Leírás - modulbevezető

Az általános iskolai irodalom órákon - elvileg - mindenki megtanulta a leírás alapjait.

Na, az ott tanultak nagy részét egyáltalán nem fogjuk használni. Amire viszont szükségünk van, az az, hogy a megszülető történetünk leíró részei:

- érdekesek legyenek

- informatívak legyenek

- úgy gördüljön, hogy az olvasónknak eszébe se jusson átlapozni, ásítozni, inkább egy lélegzettel falja be az utolsó betűig.

Ehhez az alapokon túl ismernünk kell, hogy:

1.: hogyan irányítsuk a képi megjelenítéssel az olvasó figyelmét,

2.: hogyan befolyásolhatjuk az aktuális hangulatát,

3.: miként tudunk kiemelni a történetünk számára fontos elemeket és miként tudunk elrejteni olyan utalásokat, amiket csak később akarunk fontossá tenni,

4: tudjuk mennyi a szükséges, de még nem túl sok információ egy helyszínről, egy karakterről, egy szituációról,

5.: fókuszálásunkkal leíró részünk oda fut ki, ahol a legoptimálisabban folytatható a cselekmény,

6: pontosan úgy és annyi leírást adunk, ahogy az hiteles az elmesélő szempontjából,

7: rezonőrünk gondolatait, érzéseit is úgy írjuk le, ahogy az hiteles.

Ebben a modulban azzal fogunk foglalkozni, hogyan tudunk bemutatni valamit leírással.

A leírás alapvetően arra szolgál, hogy visszaadjuk azt, amit az agyunkkal érzékelni tudunk. Ez esetenként sokkal több, mint amit az érzékszervek közvetítenek, hiszen az emberben mindig ott munkálkodik a képzelet, és az előzőleg megtapasztaltak miatti előítélet. Ami az agyban megjelenik, az mindig több, mint amit a valóság tényleg tartalmaz.

Legfontosabb, hogy a leírásodban élővé tedd azt, amit meg akarsz jeleníteni az olvasó számára, ezért kevés, ha csak az egyik érzékszerved – a szemed – által közvetített látványt írod le. Ha ténylegesen meg akarod jeleníteni az olvasó számára mindazt, ami a képzeletedben él, akkor nem csak a többi érzékszerv által érzékelhető benyomásokat kell még leírnod, hanem társítani, érzékeltetni kell mindazokat a gondolatokat és érzelmeket, amit a leírás tárgya az elmesélődben, a rezonőrödben ébreszt.

Lehet egy alma piros, harsogóan friss és illatos, mégis rettegést kelt egy olyan királynőben, aki egyszer már majdnem belehalt egy ilyen alma mérgezésébe - amikor fiatalon az erdei száműzetésében élt.

Keresni kell a frappáns kifejezéseket, amikkel a legstílusosabban, és lehetőleg röviden át tudjuk adni, amit a leírásunknak feltétlenül tartalmaznia kell. Az biztos, ha te kicsit többnek érzed, mint kéne, akkor az olvasó sokkal többnek fogja érezni, mint ami még elviselhető.

Arra is ügyelni kell, hogy az olvasó ne érezze magát bezárva a leírásokba: az ő fantáziájának is teret kell hagyni. Csak a történet szempontjából fontos adatokat adjuk meg egy szereplőről, csak azokat, amikkel a későbbiekben hivatkozni fogunk rá. Azokat azonban adjuk meg minél előbb, mivel nagyon rombolja az olvasási élményt, ha pl. csak a történet közepén derül ki, hogy a hősnőnk szeme kék, miközben egy csomó olvasónk már kialakította a maga barna szemű képét. Ugyanez igaz öltözetekre, helyszínekre is. Ha egy jelenetünkben a padlófűtés vacakolása miatt kell majd lemenni éjszaka a pincébe, akkor írjuk le, hogy padlófűtéses a ház, de ha nincs szerepe, akkor hagyjuk, hogy mindenki olyan kályhát, kemencét, parázstartót vagy radiátort képzeljen a fűtéshez, amilyet akar.

Azt persze le kell szögezni, hogy a leírás mélységét mindig az adott helyzet és a rezonőr dönti el.

Az előbbi példánál maradva, ha egy építészmérnök a mesélőnk, akkor az kapásból írhat padlófűtést, sőt, akár annak egyéb jellemzőit is felismerheti (itt ér véget az én írói tudományom, ha egy mérnök meglátásait kell leírnom, bizony előbb kutatómunkát kell végeznem a tárgyalt témában!). Ha azonban egy virágárus lányka lép a padlófűtéses helységbe, akkor maximum azt veheti észre, hogy nincs kályha, amihez húzódhatna, pedig jó meleg van bent. Aztán a tanultságától és értelmétől függ, hogy észreveszi-e, hogy a padló meleg, vagy majd varázslatnak hiszi a dolgot…

A mesteri nüanszok előtt gyorsan vegyük át, mik azok az alapok, amik mindenféle leírás esetében figyelembe veendők:

• Kinek a szemszögéből láttatjuk a helyszínt?

Mesélheti a főhős, kétféleképpen: úgy, hogy E/3 személyben írja le a mesélő, azaz láttatja vele az eseményeket, vagy maga a főhős mesél, E/1 személyben, de akkor ő a rezonőr is egyben. A mesélő lehet független a szereplőtől, és ebben az esetben is két helyzet állhat elő: vagy a tárgyilagos leíró szerepében válogat az információkból, vagy a mindentudó „isten-üzemmód” opcióban meséli el a környezetet, ahol nem akadály a fal, és a koponya: belelát a rezonőr lelkébe, aki megborzong a finom kaparászást hallva, és tudja, hogy a zajt a plafon felől mókuscickányok okozzák, amik hat éve költöztek be a padlásra. Az elmesélőt lehet váltogatni is, de erről később.

• Van-e ideje megszemlélni a környezetét?

Az időfaktor is fontos információk elhanyagolását okozhatja. Aki fut, az ezért nem veszi észre a hiányzó utcakövet, és ezért fog elesni. Ha várakozik, rengeteg ideje van apró részletességgel megfigyelni a szemközti falat borító graffitiket. A leírás részletességének váltásával akár érzékeltetni tudjuk azt is, ahogy a mesélő sebessége változik.

• Mennyit lát?

A fényviszonyok megannyi változatán túl a befogadható információk mennyiségét más körülmények is döntően befolyásolják. Ha a leírás tárgya takarásban van, akkor ez a leírásunkat is be kell, hogy határolja. Zavarhatja még a leírást az elmesélő figyelmének elvonása, vagy a tudatának befolyásolása - gyakori elem, hogy az elmesélő az elájulása előtti utolsó pillanatát leírva árul el fontos momentumot. Ha egy gyerek, vagy egy bolond az elmesélőnk, ez is korlátozhatja a teljes körű leírást.

• Mi az a legelső dolog, ami megragadja figyelmét?

Ez egyfelől az elmesélő személyiségéből fakadó dolog, másrészt az ingerek intenzitását is jelzi. Egy Budapest látkép a Margit-hídról általában kezdődhet a Duna ragyogó tükrével, vagy a büszke Várhegy bemutatásával, de már ugyanez augusztus huszadikán este inkább a tömeg leírásával, vagy a tűzijáték ecsetelésével hitelesebb.

Egy játszótér leírásakor ha az elmesélő gyerek, akkor a játékokat írja le, ha az anyuka mesél, akkor a többi szülő és gyermek lesz a fontosabb.

• Hogyan halad a leírás?

A leírásnak a szemmozgáshoz és a tudati befogadáshoz igazodva mindig van egy haladási iránya a térben. Ez a filmeknél megfigyelhető kameramozgásokkal írható le a legjobban: lehet egy nagy, távlati képről közelíteni, egészen a makroobjektíves méretekig, svenkelhetünk jobbra, balra és liftezhetünk le és fel.

Ha össze-vissza csapongunk a leírásunkban, akkor azzal azt az érzetet keltjük az olvasónkban, mintha a mesélőnk idegbajosan kapkodná a fejét, tekintete pedig ijedten ugrál a helység különböző pontjaira. Ez is előfordulhat persze, ha a helyzet úgy kívánja.

Ezen alapelvek szerint elkészített leírásunk azonban még nem kész. Kellenek hozzá azok a hangulati elemek és finom árnyalások, amiktől leírásunk tárgya igazán életre kel az olvasó fantáziájában. A leírásnak olyan kimenetet kell összehoznunk, ami gördülékennyé teszi a cselekmény folytatását, de csak annyi további plusz információt tartalmaz, amivel még nem lép a túlírás hibájába.

Példa:

A kisváros főútja nyüzsgött a délutáni forgalomtól. Hangosan klappoló lovak húzta kocsik zörögtek a főtér felől és felé, a járókelők pedig sorra rázták le és tették el az esernyőiket. Végre a nap is kisütött, arany ragyogásba vonva a pocsolyák felszínét.Kalapos dámák és cilinderes urak sietős csoportja óvakodott át éppen a Jugend utca sarkánál, a még fel sem száradt járdán pedig ismét megjelentek a visongva karikázó gyerkőcök.

A sarokra nyíló boltból termetes asszonyság lépett elő, magasra pakolt füles kosarat egyensúlyozva a karján.

vagy:

A felhők mögül előbukkanó nap arannyal festette be a városka nedvesen csillogó főútját, amin a megélénkülő délutáni forgalom lovaskocsik patacsattogós zörgésétől, és az ernyőiket rázogató, összecsukó emberektől lett ismét zajossá. Közöttük egy kalapos-cilinderes kis csapat próbált épp sietősen átevickélni a Jugend utca sarkánál, amikor visongó, karikát kergető gyerkőcök csoportja keveredett eléjük. Ebbe a hirtelen támadt kavarodásba csörrent bele a sarki fűszeres ajtajának csengője, és egy jól megtermett asszonyság egyensúlyozott elő a boltból, karjában dugig pakolt kosárral.

Melyik leírás vetíti előre, hogy a leírt helyzet váratlan eseményekhez vezet majd?

A második leírásnál a cselekmény helyszínére közelít a leírás, kiemelve a szituáció aktuális állapotát, azaz, hogy egy hirtelen támadt kavarodás góca a Jugend utca, Fő utca sarok.

A hibák elkerülése végett érdemes mindig feltennünk magunknak néhány további kérdést a leírásunkkal kapcsolatban:

• Mi a cél? Nem csak önmagunk szórakoztatása végett írtuk meg?
• Valóban az elmesélő szemszögéből ment a leírás?
• A kifejezések, melyeket használtunk illeszkednek a mű hangulatához, stílusához?
• Ha felolvassuk valakinek, akkor az a személy el tudja képzelni a látványt?

Tehát a legelső, amiket meg kell határoznunk, a leírásban használt dimenziók. Utána jól és célszerűen kell tudnunk használni a leírási technikákat. Ezek segítségével tudjuk ugyanis szemléltetni a történetünk helyszíneit, csoportjait, tárgyait, karaktereit, szituációit, magát a világot és a szemmel nem látható dolgokat: hangokat, illatokat, érzelmeket, hangulatokat. Elmondható hát, hogy az írás nagy része leírás, amit csak néhol szakít meg egy kis párbeszéd, cím, miegymás. Ennek a modulnak tehát az a lényegi feladata, hogy bemutassa számodra a leírás eszközeit és szabályait.