Névadás

2.4.5 Névadás

Na, ez egy igazán nehéz ügy.

A szereplő viselhet beszélő nevet, mint a Vukban, lehet magyar vagy idegen nyelvű, de akár teljesen kitalált is. Ami lényeges a névadásnál: a névnek illeszkednie kell a viselőjéhez, valamilyen szinten megjegyezhető kell, hogy legyen, és ne legyen több ugyanolyan hangzású név a történetben.

Persze, vannak kivételek, pl, ha belegondolsz, a Hobbitban a sok hasonló hangzású törpét nem nagyon lehet megkülönböztetni.

Legegyszerűbb, ha magyar nevet adsz a szereplőknek – persze, ez csak akkor működik, ha a történeted magyar közegben játszódik. Pl., ha fantasyt írsz, akkor furán veszi ki magát, hogyha a Hőst, mondjuk, Gézának hívják. Persze, lehetséges, csak akkor a hátteréből derüljön ki.

Az is működik, ha létező idegen nevet adsz neki – gyakran használják az angol, német, holland, ír, spanyol vagy francia neveket. Ez működőképes szokott lenni, de vigyázz, hogy a háttér alátámassza a nevet, pl. egy japán szereplőt nem biztos, hogy szerencsés O’Connelnek, de, ha tudjuk – vagy menet közben kiderül –, hogy az édesapja ír származású volt, akkor akár jó is lehet ez a név. Viszont az se jó, ha minden kínai karaktert Lee-nek hívnak, bár elég gyakori név J

Kombinálni is lehet a fentieket, erre jó példa A Szent Johanna gimi, ahol a szeplők (egy része) külföldi nevet visel a „rendes” magyar neve mellet (pl. Cortez vagy Dave)

Ez kreatívan kiváltja az „unalmas” magyar neveket – de itt is tudnod kell, hogy miért kapta a külföldi becenevet a szereplő.

Átmenet még a magyar és külföldi, beszélő és „rendes” név között, ha kitalálod a karakter egyik jellegzetes tulajdonságát pl. félénk, és ezt megnézed különböző nyelveken (angolul: Shy, németül Scheu, hollandul Verlegen, olaszul Schifo, japánul Mausu…) és kiválasztod azt, amelyik passzol a szereplő hátteréhez.

Ha teljesen kitalált a név, akkor már csak arra kell vigyáznod, hogy ne „nyúld le” valaki más karakterének a nevét, pl. a Hős ne hívják Aragornnak vagy a Hősnőt Hermionénak. Legyél ötletes, próbálgasd! El lehet ferdíteni létező szavakat, de vigyázz, hogy megjegyezhető legyen az olvasó számára. Pl. nem szerencsés, ha rátenyerelsz a billentyűzetre, és a véletlenszerűen megjelenő betűket rakod egy névvé, de néha működhet J (Én egyszer az egyik novellámban szereplő orokot Duvfh’eriluhf-nak neveztem el.)