Tunézia

Tunisz az évszázadok hosszú sora alatt fejlődött, hogy ma a modern Tunézia közigazgatási központjává váljon. Tunisz ma modern, lüktető életű világváros.  A legendás államelnökükről, Habib Bourgibáról elnevezett főúton  végigsétálva érünk el az óvároshoz, azaz a Medinához. A felfedező "Franciaország kapuján" keresztül lép be a mesés kelet világába, hogy aztán azonnal képet kapjon az igazi bazári hangulatról. Itt közelebbről is megcsodálhatjuk mindazt, amit az ügyes kezű helybéliek készítenek. Tunézia márkás terméke a szőnyeg. Ezek igazán minőségi, gazdag csomózású, selyem alapú darabjaiért mélyre kell nyúlni a pénztárcánkba. De kínálnak mindenféle olcsó, turistákat érdeklő szuvenírt, csecse-becsét is.

Karthago neve egy szállóigét idéz fel mindenkiben. Cato római szenátor rendre úgy zárta beszédeit, idézem:  "Egyébként az a véleményem, hogy Karthágót el kell pusztítani!" Álma megvalósult! Karthágó históriája két nagy korszakot ível át. Az első főniciaiké. Feltalálták a pénzt, de ami ennél is fontosabb a betűírást. A 118 évig tartó, három menetben megvívott pun háborút a római seregek nyerték. A városra kimondatott az ítéletet: a falait leromboltatták, a földjét sóval szóratták be. Száz évnek kellett eltelnie, amikor Caesarnak az az ötlete támadt, hogy építsék újjá a várost. A rómaiak mélyen megvetették elődeiket, a punokat, a gyermekáldozatok miatt. Az ásatások  területén, ennek tárgyi emlékeit látva,  jót borzonghat a látogató.

A Nemzeti Múzeumban  megcsodálhatjuk a pun és a római birodalom feltárt szép tárgyi emlékeit, köztük a hihetetlen művészi értéket képviselő, a korra oly jellemző, eredeti mozaikokat. Itt az a szokás járta, ha a tulajdonosok meguntak egy mozaikot, anélkül, hogy felszedették volna azt, újat rakattak annak tetejére. A nagyon jó fizikai állapotban megmaradt római szobrokat a barbár hódítók csonkították meg. Jó szokásukat tartsák meg sokáig, hiszen az országban ez volt azon helyek egyike , ahol némi összegért fotós- videós jegyet váltva, végre nyugodt körülmények között kaphattam lencsevégre mindazt, amit fontosnak tartottam megosztani a régiségek iránt érdeklődő nézőimmel. Azt nem értem, hogy máshol mely érdekek tiltják e hasznos foglalatosságot.

Port el Kantaoui fő látványossága, a félóránként megismételt szökőkút parádé. Aki itt nyaral az mindenképp eljön ide. Nos ilyennek láttuk Port el Kantaouit este és természetesen megmutatjuk ugyanezt nappal is. Születése mindössze a 1970-es évek elejére datálható. Közel - keleti olaj pénzekből kezdtek hozzá megvalósításához. Port el Kantaoui az ország centrumában áll. Az elmúlt évtizedek alatt komoly rangot vívott ki magának, amit elsősorban a jó tervezői elgondolások alapján megvalósult kiváló szállodáknak, a felső tízezer által megvásárolt nyaralóházak övezte kikötőnek szól. A városka mintegy mágnesként vonzza ide a  Földközi- tengeren hajózó jachtokat! 340 gyűrűs kikötője megfelel a legkomolyabb elvárásoknak is.

Soussnak is van modern és régi városrésze. Mintegy kétszázezren lakják. Az új negyedben bonyolódik a kereskedelem, itt működnek a hivatalok,  bankok, mozik,  éttermek, kávéházak. A centrumban van az egész település magva, az óváros, azaz a Medina, melyet szinte körülöleli a korabeli bástyafal. Az óváros egyik fő látványossága a Nagymecset,  melynek egyik szembeötlő különlegessége, hogy itt elmaradt a szokásos minaret építése.  A Nagymecsettel szemben áll a Ribat, ami nem más mint egy erőd. Az épület legmagasabb pontja az Őrtorony. Mintegy húsz métert kell megmásznia annak, aki élvezni akarja a város lenyűgöző panorámáját. Sousse, az ország harmadik legnagyobb városa.  Van könnyű és nehézipara, de a turizmus is igencsak jelentős megélhetési forrása.

Tunéziában ajánlják de nem is tiltják a csapvíz fogyasztását. És ez a jó jelek közé tartozik. Fogyaszthatók a saláták, a mosott és nem hámozható gyümölcsök is. Mert  ahol ez tilos, egy gasztronómiát kedvelő utazónak pokollá válik az élete. Nem így a tunéziai szállodákban. A szállodák nívósabbjai úgynevezett svédasztalos rendszerben dolgoznak. Így mindenki kedvére válogathat, ismerkedhet a helyi ételekkel, ízekkel. Egy magára valamit is adó shef azért oda csempészi a vendégei elé hazájának legjellegzetesebb, igaz néha kissé szelídített változatú különlegességét is. De ne feledjük: Tunézia sokszor volt megszállt ország, nos ha ennek van jó oldala, akkor az az, hogy az idegenek itt hagyták gasztronómiájuk üzenetét.

Tuniszból olyan helyérdekű vasút féle megy Sidi Bou Saidba. Ez egy régi marabu falu. Egy törvény alapján e településen a házak falát fehérre kell meszelni, az ajtók és ablakok kereteit pedig azúrkékre festeni. Sokan Andalúzia hatását vélik felfedezni itt e városban. Szó ami szó, a történelem forgatagában meg volt a lehetősége, hogy járjon arrafelé valaki, de még valószínűbb, hogy egy ide elszármazott adhatta az ötletet, mai szóhasználattal élve a dizájnt, ami  Sidi Bou Saidot oly egyedivé, mindenki számára megkapóvá alakította. A tenger fölé több mint száz méterrel magasodó dombra aki csak teheti felkapaszkodik, hogy ott egy kedves kávéház teraszán, egy fenyőmagokkal dúsított mentatea mellett csodáljuk meg a panorámát.

A nívósabb szállodáig többsége a homokos tengerpart közvetlen közelében épült. Kertjeik centrumában hívogat a rafináltan megtervezett, édesvízzel feltöltött medence. Érdekes látvány nyújtanak a medencék  közepén létesített szigetek. A kiváló, páradús mikroklímának köszönhetően a hibiszkusz itt állandóan virágzik, kora hajnalban és késő este illatozik igazán. Vannak medence barátok, akik már a reggeli előtt lefoglalják megszokott napozó ágyaikat. Mások a plázsra esküsznek,  őket a végtelenbe vesző homokos tengerpart és a még végtelenebbe vesző tenger látványra ejti rabul. Ezért a panorámáért és a tengeri fürdőzés élményéért jöttek ide, így egy pillanatot sem mulasztanának el e földi jóból.