Párbeszéd - modulbevezető

- Képzeld, szövegben a kiemelt rész akkor kap vesszőt - jegyzem meg nagy okosan -, amikor részmondatok közé kerül! A "képzeld" felszólítás miatt kapott felkiáltójelet az előbbi mondat, és a gondolatjeles kiemelés után tettem a vesszőt.

Másképp megfogalmazva:

- Amíg egy mondatnak tekinthető a szövegelésem, addig a kiemelt részek is beleépülnek, amikor pedig új mondatot ékelek a szövegbe, a gondolatjelek ellenére is teljesen különálló mondatként kezelem. - A táblához fordulok, és felírom rá:

"El kell olvasni azokat a nagyszerű blogbejegyzéseket, amiket Eve, Dori, Aardvark tolt fel a Karcolatra a témában!"

Érdemes vele elmolyolni az időt, és kiirtani a rossz beidegződéseket, mivel egy regény megírása alatt pont be is idegződnek a jó módszerek és akkor azt úgy nevezik - rutin.

Mielőtt a szabályokra és a példákra térnék, egy gyakori tévedésre illetve összemosásra hívnám fel az olvasó figyelmét: a központozás nem egyenlő a szépirodalmi művekben gyakran megtalálható párbeszédek megjelenítésével, ez csupán egy része a teljes anyagnak, bár a legtöbben pontosan erre kíváncsiak a leginkább. Valamint ki kell jelentenem, hogy az itt leírt szövegek, nem feltétlenül hibátlanok, magam is véthettem a helyesírás és más kevésbé definiált szabályok vagy ajánlások ellen, ezt kéretik nem a szememre vetni. (A javításra való buzdítást azért szívesen veszem.)

Ebben a modulban tehát inkább a párbeszédek írói gyakorlatban betöltött szerepeit vesszük sorra:

Mitől lesz egyéni, mikor lehet és mennyire ildomos információközlésre használni, milyen hibákat lehet véteni a hitelesség terén, a dimenzionálással kapcsolatban...

Természetesen az idevágó stilisztikát is átvesszük, így lesz benne némi ismétlés azoknak, akik abba a modulba már belekóstoltak, de hát ugye... repetitio est mater studiorum. Meg az apja is.