Rövidítések

Irodalmi szövegben gyakran használunk rövidítéseket, még ha nem is tudunk róla. Csonkolt végű szavak, aposztróffal jelzett vagy nem jelzett hiányok, betű- és mozaikszók, kihagyások, hiányos mondatok. Utóbbiak nem tartoznak a rövidítések közé, de az is egyfajta rövidítés.

A köznyelvi rövidítések, vagy a röv. és társai egy csonkolt szótő plusz pont kombinációból állnak. Irodalmi szövegben nem alkalmazzuk, ha egy mód van rá. Ha kettő, akkor meg végképp. Ha a karakterlimites pályázatra készült mű túl hosszú, át kell írni, meg kell húzni, nem rövidítgetni kell a szavakat. Persze a röv.-nek is lehet irodalmi szerepe, de akkor a helyén kell lennie. (Utalnék itt a világhírű Tolosaz Á.-ra.)

A többi rövidítési eljárást széles körben alkalmazzák; a TSZ, ha rövidíteni kíván, bizonyára jó okkal teszi. Az önkényes hiányos írás nem vezet semmi jóhoz, ezért csak mértékkel! A kohézióhoz néha szükség van bizonyos mondatrészekre, amiket nem lehet csattogó kisollóval levágni.