Idézetek

Idézetek: Szellemidézés, versbetét

A nagy elődök szelleme gyakran meglátogatja az írógépek, azaz mostanság inkább a klaviatúrák billentyűit. Zsong a fejünk a számtalan bölcs gondolattól, kár, hogy azok nem a sajátjaink. Nosza, írjunk hát idézeteket, színesítsük művünket a már bevált, sikeres mondatok újrafelhasználásával! Az idézéshez stílusosan idézőjelet használunk. A tipográfusok most határozottan bólogatnak, ha ezt olvassák, mert azt mondom, a 2-es feliratú billentyűn lévő dupla macskakörömnek semmi köze az idézőjelhez, bár évtizedeken át, az írógépek korában ezt használta mindenki, szóval, igazából nem sok értelme van a fanyalgásnak. Elég, ha azt tudjuk, hogy az idézőjel egy kezdő és egy záró jelből álló páros jel vagy inkább jelpár: „Valahogy így.”

Ha idézünk, és ez alatt a szó szerinti idézést értem, tehát, ha Kölcsey szerint fényre derül a haza, akkor nem kell idézőjel, de ha Kölcsey szerint a haza mindig fényre „derűl”, akkor az idézőjel árulja el az olvasónak, hogy nem véletlenül írtuk hosszú ű-vel azt a szót.

Hosszabb idézet esetén kezdhetünk új mondatot is, amit a felvezetés kettőspontja után indítunk. Nagyon hosszú idézetnél még az is előfordulhat, hogy közbevetéssel kell élnünk, magyarázatot fűzünk az idézet egyes részeihez. Ezt egyszerűen a gondolatjelekkel tehetjük meg, és nem kell az idézőjeleket fölöslegesen szaporítani: „Talpra magyar, hí a haza! – szólítja Petőfi a népet. – Itt az idő, most vagy soha!”

Ritka eset, de előfordulhat, hogy olyan szöveget idézünk, ami maga is tartalmaz egy idézetet, ekkor a következő jelpárt használjuk: » és «

Példa: Az imént valaki azt mondta, hogy „ha Kölcsey szerint a haza mindig fényre »derűl«, akkor az idézőjel árulja el”.