Tipográfia

A dülöngélő szöveg

A végére tartogattam egy kis figyelmeztetést az önjelölt nyomdászoknak, aki mindenféle dőlt, vastag, csupa nagybetűs, piros, kék és extrém betűtípusú szöveggel keltik a nyomdakészség látszatát. Nem állítom, hogy nincs helye a kinézettel való bűvészkedésnek, hiszen ebben a cikkben is dőltbetűsek a példamondatok, és tény, hogy léteznek képversek, és lehet egy írott anyag önmagában is a vizuális kultúra része, csak egyetlen dologra hívnám fel az írni vágyó olvasók figyelmét:

Az írás elsődleges célja az a transzformáció, ami az elmondott szöveg tárolását és újbóli felidézését segíti. Évszázadok kellettek ahhoz, hogy az ehhez szükséges eszközök létrejöjjenek. A központozás éppen ennek a folyamatnak az alapvető része, és ha a sok bába közt elvész a gyerek, ha nem jön létre kódrendszerek közötti átjárhatóság, fölöslegesen tettünk mindent, hiába a tökéletes történet, hiába a sok szép mondat. Ha csak nézegetik a művünket, de nem olvassák, akkor nem értük el a célt.