Puglia & Basilicata tartomány

Dél-Olaszország Puglia tartományának fővárosa Bari. A vasútállomás előtti tér a látványos szökőkútjával az Aldo Moro. Innen rövid kényelmes sétával érhető el az Adria parti kikötője. Az onnan induló sétányon működik a település jelképe az Óriáskerék. A régi kikötőnél indulhatunk az Óváros felfedezésére. Bari óvárosának neve: Cittá, melyet az Adria félig körülöleli. Két fontos temploma a San Nicola-bazilika és a San Sabino - katedrális. Közelükben áll a Castello Sevo, melyet II. Roger szicíliai király 1130. körül építtetett. Később a megözvegyült lengyel királyné, Sforza Bona itt élte életének szomorú éveit. Bari sétára csábító óvárosával, vendégcsalogató vendéglőivel és kávézóival ideális hely, hogy innen bonyolítsuk Pugliát  felfedező túráinkat.

Ostuni a Fehér Város, mely egy hegytetőről néz le a mintegy nyolc kilométerre fekvő Adria tengerpartjára. Jellegzetes látványát a hajdani pestis járvány miatti fehér meszelésnek köszönheti. A központi terének épületei: a  Városháza, mellette a Chiesa di San Francesko templom és a teret díszítő Sant’Oronzo obeliszk. Innen gyalogosan juthatunk fel a Santa Maria Assunta katedrálishoz. Ezzel szemben épült meg a Porta San Demetrino. Mely kicsit a velencei Sóhajok Hídjára emlékeztet. A szűk sikátorok pici és intim terekre vezetik a felfedezőket. Sétánk során pedig meggyőződhetünk arról, hogy nem egy film díszletei között járkálunk. Itt Ostuni lakosai élik mindennapi életüket.  Ostuni a kötelező látnivalók egyike. Ez Puglia "kiemelkedő" kincse.

Ez a városkát egy nagyon híres szülötte tette híressé. Ő Domenici Modugno, Grammy-díjas előadó,  kinek leghíresebb dala a “Nei blue, di pinto di blue”. Szobra a tengerparton látogatható zarándokhely. Polignano a Mare  a hullámok által nyaldosott, sziklás tengerpartján álló házai miatt különleges látványt nyújt. A sokat fotózott pici strandra pedig különleges, de nem a homokos tengerpartokat imádók vágya.  A közeli  mészkő plató egész évben vonzza a sétáló és nézelődő helybélieket és a város vendégeit. Aki kedveli az ilyen mediterrán óvárosi hangulatot, az jó helyre érkezett. Ha nem is tudunk minden utcát, sikátort és teret  bejárni, a terméskövekből épült házak sokszor rendezetlen egymásutánisága sokáig emlékezetes marad a számunkra.

Trani  óvárosa egy félszigeten épült fel. Ennek közelében, a déli irányban található egy kiszáradt folyótorkolatban  alakult ki a  kikötője. A jól védett öbölből két móló nyúlik az Adriába. Dél felől egy gazdag növényzetű park található. Északabbról érkező vendégeknek feltűnik a gazdag madárvilága, köztük a szabadon élő papagájok kolóniája. A települést a időszámítás előtti 3. században alapították.  A település a IX. században Turneum néven indult gyors fejlődésnek.  2009-ben valamivel kevesebben mint hatvan ezren lakták. 2009-től Trani Barletta- Adrina - Tarni megye közigazgatását irányítja. Két fontos műemléke a Vár és a San Nickola Pellegrino katedrális.  A térség híres terméke a trani-i márvány. Ez határozza meg az épületek látványát. 

Alberobello megközelítés szempontjából talán a legmacerásabb utazási célpontunk. Persze ha már ezen a környéken tartózkodunk, akkor kihagyhatatlan, hogy saját magunk tapasztaljuk meg a trullok mesevilágát. De mik is azok a trullok? Mint megtudtuk, hajdanán egy ezen a tájon uralkodó gróf adta utasításban az itt letelepedő szegény embereknek, hogy kör és négyzet alapú házaikat habarcs, és a tetőket fa szerkezet nélkül építsék meg. Ezzel mentesültek az adófizetési kötelezettségül alól. Persze trullok láthatók több felé is Pugliában. De ilyen tömegesen, a szemet gyönyörködtető látványban máshol nem részesülhet az utazó.  Alberobelloban trullok két nagy csoportját alkotó városrész látogatható. Ebből az egyik idegenforgalmi látványosság.

A kétezer éves Lecce egykoron tartományi főváros büszke címet viselhette. Ma mint a barokk Firenze vonzza ide a turistákat. Ha vonattal érkezünk akkor egy rövid kellemes árnyas úton sétálhatunk be a történelmi városközpontba.  Ahol rögtön megérint minket a hely szelleme. Az épületek és homlokzatainak jellegzetes díszítő elemei a helyi aranyszínű mészkő felhasználásával születtek meg. Ennek nagy előnye a könnyű megmunkálhatósága. Az ezekből született szobrok csodálatos és mitikus emberi alakokat, állatokat és növényeket formáznak.  Beérve a sétáló utca forgatagába, a település szorgalmas kézműveseinek asztalánál szemlélődhetsz és vásárolhatsz is a portékáiból. Piazza Sant'Oronzo főtere alatt fedezték fel 25 ezer nézőt befogadó amfiteátrumot. 

Lecce katedrálisa 1144-ben épült, 1230-ban építették újjá. 1659/70-ben barokk stílusban alakították ki belső. terét. Ez Luigi Pappacoda püspöknek köszönhető.   Megtévesztő, a templomnak két bejárata is van.  Az egyik a pénztárhoz közeli  Piazza del Duomo-n található. A kereszthajót 1685-ből származó kazettás famennyezet díszíti, A templom alatti kripta a XII. századi formáját négy évszázaddal később barokkosították. A harangtorony 1661-1682 között épült 72 méter, öt emelet magas. A tér másik oldalán áll a Chiostro Antico Seminario. Tervezője a szomszédos Palazzo dei Celestini vonásait folytatta. Az átrium szép kertjének közepére kutat  álmodott. A kápolna 1696-ból származik. Az első emeleten az Egyházmegyei Múzeum kincsei csodálhatóak meg.

Remek kéthetes körutazásunk első megállója Brindisi volt. Innen kirándultunk a közeli Lecce városába majd tovább, Táranton keresztül Salernoba. Így felfedezhettük fel ezt az Adria-parti várost. Sétánkat természetesen a kikötőben kezdtük, ez egyben Olaszország egyik nagy tengeri hadi bázisa is egyben. Erre is emlékeztet az 53 méter magas Tengerészek emlékműve. Innen vehettük szemügyre a távolinak tűnő Castello Alfonsino di Brindisi épülettömbjét, melyet egy külön videóban mutatunk be.  A sétányról egy széles lépcsősor vezet a Via Appia végét jelző oszlophoz.  Onnan már csak pár lépés a Pontificia Bazilika Cattedrale Székesegyházhoz,  Az épület román stílusú, és az elülső homlokzat díszes harangtornyot és egy sor hatalmas kő szoborral díszített. 

Ottlétünkkor kitört vasutas sztrájk miatt döntöttünk úgy, hogy maradunk Brindisiben  megpróbálunk eljutni a Castello Alfonsino Di Brindisi erődbe. A Vár távoli  körvonalát már felfedeztük, ám semmi információhoz ne jutottunk, hogy egy drága szervezett túrát mellőzve, miként is  közelíthetjük meg az egyébként is rövid időre megnyíló bejáratát. Hossza kutakodás után a pályaudvart is érintő 5-ös busszal, helyi tarifájú buszjeggyel kanyarogtunk ki az öböl túloldalán lévő Yacht-kikötőig. Innen egy negyedórás sétával értünk pont ötre a bejárathoz. Tehát ez a történelmi múlttal rendelkező erőd és kastély az Isola Sant' Andrea területén, a XVI. században épült. Feladata a Bindisi kikötőjének hathatós védelme volt, amit sikerült is jól teljesíteni. 

Matera 2019-ben lett Európa Kulturális Fővárosa. Erre mindenfelé a zászlók sokasága emlékezteti a látogatókat. Ám  a Pugliát felfedezők többsége nem ezért érkezett ide. Matera hihetetlenül gazdag történelmi időket átívelő műemlékeinek sokasága vonzza ide a turisták sokasága.  A belváros tipikus olasz hangulatot áraszt. Több műemléktemplom is lassítja, hogy a látogató elérje azt a csodát amiért ide jött. A fő tér egyik kis erkélyéről  feltűnik a szemközti hegy, rajta a Civita központjában álló a Dómmal. Aztán belépünk a középkorba. Elindulunk a Grvaina-szurdok partján a megőrzött és látogatható barlanglakások felé. Oda, ahol még ötven évvel ez előtt a világ elől eldugottan éltek itt az emberek.  Ebben a valós díszletben számos filmet forgattak.