Ausztria

Ausztria fővárosa Bécs különlegesen szép, érdekes és mind múltjában-történelmében, mind pedig kultúrájában rendkívül gazdag város.  Bécs városi múltja a római birodalom hatására a Limes-re nyúlik vissza, ami Vindobona néven légiós táborváros volt.  Városmagja ma is  őrzi a római kasztrumok maradványait, és azóta folyamatos városfejlődésének mozzanatait. Persze a középkori városmagot,  a későbbi  császárvárost azóta gyűrűs-sugaras rendszerben modern közlekedésre épülő úthálózat szövi át, mint a Ring, a Gürtel. Ez a szerkezet ad azután otthont a hatalmas ipar negyednek és a könnyűipari és kereskedelmi óriásoknak. Bécs is kerületekre oszlik és a külső kerületek önálló városközpontokkal szolgálják a lakosságot.  Bécs városépítészeti kontinuitását nem egyszerűen hegyvidék és síkság, a nagy folyó a Duna, a mezőgazdaság, és az ipar találkozása adja, hanem az az ezeréves vezető szerep, ami a Habsburg-ház töretlen politikájából adódott.  Bécs jellegzetesen középkori város volt, majd Ausztria gyönyörű barokk városa lett, később eklektikának adott otthont és szinte ugyanakkor a szecesszió világ-fővárosa lett. Budapesttel összehasonlítva, mindkét világvárosban ugyanannak az eklektikának a hatását érzi a látogató. De ezt megelőzően a klasszicista építészek is dolgoztak ide  is, oda is. A mérnökök jó üzleti érzékére vallott, hogy ugyanazt az épülettervet eladták mindkét településen. Erre van is néhány kézzelfogható, ma is árulkodó  bizonyíték. Tehát jöttek az osztrák tervezők Magyarországra, nem csak Budapestre, hanem más helyszínekre is. A középkor legjelentősebb emléke természetesen a Stephansdom. Tornya lényegesen magasabb a Gellérthegynél, formás, arányosságai ezt szépen képezik egészen addig, amíg egy-egy rá közelítő szűk utcából ki nem derül, hogy az utca emeletes házainak több, mint a tízszerese a magassága. A templom maga az áhitat, mai pompája ezer év kultúráját hordozza, a román korban a XI. szd-ban kezdték építeni, és még ma is formálják    itt-ott. A napjainkra jellemző bécsi modern építészet  persze  nemcsak a városnegyedet, az UNO City-t jelenti, hanem a városban megépült modern épületeket is. Legjellemzőbb példa a Hans Hollein építész által tervezett HAAS palota, pontosan szemben a Stephans dómmal. Ez az épület olyan csillogóan magas kvalitású,  hogy Budapesten máig sincs párja. A barokk az ellenreformáció építészete volt, felületesen nézve a pompa divatja, de egészen mély elméleti és stílusváltozási alapokon. Európában másutt például  a Napkirály Versailles palotája jellemzi ezt, Bécsben Johann Bernhard Fischer von Erlach tervezte Schönbrunni kastély a csúcs. A Fertődi Esterházy kastély ennek magyarországi kistestvére. Schönbrunnt Mária Terézia átépítette, azóta is sokat változott, mégis a bécsi barokk akkori remeke maradt.  Fischer von Erlach műve a Karlskirche és  az előtte álló két Traianus-oszlopra emlékeztető történeti spirál dombormű. Persze a barokk Bécs a magyar nagykövetséggel a Bankgasse-n és a Trantson palotával sem teljes, számtalan barokk műemlék adja a jelentős kor városát. Első látásra ezeknél is jellemzőbb talán a Ring eklektikus középületeinek sora. A Duna- csatornától indulva,  az első a hadügyminisztérium épülete,  innen az Opera mellett Burg parkon át eljuthatunk  a Városháza épületéhez, aminek neves építésze Schmidt Frigyes volt aki a Pécsi Dóm restaurálásának építésze volt.

Bécsből gépkocsival és vonattal is könnyű megközelíteni Salzburg városát. Aki közúton érkezik ide, és a szállodájában nincs megfizethető árú parkoló hely, annak érdemes a várost elkerülő sztrádán a Vásárvárosig (Messezentrum) vezetni. Az itt parkolók számára buszjárat közlekedik a belvárosba. A feltételekről és árakról ajánlatos előre tájékozódni. A vasútállomás (Hauptbahnhof) ugyan a fontos látnivalókat rejtő, a folyó által kettéosztott város túloldalán van, de ez is a centrum, ahonnan minden gyalogosan megközelíthető. Oda vagy vissza úton viszont feltétlenül látogassuk a Mirabell kertet. Nem fogunk csalódni. Tehát Bécsből, vagy környékéről akár egy napos kirándulásra is érdemes Salzburga utazni. A csatolt kis videót én pár óra alatt forgattam, ami azt jelenti, hogy egy korai érkezést és késő visszaindulást tervezve, a lényeges látnivalók bejárhatók. Még a helyi közlekedést sem kell igénybe vennünk. Persze Salzburg a tartomány központja, melynek közvetlen és kicsit távolabbi pontjain is nagyon sok a látnivaló. Számomra a Salzkammerguti - tóvidék az egyik legkedvesebb európai célállomásom. Az itteni csodákról külön oldalon, több videóban mesélek. Egykori neves kollégám, Moldoványi Ákos hívta fel a figyelmemet erre a tájra. Akkoriban le se tudott kanyarodni a sztrádáról, mert ki volt írva: “ Salzkammergut megtelt!”

Salzburg, a kedvenc helyeink egyike! Ausztria szíve. Mozart szülővárosa. Remek kirándulások kiindulópontja. A “Muzsika hangja” című örökbecsű film egyik fontos helyszíne. Nem állítjuk, hogy itt soha sem süt a nap. E felvételek is azt bizonyítják, hogy bizony süt. Nyaranta itt is vendég a kánikula. És ha már más okból arra vetett minket a sors, a város nyári látványért körbesétáltuk a kötelező helyszíneket. Általában a Vár túloldalán lehet kényelmesebben parkolni. Innen kb. húsz perces könnyű séta a belváros, ami a látnivalók sokaságával kényezteti el a vendégeit. Aki még nem volt fent a Várban, üljön fel a felvonóra. A magasból jól vegye szemügyre ezt a csodálatos fekvésű települést. Melyet középen a Salzach folyó vág ketté. 

Salzkammergut autóval és kerékpárral járható be leginkább. Bécsből  vonattal is el lehet jutni ide, de akkor a megtervezett körúthoz igazítva érdemes a szállásokat előre lefoglalni. A két felvétel között eltelt néhány évtized. A Polski Fiat és az Ibiza viszont ugyan  abba a csodába vitte el utasát. St. Wolfgang 1981-ben  lett örök szerelmem. Ha tehetjük, ide vissza- viszatérünk. A következő felvétel a St.Wolfganggal szembeni kikötőben készült. Vártuk a kompot. Aki keres, mint mi is, egy remek, tóparti házban tudtunk apartmant bérelni.  Ősz volt, mint a videók tanúsítják, elképesztően remek időjárással ajándékozott meg minket a természet. A visszatérően kötelező program Hallstadt meglátogatása. Most érvként ehhez  szerepelt az is, hogy leforgassuk a pici városkáról a videós anyagot. Remélem sikerült elkapni a hangulatát? Hallstadt semmit nem változott. Szerencsénkre! Én viszont annyit, hogy az egykori hegymászásokra már nem vállalkozom. Ez a mai fiatalok kötelessége!

Oda és vissza úton érdemes Bécs után mihamarabb a Duna melletti kisebb utakat választani. Ha odafelé az egyik, visszafelé a másik partot választjuk, akkor gépkocsink ablakából megismerhetjük a Wachaut, azaz az osztrák Dunakanyart. Persze később  fedezzük fel részletesebben is ezt a megkapó tájat. A Waldviertebe Melknél kell Csehország felé elkanyarodni. A Waldviertel két órányi autóútra van Bécstől. Mégis kevesen ismerik. A mi érdeklődésünket egy itt forgatott, a Kamp-folyóról szóló film keltette fel. Nekivágtunk hát  a táj és az építette örökség alapos felfedezésének. Láttunk a folyó partját követő vasútvonalat, helyi autóbuszokat, de egy komoly felfedező utat autó nélkül nehéz lehet lebonyolítani. A táj hol dimbes-dombos, hol komoly lejtőkre és kapaszkodókra kell számítani. Így jó kondícióban lévő kerékpárosoknak ajánlott  ez a kirándulás. Ám aki teheti feltétlenül keresse fel ezt az osztrák tájegységet. Nem fog csalódni. Hogy miért nem? Nos erre a bemutatásra készített videóink adják meg a választ. A már bemutatott szálláshelyünk központi fekvésűnek is tekinthető. A térség egyik legmagasabban fekvő településén található. Illetve időnként alig. Ugyanis nyár derekának ellenére olyan ködben érkeztünk a közelébe, hogy az orrunkig sem láttunk. Aztán kisütött a nap, és végi kísért minket a jó idő. Nem készültünk egy ekkora meglepetésre. Szállásunk alatt egy fürdőzésre kialakított mesterséges tó várta a vizek szerelmeseit. Kuriózum ez a kuriózumok között.  Sajnos, bár a víz hőfoka igen kellemes volt, a sok-sok programunk miatt nem jutott időnk a strandolásra. Sebaj, legközelebb! Az utazásunk célpontjaiként az alaposan feltérképezett várak, kastélyok, a térség műemlékekkel zsúfolt kisvárosainak meglátogatását jelöltük meg. A fő vezérfonalnak pedig az itt kanyargó Kamp-folyót  tekintettük. Mindig nagy öröm volt ha felbukkant egy egy szép megörökíthető  szakasza. Utazásunkra június közepén tudtunk lehetőséget teremteni. Jó választásnak bizonyult. A táj sok színes arcát mutatta meg nekünk! Elképzelésünk legnehezebben kivitelezett pontja a túránk befejező napján keserítette meg az életünket. Ugyanis szerettük volna megörökíteni amint a Kamp-folyó beömlik a Dunába. Nos erről sem a térképek, sem a Google maps pontos információval nem szolgált. Eljutottunk az utolsó jelzett településig. Ott, megszegve a táblával jelezett tilalmat, bebarangoltuk a folyó árterét. Ott készült ez az alábbi felvétel is. Ám a parthoz vezető utat nem találtuk. Újra autóba ülve, elmentünk a következő településhez. Előttünk a Duna, ám a torkolatot nem láttuk. Érdeklődtünk a helybélieknél, a horgászoknál. Érdemi választ kérdésünkre nem kaptunk. Bizonytalanul, hol erre, hol arra mutogattak.  Hihetetlenül álltak a problémánk előtt, mit is akarunk mi a Kamp torkolatával? Talán nem is tudták, hogy ez a vidék egyik legfontosabb természetvédelmi értéke. Már esteledett, amikor rátaláltunk a folyóra, a mi folyónkra, melyet egy héten keresztül követtünk. A születésétől a haláláig. Fantasztikus kaland volt, amit kívánunk minden nézőnknek, barátunknak egyaránt. Alsó-Ausztriai oldalunkon természetesen még sok más felfedezésre ajánlott progamot ajánlunk. Soproni tartózkodás esetén egy egynapos kirándulással fedezhető a Duna mellett feltárt Carnuntum, mely olyan nagy meglepetést okozott számunkra, melyhez hasonlót Pompeiben éltünk át. És itt vannak a hegyek. A Rax és a Scneeberg. Utóbbi lábánál Puchberg, ahonnan néhai Szabó Károly marcipánkirály panziójából a Szalamandra vonattal kapaszkodtunk fel a csúcsra. Őseink kedvence pedig a Semmering.

1989-ben, amikor még állt a Vasfüggöny, a soproni turisztikai vezetők azzal a megkereséssel fordultak a szomszédos burgenlandi kollégáikhoz, hogy a szorosabb együttműködés jegyében indítsanak közös marketing akciókat. Ajánlották számukra az általam vezetett Focus Alkotóközösséget. Megnézték korábbi munkáinkat és döntöttek a mellékelten csatolt és megnézhető videó megrendeléséről. Információnk szerint ez lett az első osztrák-magyar koprodukciós videó, melyet sok helyen sikerrel be is mutattak. E sorok írásakor a videó harminckét éve készült. Hiába az akkori kor legkorszerűbb technikája, a képek minősége a retró kategóriába sorolja ezt a munkánkat. Retró, pont ezért dokumentatív értékű, narrációjával  pedig egy klasszikus dokumentumfilm.  Megnézem