Portugália

Első nap reggelén még nem tudtunk semmit Lisszabonról.  Így hát elkél a magunkkal hozott útikönyv. Első állomásunk a Praca do Comércio  tér és I. Jose lovas szobra a XIX. századi diadalívvel.  Lisszabon hét dombra épült. A városban mi sokat utaztunk főleg a 44 buszjárattal és a villamosokkal. A  belváros egyik tipikus és elegáns főutcájának kövezetét kézművesek készítették másfél száz évvel ezelőtt. A szűk sikátorok,  melyeknél lépcső lépcső hátán kapaszkodik a magasba. Ezen dombtetőkről láthatjuk át igazán a város szerkezetét. Portugália építészetének egyik érdekessége, hogy házaikat színes csempékkel burkolják. És mint látható, ez nem csak a gazdagok privilégiuma. Mi nem mentünk fel az Elevador de Santa Susia felvonóval a belvárosi kilátóba. Minden napszakban sokan álltak sorban a kasszánál, hogy a 1902-ben épült, kovácsolt vas lifttel vitessék magukat a magasba. 

Lisszabon a keskeny nyomtávú, a meredek dombokon, szűk fordulókkal tarkított utcákon szolgáló antik villamosaira is büszke. Sajnos már van, ahol a buszok vették át ezt a szolgálatot. A régebbi időkre a használaton kívüli, mementóként megmaradt vágányok emlékeztetnek. Ha látogatóként az  igazi helybéliként szeretné élni az életét, akkor  ne a piros és drága különjáratú villamossal közlekedjen. A több napra is megváltható, kedvező árú bérlettel megkötöttség nélkül barangolhat mindenfelé. A város minden, ragyogó panorámát nyújtó dombjára is felkapaszkodnak a fogaskerekű villamosok. A bérletek (Bilhete Turistico) ide is érvényesek. A végállomás van, hogy egy bérház kapualjában található. Ahol nem jár a villamos, ott kényelmes és tiszta buszokkal közlekedhetünk. A turista hamar kiismeri magát a menetrendben és egy térkép segítségével a fővárosban. 

Lisszabon az Atlanti óceán partján terül el, de a főváros kapcsolatát a tengerrel a várost átszelő Tajo-folyó biztosítja. Egy a miénkhez hasonló Combinó villamossal lehet eljutni Belémbe.  A végállomásnál látogatható a Jerónimos kolostor. 2007-ben a kolostorban írták alá az európai országok kormányfői és külügyminiszterei az Európai Unió  megújulásának alapdokumentumát. A fenséges épület a mánuel stílus egyik legsikeresebb alkotása és egyben Lisszabon legjelentősebb műemléki épületegyüttese a közeli Belém-toronnyal és a Felfedezők emlékművével. A kolostort a  Belém-toronnyal  együtt 1983-ban vették fel az Unesco világörökség listájára. A Torre de Belém a Tajó-folyó partján Lisszabon egyik jelképe. Ha van időnk lépjünk be falai közé.   A Felfedezések emlékműve az utódok tisztelgése a tengerre szálló egykori bátor hajósok emléke előtt. 1960-ban emelték itt Belémben.

Egy nap kishajóval a hatalmasra duzzadó Tajó-folyón. A háttérben Belém, előtérben pedig a két partot merészen átívelő, a forradalom 1974. április 25.-nek napjáról elnevezett híddal.  A másik oldalon tör az ég felé az a Krisztus szobor, mely mása a Rióban emeltnek. Ide helyi busz kapaszkodik fel, erre a bérletünk nem érvényes. Útban  a Krisztus szoborhoz,  a kishajó túlparti kikötőjénél, a szoborhoz induló autóbuszokhoz közel áll egy hajó.  Ezt ne mulassza el felkeresni. Csekély belépti díj ellenében mászhatunk fel egy hajdani vitorlás hadihajó fedélzetére. Hogy aztán a fedélközben megismerkedhessünk az ország büszkeségének tartott hadiflotta tengerészeinek mindennapi életével. A Christo Rei szobrot egyébként brazíliai mása inspirálta. Az emlékművel fejezték ki hálájukat Istennek, amiért Portugália megmenekült a II. világháború nagyobb borzalmaitól.

A szállodánk régi épületébe utólag szorították be a mini liftet. Érkezéskor, elutazáskor a bőröndökkel nem volt egyszerű beszállni.  A Rossio pályaudvar az azonos nevű tér sarkán áll. Mi minden kirándulásunkra innen indultunk és ide érkeztünk.  Így az Atlanti-óceánhoz is.  Hogy megláthassuk, ezért rövidebb vonatúttal Cascais fürdővárosba utaztunk. A vasútállomástól rövidebb sétával érhető el a centrum és a képen látható öböl. Akár Lisszabonban, akár Cascaisban  érdemes meglátogatni az arborétumokat, botanikus kerteket. Legtöbbjük ingyenes, vagy csekély összegű belépőjegyet kell váltani. A központban van  Cascais egyik homokos strandja. Szeptemberben a víz viszonylag hűvös volt. De azért becsületből fürödtünk egy kicsit. Valószínű, hogy nyáron sem bíztat hosszabb úszásokra. Amit sajnálunk, kimaradt Estoril meglátogatása. Haláláig itt élt Horthy Miklós. 

Egyik nap kirándultunk Sintrába. A vonat ide is a Rossio pályaudvarról indul. Előbb helyi  majd a park saját oldtimer autóbuszával utaztunk. Végállomás maga a kastély. Aki ide igyekszik, az ne szálljon le előbb, csak itt. Fontos másik  látnivaló a  Palácio National de Queluz. Ide Észak - Lisszabonba szintén a Rossioból jön  a vasút. De a látogatónak az állomástól kb. húsz perces sétára is számítania kell. De megéri! A rokokó stílusú palota  franciakertjei a látogatóban Versailles hangulatát idézik. Indulás előtt érdeklődjünk a nyitva tartásról! Időnként a park hátsó szegletében, pazar lovasbemutató is megnézhető. Hazautazásunk előtt, egy belvárosi parkban összegeztük a látottakat.   Mi egy hetet töltöttünk Portugáliában. Ennyi idő minimálisan szükséges ahhoz, hogy a fővárossal és a kiválasztott, számunkra érdekesnek tűnő vidéki célpontokkal megismerkedhessünk.