után száműzték Elbára. A meglátogatása előtt érdemes informálódni a nyitvatartási időkről, és azt se feledjük, itt a szigeten könyörtelenül betartják a sziesztát. Ennek órája közeledvén, mindenkit, udvariasan ugyan, de kitessékelnek az épületekből. A pazar helyen állva elgondolkoztunk, mi motiválhatta Napóleont, hogy megszökjön innen, mely újabb kudarca után került a zord Szent Ilonára? Innen pár kilométerre volt Napóleon nyári palotája. Azt is keressük fel!

Marciana & Monte Capane is  a sziget teljes területét átfogó nemzeti parkban található. Akit a negyven orchidea- faj virágzása érdekli annak  a tavaszt kell utazása időpontjaként választani. Ekkor további számtalan érdekes virágra is rácsodálkozhatnak. Ősszel maradt a táj, a más-más arcukat mutató öblök és hegyek. Mi a Capane hegyre induló libegő alsó végállomását keresve fedeztük fel magunknak Marciana városkát, annak bájos utcácskáit. Nem bánva azt, hogy a libegő parkolóját nem is itt, hanem pár kilométerre Marciana Marina felé találtuk. Így a szezon végén is nehéz volt parkolót találni. De aztán már repített is minket a különleges álló libegő. A hegy tetején aztán bőven volt időnk a nézelődésre, mert itt is bekövetkezett a szieszta. Amikor leállt a felvonó.

Capoliveri egyike az Elba szigetre és a szárazföldre  oly jellemző hegyi városkáknak. Szépségével számtalan látogatót vonz falai közé. Ezért a bájos település felfedezését magunk is beiktattuk programunkba. Tettük ezt azért is, mert a másoknak  ajánlott, második elbai szálláshelyünktől ez igazán csak pár perc autóútra van. Aki itt jár, járhatna akár más toszkán városkában is. Persze itt nincsenek olyan híres műemlékek mint amelyek a szárazföldön látogathatók. De főleg azoknak, akik egy modern üdülőhelyen, vagy egy modern tengerparti városkában múlatják az időt, Capoliveri megmutatja a térség oly jellemző mediterrán életérzését. Ami mellé a zeg-zugos utcácskából kinézve, hihetetlenül gyönyörű panoráma társul. 

A második szálláshelyünket, lényegében Porto Azzuronak köszönhetjük. Az ide vezető  úton szemeltük ki magunknak a hotelt. Hogy aztán visszafelé le is foglaljuk nyaralásunk utolsó három napjára a szobánkat. E településre vacsorázni sincs értelme bejönni kilenc- tíz óra előtt. Nappal viszont, az itt is kötelező sziesztát kivéve,  pezseg az élet. A városka legszebb arcát a kikötő mólójáról mutatja. Aztán aki beveti magát a történelmi óváros szűk utcáiba, ott a szokásos üzletekkel, bárokkal és kávéházakkal találja szembe magát. Egy tájékoztató szerint a Piccola Minieraba, a múzeumként is működő bányába innen lehet eljutni a legkönnyebben.  De legalább marad egy érvünk, hogy miért jöjjünk vissza Elba szigetére. 

Elbára Magyarországról közúti közlekedéssel elég macerás eljutni. Mi az autós utazást választottuk. Szlovénián, Velencén, Firenzén keresztül nagyon kényelmesen lehet 12 óra alatt eljutni Piombinoba. A Fi -Li - Pi nevű autóút Firenzétől a tengerpartig ingyenes, érdemes ezt választani. A főszezonon kívül már nem kötelező a kompjegy lefoglalása, ám a szombati vissza utunkra, a kiszemelt járatra elkelt minden jegy. Így aztán alkalmazkodni voltunk kénytelenek!  Tehát megérkezésünkkor már érdemes megváltani a jegyünket a kívánt időpontra.  Érdekes lehetőség repülővel jönni Elbára. Megnéztük az aranyos kis repülőterét. Itt minden úgy van mint a nagyoknál, csak mini változatban. Elbára repülő társaságok: Silver Air, Intersky and Skywork. 

https://villailpino.com/

www.caladimola.it