Mondatszerkezetek

Mondatszerkezetek: Mondatról mondatra

Az összetett mondatok nem csak attól lehetnek hosszúak, hogy nem bírjuk őket befejezni, mert minden tagmondat után eszünkbe jut egy „és”, hanem gyakori eset, hogy egy-egy tagmondat mellé magyarázatot – közbevetést – fűzünk. Háromféle módon tehetünk közbevetést. Az egyik – és egyben leggyakoribb – módszer a gondolatjel használata, a másik meg a zárójel. A zárójeles verziót – mely egyébként egyenértékű a gondolatjellel – a halványabb megjegyzés esetén használjuk, ritkábban is találkozunk vele. És végül használhatunk helyettük vesszőket is akár:Károly sokat panaszkodott a vérszívók (nem a vámpírok) miatt. Végül – de nem utolsósorban – Jolán is sorra került. Marinak, bár nem kérte, töltöttek egy pohárka rumot.

Mégis, leggyakrabban gondolatjellel tagoljuk a mondatba ékelt közbevetést. A gondolatjel használata csupán némi odafigyelést igényel, és az itt elsajátított alapokat jól lehet majd használni a párbeszédeknél is.

A közbevetett szövegrész lehet hosszabb, lehet akár összetett mondat is. Figyelni kell viszont arra, hogy a gondolatjelekkel miként vágjuk ketté az eredeti mondatot. A gondolatjelek előtt és után szóköz áll, illetve ha tagmondathatáron – ahol a vessző volt – szúrunk be közbevetést, akkor a vessző közvetlenül a záró gondolatjel mögé kerül. Példa: Megszólítottam – a szívem csak úgy kalapált –, és felkértem táncolni. Ugyanez zárójellel: Megszólítottam (a szívem csak úgy kalapált), és felkértem táncolni.

A gondolatjelnek az a másik funkciója, hogy kettévágja a mondatot, és kiemeli az utána kővetkező tagmondato(ka)t. Egyfajta levegővételnyi szünetet visz az írott szövegbe: Sarkig tárva az ajtó, bejöhetne bárki – még sincs odabent egy lélek sem.