Anglia

Ebben az összefoglaló videóban feltesszük a kérdést: Miért ne Anglia? A válaszban pedig, mint egy emlékeztetőként villantjuk fel azokat a helyszíneket, melyeket akár egy napjainkban olyan népszerű hosszú hétvégén bonyolított utazáson is feltétlenül látni kell. De el kell szomorítanom mindenkit, London és Anglia az a város és ország, melynek felfedezésére egy élet is kevés. Nem lehet elégszer, elég hosszan újra és újra nekilátni, hogy bebarangoljuk városait, tájait.  Miközben vágyunk az újdonságok megismerésére, mi ha Londonban járunk és tehetjük, elzarándokolunk azon már sokszor felkeresett látványosságokhoz is, melyek felkeresése nélkül nem múlhat el egyetlen utazásunk se. Amikor ezeket a képeket rögzítettük, ez a vágy vezérelt minket!

A Parliament & Westminster Abbey, hát itt állunk megint! Előttünk London fontos jelképe a Parlament és  annak  97 méter magas Óra-tornya,  becenevén a Big Ben.  Óralapjainak átmérője 7 méter. Az épület 1291-ben tűz martalékává lett elődjét mintegy száz esztendővel később II. Richard emeltette újra. A Parlament alaprajza tizenkilenc fontos épületrészt jelöl meg. A három torony közül a 103 méter magas neve Victoria Tower. Az angol Parlament Felsőházra és Alsóházra oszlik. Tagjainak száma megközelíti a másfél ezret. A Parlament épületét  egy utca választja el a Westminster Abbey-tól, mely az angol gótika remekműve. Az apátság mai arculatát 1722 után kapta. Tornyai 68 méter magasak. Az útleírások több oldalon mutatják be értékeit.

A Tower, ami London citadellája. A belső épületeket egy kettős falrendszer öleli közre. Európa egyik legősibb erődítményében járunk. Aki jegyet vált és akit a jellegzetes egyenruhás őr, a Beefeater beenged ide, az a véres angol  történelem pillanataival randevúzhat. Hiszen börtön is volt a Tower, számtalan kivégzés történt a vesztőhelyein. III. Henrik utasítására őrzik itt  koronaékszereket.  A napjaink szerencsés túlélői ezek 1870-ben készült másolatait csodálhatják meg csupán. Az eredeti darabokat hajdanán elárverezték. A Towert egyszer mindenkinek belülről is meg kell néznie. Mi már túl ezen az élményen, körbe jártuk komor tömbjét. A hatalmas piros virágeső az első világháború kitörésére hivatott emlékeztetni minden erre járó látogatót.

A Tower Bridge London arculatának fontos meghatározója. Sokan öregebbnek hiszik, pedig csak 1894-ben adták át a forgalomnak. A híd meghatározó látványeleme a két robosztus tömegű  torony, melyek gazdag díszítésükkel érdemlik ki a látogatók, fotósok figyelmét. Köztük két híd ível át a Temze folyó felett. A szakirodalom ezt a műszaki megoldást kettős hídnak hívja. Az alsó elem szétnyitható, eredményeként megnyílik a folyami út a tengerjáró hajók számára. Ekkor a siető halandó a víz felett 43 méteres magasságba funkcionáló gyalogos hídon kelhet át a túlpartra. Ekkor  fel és le nem kell lépcsőket mászni, hiszen liftek segítik a közlekedést. Egy középkori szokásra utal, hogy a hidat lényegében oda nem illő épületekkel tették gazdagabbá. 

A Buckingham Palace a világ egyik legismertebb épülete. Nevét építtetőjéről, Buckingham hercegről kapta. Tőle vásárolta meg a királyi család, hogy 1837 óta ez legyen a rezidenciájuk. A legtöbb látogató a The Mall nevű sugárúton közelítik meg az épület előtti kör alakú teret. Ezen áll a Queen Victoria Memorial, azaz a  Viktória királynő emlékműve. Már útközben, a Szt. Jakab-palota vonalában is láthatóak a szőrmekucsmás palotaőrség tagjai. De az igazi, a zenés parádé a palota főbejáratánál látható. Persze ha szerencsésen tudunk előre jó helyet foglalni. Magában az épületben van a trónterem, a fogadóterem, a hozzáépített bálterem. Dolgozószobák, könyvtár, ebédlők,  számtalan lakosztály mind - mind a királyi családot szolgálják. 

A St. James’s Park egyike London hatalmas, és híres  ápolt parkjainak. Ezeket mind bejárni szinte lehetetlen vállalkozás. Ám azért tegyünk kísérletet arra, hogy néhányat iktassunk be városi sétáinkba. Idei felfedezettünk a kicsit távolabbi Holland park, melynek van metró megállója is.  Nekünk kedvencünk a Buckingham Palota szomszédságában lévő St. James’s Park. A szép virágos ágyások, a bérelhető nyugágyak sokakat vonzanak ide. Főleg délidőben.  Nyolc év után nem láttuk viszont a pelikánokat (ld. London Online Útikönyv), viszont több lett a mókus. Ők nagyon megörültek a budapesti  kertünkben gyűjtött diónak. Jó tanács, senki ne próbálja kézből etetni őket, mert bizony akaratlanul is beleharapnak jótevőjük újába. Aztán jön a tetanusz injekció. 

A Whitehall London egyik fontos főútja, ezen a turisták többsége végig is gyalogol. A Parliamenttől a Trafalgar Squareig vagy fordítva. Sajnos a Downing Streetet, a miniszterelnök utcáját lezárták. Aki a St. James Park felől jön ide, az a kerítésen át,  mégis  megnézheti ezt a világhírű épületet. A 10-es számú bejáratához, valamilyen előzetes regisztrációval is bejuthatunk. A park felől jőve, egy gyalogos utcán áthaladva,  módunkban állt megtekinteni néhány fontos kormányzati épületet, egyiknek a kovácsoltvas kapuján a híres Brit Oroszlánokat. Itt a King Charles utcában van a War Office, a hadügyminisztérium, ahonnan a világháborús csatákat is irányították. A Whitehall fő látványossága a Lovas testőrök laktanyája, melynek bejárata a fő fotóhelyszín.

A Trafalgar Square London központi tere. A hajdanán itt galambokat előszeretettel etetők eltűntek innen, így aztán a galambok is. Ma a tér hangulatát mutatványosok színesítik. Egészben, minden  nap nagy itt a színes  forgatag! Ráadásul aki decemberben jár Londonban, az megcsodálhatja az ország  karácsonyfáját a Nemzeti Képtár épülete előtt.  Lassan alakult a Nelson-emlékoszlop sorsa. Előbb az oszlop szökkent a magasba, ekkor 1840-et írtak. Rá három évre érkezett ide Nelson öt méteres szobra. Ő a trafalgari csata győztes hadvezére.  A derék építtetők nem kapkodták el a dolgukat. Hiszen   mintegy huszonöt évvel később készültek el a tér kompozíció bronz oroszlánjai. A Trafalgar  két  szökőkútját csak 1948-ban építették ide.

A London Eye a város legfiatalabb jelképeinek egyike. A British Airways gépünk leszállási engedély hiányában több kört is leírt London, azon belül is a London Eye felett. Jó szívvel teszi ezt, hiszen ennek a műszaki érdekességnek a szponzora maga légitársaság. Így hát mi eltelve ettől az élménytől, eltekintettünk a hosszú sorban állástól és a borsos árú belépőjegy árának leszurkolásától. Legalább van egy nyomós ok, hogy miért is kell visszatérnünk mihamarabb  Angliába! A London Eye 135 méter magas építmény. A 32 zárt, légkondicionált fülkék mintegy 30 perc alatt teljesítenek egy fordulót. Teszik ezt 1999 óta, amikor is a berendezést nagyobb darabokban úsztatták ide a Temzén,  majd összeszerelve a kereket emelték azt  a helyére.

A St. Paul’s Cathedral kupoláját sok helyről láthatjuk londoni sétáink alatt. A Szt. Pál székesegyház mai formáját 1710-ben nyerte el. Említsük meg a kiváló építész nevét, őt Chrisopher Wrennek hívták, megbízója pedig II. Károly volt.  Az épület a második világháborúban súlyosan megsérült, helyreállítása bő tizenhárom évet vett igénybe. St. Paul’s Cathedral kisebb a római Szt. Péter-templomnál. Például annak kupola átmérője 11 méterrel nagyobb a londoninál. A Szt. Pálé 31 méteres, ami szintén jelentős statikai tervezést kívánt. Az épület előtt Queen Anne szobra. Ez az 1712-ben készült szobor másolata csupán. A látogatásunk alkalmával egy esküvői készülődés pillanatait kaphattam lencsevégre. A résztvevő hölgyek kalap bemutatója adta ennek izgalmát.

A West End területének  határát térképről nem lehet megismerni. Azt, hogy itt járunk, az utcatáblák  árulják el nekünk. Jómagam sokat jártam ide. Mert a hatvanas évek végén a Piccadilly Circus,  az Eros szoborral volt maga a szabadság jelképe. A hatvanas évek végén itt töltötték idejüket a hippik, itt láthattunk tüntetéseket. Erről az alább látható 8 mm-es filmemben tudósítottam. A Leicester Square akkor  és ma is a mozik tere. Egykoron az Odeonban délben egy egy órás ingyenes vetítést tartottak a filmek hosszabb előzeteseiből. Aki akart,  rágyújthatott és a filmek végén eljátszották a himnuszt. Az élelmesek ekkor kimenekültek a teremből.  De itt vannak a színházak, ahol estéről - estére azonos színdarabokat adnak elő. 

A Soho városrész nevének eredete ismeretlen. Hosszú ideig külföldiek lakták házait. A hatvanas évek végén, első látogatásom idején,  ez terület a jó söröket kínáló kocsmák, a furcsán öltözködő  hippik birodalmának számított. Este arculatot váltott a Soho. Kinyitott a sok szex mozi, strip-tease bár és mindenfelé örömlányok kínálták magukat. Mostani sétánkon kerestük  ezt a hajdanvolt hangulatot. Amit nem találtunk. Legszembetűnőbben a szex mozik ritkultak, hála az internet szabadon nézhető pornó csatornáknak! Ma a Soho egy elegáns, teljesen más életérzést árasztó része Londonnak. A leghíresebb utcája a Carnaby Street, csak régi hírnevének köszönhetően vonzza ide a múltat kutató turistákat. Sok lett itt az iroda, az őket kiszolgáló bár és étterem.

A Themse partján álló Globe Theatre elődjét Shakespeare társulatával 1599-ben építette, két - háromezer néző számára. Az angol reneszánszként aposztrofált években, 1593-ban írta Shakespeare első drámáját, a Vénusz és Adoniszt.   A kor szokása szerint a  darabokban a női szerepeket is férfiak játszották.  Ám 14 év után, mint annyi más Londonban, a fából épült színház porig égett. Újra építették, de 1642-ben az akkori hatalom bezáratta a város összes színházát. Két évig állt kihasználatlanul az épület, amikor lebontották. A színház alapjait eltüntette az idő. De 1989-ben egy építkezés során rábukkantak, és ezután felépült a rekonstruált Globe Theatre. A látogatók nézhetnek itt színi előadásokat, de vannak vezetett túrák is.

A British Museum London világszerte ismert kiállító helye. Falai között, a földünk  sok tájáról és országából  számtalan érdekességet tár a látogatói elé. Népszerűségét növeli az is, hogy  mint a legtöbb múzeum Angliában, a British állandó gyűjteményei ingyenesen látogathatók. Története 1753-ban kezdődött, ekkor nagy összeget szántak a könyvtár, és a múzeum épületének felépítésére,  a kiállítandó első  tárgyak megvásárlására. Mi elsősorban az idei egyiptomi útjaink élményeit kipótolandó, az onnan származó,  itt felhalmozott értékekre voltunk kíváncsiak. Például a Rosette-i tábla itt látható  eredeti  töredékre, mely megadta Champollion francia tudósnak a kulcsot  a hieroglifák megfejtéséhez. Ezt 1799-ben találták a régészek a Nílus torkolatánál.

Cleopatra’s Needle, azaz az egyiptomi obeliszk a Temze partján, a rakpart mellvédjén található. Még Egyiptomban, Asszuánban megfogadtuk, hogy meglátogatjuk az európai nagyvárosokban azokat az obeliszkeket, melyeket nagy valószínűség szerint egy ottani kőbányában faragtak. Több ilyen híres obeliszk van, például Rómában, Párizsban. A londoni, melyet egyes tanulmányok szerint Heliopoliszban készítettek (vagy faragtak?), nos ennek   magassága 21 méter, és mint társait, ezt is hierogrifák borítják. Készítését napjainknál 3500 évvel korábbra  datálják. Ekkor Egyiptomban III. Thutmózisz fáraó uralkodott.  Az öt méter magas  gránit talpazat és a két bronz szfinx viszont már itt készült, és angol mesterek keze nyomát viselik.

A Courtauld Galéria érdekes és értékes látnivalóira egy kedvezményes utazási  kupon füzetben találtunk. A régi ám nagyon használható bedekkeremben a Courtauld Művészeti Intézet gyűjteményeként említik. A képtár viszont mára a Somerset Hause-ba költözött, mely közel van a Trafalgar térhez. Maga a palládiánus stílusú palota is “hivatalos” látnivaló Londonban. Névadóját, Somerset grófot lefejezték a Tower dombon. Aki belép e híres, 1776-ban, az udvar által átépített palota, egyébként is megcsodálandó falai közé, a festészet igazi fő alkotásaival találja szembe magát! A legjelentősebb művészek:  Cranach, Botticelli, Rubens, Cézanne, Renoir, Manet, Toulouse-Lautrec, Modigliani, Van Gogh, Gauguin. E falak között remekművek között sétálunk!

Tate Modern az elsőként épített Tate Gallery testvére. Messze vannak egymáshoz, aki jegyet vált mindkettőbe, azt a Temzén különjáratú hajó viszi egyikből a másikba. A galériák egy eredményes és neves gyűjtőtől, Henry Tate-től kölcsönözték a nevüket. Ha másért nem, a Tate Galériában  őrzött több mint kétszáz Turner mű miatt ide kötelező volt elzarándokolni. Magát az épültet háromszor is bővítették. A “Modern  Collection” a francia impresszionisták és posztimpresszionisták fő alkotásaival volt és van  tele. Amikor a kortársak kiszorulóban voltak innen, akkor jött a szétválás fájdalmas pillanata. A régi kapta a Tate Britain nevet, az új pedig a Tate Modern lett. Ez utóbbiban kiállított “műveket” értékelje ki - ki maga.

A Transport Museum a rég Covent Garden Market szomszédságában várja az érdeklődőket. Ide stílusosan csak tömeg közlekedve érdemes jönni. Előző, 2006-os londoni utunkhoz képest a város forgalmi arculata nagyban modernizálódott. Az itt élők komfortja megkívánta ezt, a turisták  viszont szomorúak. Nyugdíjazták a nyolc éve még használt régebbi buszokat, ahol a hátsó lépcsőn még egy kalauz teljesített szolgálatot. A tipikus régi angol fekete taxikból, melyekbe cilinderben is be lehetett szállni, szintén egyet sem látni a londoni utcákon. A régieket leváltó buszok és a taxik  külsőleg őrzik elődjeik formai jegyeit. De az újak hangulata már nem a régi. Aki erre kíváncsi, azoknak javasolt a Közlekedési Múzeum felkeresése.

A London Card a fővárosban vásárolható három vagy több napra az ingyenes utazást biztosító bérlet. Ezzel kedvezményes belépőjegyeket lehet vásárolni. És korlátlan számban lehet buszozni, metrózni. Aki egy kis helyismeretre tesz szert, annak csodálatos élményeket szerez ez a praktikus megoldás. Mi ha tehettük és tehetjük nem bújunk le a föld alá. Hiszen nincs annál izgalmasabb dolog, mint egy emeletes busz felső szintjén, az első sorból szemlélni a várost és nyüzsgő közlekedését. Olcsóbb ez  a turistabuszok drágább és kötött útvonalainál. Rendszeres az a passziónk, hogy kiválasztunk egy hosszabb, külvárosba tartó járatot, este pedig olyat, ami bebarangolja a kivilágított épületeket mutató belső részeket. Ez a felfedezés megfizethető lehetősége.

South West Train, egy remek lehetőség, hogy London perem kerületeiből, közeli városiból kényelmesen, gyorsan a főváros szívébe utazzunk. Rokonaink gyermekei kirepültek a családi fészekből, így szobájukban kényelmes elhelyezéshez jutottunk. A városkát Stoneleigh  hívják. (Ejtsd Sztonli) Innen vonatoztunk be  naponta Londonba. Az út kb. 25 perces. Fél tíz után vásárolható  egy “off peak” jegy, mely másnap hajnalig biztosít korlátlan utazást a South West Train aktuális körzetéből Londonba és vissza, de ezzel a jeggyel korlátlanul igénybe vehettük a városi metró és busz összes járatát. A vonatunk a Waterloo állomásra érkezett, ami bemutatásra érdemes! Esetleg érdemes lehet körbenézni, talán foglalható olcsóbb szálloda egy hasonló vonalon.

A Windsor Castel-t, az azonos nevű Windsor településen, Londonból még elérhető távolságban látogathatjuk. Itt a Temze már teljesen más arcát mutatja a szelíd folyók kedvelőinek. Ha tehetjük, szánjuk időt egy hajókirándulásra is. De a fő vonzerő, hogy itt áll a világ legnagyobb olyan kastélya, mely alapterülete 45.000 m². Anglia királynéja főleg hétvégéit tölti a kastélyban,  melynek pompáját  a koronát mintázó jubileumi szökőkút is emeli. Az első aki megfordult e helyen Hódító Vilmos volt. Sétáljunk a városka utcáin, hogy közben bepillantsunk a  Windsor Parish Church történelmi falai közé is. És nem is kell sokat fáradni, hogy a kastély másik oldalán elérjünk a Hosszú Séta nevű úthoz, és az azt szegélyező, távolba tűnő parkhoz.

Az 1969-es utam alatt készült egykori munkámnak szeretnék még itt helyet szorítani. Ez volt számomra London virágkora. Akinek sikerült felkeltem az érdeklődését a régmúlt időkről, javaslom nézze meg az Anglia című, több díjat is nyert amatőr filmemet.  Aki meg a napjaink látnivalóira kíváncsi, nos nekik készült a friss videós összefoglaló.