Embedded Files
Hogyan lehet sikeres?
Sok íróban ott munkál a félsz, hogy esetleg majd csak neki tetszik a műve, mások nem szeretik meg a főhősét, unottan dobják félre a könyvét az első néhány oldal elolvasása után.
Ennek kivédésére itt egy csokor olyan írói technika, és egyéb szakmai fogás, amik alkalmazásával jó eséllyel elkerülhetjük a legrosszabbat - hogy el sem olvassák, amit írtunk!
- Frappáns cím
Ahogy azt már a Cím részben taglaltam, a mű címe az első választóvíz. Itt csak azt erősítem meg, hogy az ötletes címadás fontosabb, mint a mi egyéni elképzelésünk. Inkább legyen figyelemfelkeltő, sejtelmes, önmagán túlra mutató, vagy szellemes, mint leíró, tárgyra mutató, hosszasan kifejtő. Érdemes kikérni a tesztolvasóink véleményét, akár kisebb címadó pályázatot kiírni rá.
- A borító
Gyakorlati tény, hogy a borítókép és annak tipográfiája külön-külön szakma. Mindenképpen jó gyakorlott, tehetséges szakemberekre bízni az elkészítését, hacsak nem vagyunk az írás mellett még a reklámgrafikában és a tipográfiában is kimagasló érdeműek.
Jó, ha a borítón a mű valamelyik fontos cselekménye jelenik meg, ám ha lehet, kerülni kell a főszereplő karakterek túl részletes ábrázolását, az ugyanis már megköti az olvasó fantáziáját - jobb, ha a saját kialakított képe élhet benne a kedves szereplőiről. Hatásosabb az emberfigurás borító, mint az azt nélkülöző, és itt is igaz, hogy nővel reklámozni gyakran eredményesebb, mint férfival.
Ha valamiért nem lehet emberábrázolás, akkor törekedni kell arra, hogy legyen saját logó, címer, szimbólum a borítóra kerülő alakzat, és minél jobban kötődjön ismert szimbólumhoz, címerhez, logóhoz. Ezek megalkotása szintén külön szakma, amiben az író legfeljebb ötletadó szereppel vehet részt. Fontos azonban, hogy a kialakított grafikához a későbbiekben a szerző tudatosan ragaszkodjon, ugyanis az olvasók márkahűségének kialakításában kiemelt eszközzé válhat.
- A kezdő felütés módjai, céljai
Az angolszász kiadóknál régóta bevett szokás, hogy a napi szinten érkező több száz kéziratot előszűrők kapják. Előbb az első oldalt olvassák, és ami elég érdekes, csak az mehet tovább. Az első tíz oldal olvasása a következő próbakő, és ami ezen is túljutott, annak az első nagyobb szerkezeti egységét is elolvassák. Innentől kezdődik a kiadással kapcsolatos munka.
A self publishing kiadóknál, magánkiadás esetében mindez elmarad, viszont sokkal szigorúbb szűrőink vannak - az olvasók maguk. Számukra az egyoldalas szűrés minden oldallal ismétlődik, és csak akkor hagynak fel vele, ha sikerült megszeretniük a történetünket. Így az olvasó sikeres megtartása azon áll, hogy mindaddig fordulatos, érdekességeket felvonultató cselekményt biztosítunk, amíg a főhős elég jól be tud mutatkozni ahhoz, hogy már ő vihesse tovább a történetet.
Erre a figyelemfenntartásra akkor is van lehetőség, ha a felvezetésünk fordulatos cselekmény helyett leírást tartalmaz, csak akkor jóval nehezebb a dolgunk. Ilyenkor nagy segítségünkre lehet a groteszk és a humor a bemutatott jellemekben, helyzetekben egyaránt.
- Megszerettetés, aggódás, kielégítés a betűkön keresztül
Már a történet elején legyen egy szimpatikus figura. Amennyiben a történetünk főhőse nem egy szerethető alak, akkor talán akad egy kirekesztett, vagy jóra törekvő, vagy a körülmények hatására szánni való szereplőnk, amelyik átvállalhatja ezt a feladatot a történet elején.
A lényeg, hogy felépüljön az olvasó lelki szeme előtt egy olyan karakter, aki körül elkezdhet bonyolódni a cselekmény úgy, hogy lehessen aggódni érte. Ha idáig eljutottunk, akkor a lélektani bevezető részt itt lezárhatjuk, sőt, később akár az eseményszálat is elvezethetjük a nekünk kellő irányba, visszatérhetünk a főhősünkhöz, vagy ami a történetünk lényege.
Egyetlen fontos feladatunk van csak, mégpedig az, hogy ezt a kezdő szálat ne hagyjuk elvarratlanul, mert akkor lezáratlannak fog hatni a művünk. A felvezető karakter sorsa akár a következő fejezetben lehet halál, vagy lezáródhat, mint egy novella a regényben. Abban ne reménykedjünk, hogy észrevétlenül elsikkadhat - az olvasó számon fogja kérni rajtunk.
- A cliffhanger alkalmazása
A cliffhanger egy filmes szakmából származó kifejezés, lógva hagyást jelent, egy jelenet végén a szakadékban lógva hagyott filmszereplő után. Irodalomban is hasonló eszköz, amikor is úgy zárjuk le a fejezetet, hogy a cselekmény egy sorsdöntő pillanatában érjen véget, bizonytalanságban hagyva az olvasót, miként is oldódik meg a konfliktus.
Nagyon hatásos eszköz, ha a történetünk felütése cliffhangerrel végződik, de ezt az eszközt akár tudatosan vihetjük tovább az egész művön át. Főleg ott működik jól, ahol egymástól elkülönülő fejezetekre oszlik a történet, több szálon fut a cselekmény, esetleg még az idősíkok sem egyeznek.
Ilyenkor arra kell vigyáznunk, hogy az olvasók vágya ki legyen elégítve, és a szorgalmas továbbolvasásuk jutalmaként egy-két fejezet múlva megkapják a választ, mi is történt a lógva hagyott szereplővel.
Hiba, ha csak hosszabb fejezeteken túljutva keveredünk vissza, amikor már esetleg több más kérdés is ott nyüzsög az olvasó fejében.
Az sem szerencsés, ha a cliffhanger feloldása egy szimpla visszautalással, vagy csak azzal a ténnyel kerül megoldásra, hogy a kérdéses szereplő él, tehát megúszta a szituációt. Persze léteznek elmés megoldások ilyesmire, ha van rá lehetőségünk, hajrá!
- In medias res
Viszont ha a történetünk eseménytelen, hosszabb, nem túl különleges bevezetéssel kezdődik, akkor keresnünk kell egy olyan részletet, ami eléggé cselekményes hozzá, hogy a könyv hangulatát, a főszereplő jellemvonásait közvetíthesse. Ezt az izgalmas részt kell a könyvünk elejére vágni, majd visszautalásokkal vagy visszaléptetéssel elkezdeni a történetet az elejétől. Kissé sutább megoldás, amikor ezt az izgalmas részletet, mintegy előhangot, teszik a bevezetés elé.
Ebben az esetben is akkora részletet kell kiválasztani, hogy az olvasó számára már értelmezhető egységgé álljon össze a cselekmény, és nem árt, ha a vége cliffhanger jellegű, azaz nem derül ki, hogy a főhős sorsa miként alakul a cselekmény végén.
Szerencsés, ha a választott részben meg is szólal a főhős, hiszen az még közelebb hozza őt az olvasójához.
- Fűzések
A legérdekesebb sztori is ellaposodik, ha a történetet felépítő fejezetek nincsenek megfelelően összefűzve. A fentebb tárgyalt cliffhanger csak az egyik módszer erre.
A legegyszerűbb megoldás, amikor elhagyjuk a fejezetekre osztás luxusát, a történetet oly módon fűzzük egybe, hogy nem lesznek benne éles váltások, ugrások térben, időben. Hosszabb írásművek esetében azonban ez elég ritkán kivitelezhető.
Általánosságban elmondható, hogy a fejezetek tartalmilag, logikailag egybetartozó szövegegységek, melyeknek belső tagolását a bekezdések és párbeszédek adják. Általában a helyszín, az idősík, a szereplők, a rezonőr, a nézőpont változásával kezdünk új fejezetet, mindezek fejezeten belüli váltása ugyanis nehézkes, speciális esetek kivételével az olvasói élményt zavaró.
A váltások ellenére is illik azonban jelezni a szöveg összefüggését, ezért a fejezetet a logikai egység végén le kell zárni, az újabbat pedig be kell vezetni.
A bevezetés lehet felütés jellegű, amikor egy cselekménybe nyílik bepillantása az olvasónak. Ha párbeszéddel kezdődik a fejezet, az mindig felütés jellegű, de lehet a felvezetés egy leírással kezdődő, ahol a leírás vezeti fel a fejezet cselekményét.
Egy nagyon egyszerű, régies megoldás még, amikor a fejezetszám, vagy fejezetcím után egy rövid összefoglaló írás - akár csak tárgyszavakból, tőmondatokból álló - árulja el, mi a soron következő epizód tartalma. Főleg ifjúsági regényeknél maradt fent.
A lezárás lehet elvarrt, ahol a logikailag egybefüggő cselekmények egy láncolata véget ér (az utazó elérik a célállomást, a csata véget ér, egy beszélgetés végén elbúcsúznak a szereplők, stb.). Ez eléggé unalmas, ellaposítja a történetet.
Felvezető lezárás az, amikor a fejezet legvégén egy olyan esemény történik, ami előre vetíti a folytatást, érdekeltté teszi az olvasót a könyv folytatásában. Ezt okozhatja egy új szereplő felbukkanása, egy utazás megkezdése, egy megkezdett beszélgetés lényeges kérdése, de ha a mesélő maga a szerző, aki már tudja, hogy mi történt, és elbeszélői múltban viszi a történetet, akkor akár egy jól megfogalmazott előre utalás is.
- Sortűz a cselekményben
A mai kor emberének egyre nehezebben emészthetők a Jókai-féle leírások, Dosztojevszkij hosszúságú cselekménykibontakozások. A reklámok, videoklipek világában az olvasás élményét is pörgőssé, akcióssá kell tennünk. Persze az alkotó egyéni döntése, mennyire áldozza be a saját írói igényességét, közléskényszerét a cselekmény felpörgetésének, ám néhány mai sikerkönyvet megtekintve tény:
Az akciók 4-6 oldalanként követik egymást. Ezt persze a tördelő-szerkesztő is segítheti, de azért ennek eléggé szűk keretei adottak.
Jó, ha az egyes fejezetek is külön dramaturgiai ívet kapnak, és valamelyest harmonikus egységekre bontják fel a könyv egészét. Kényelmes fejezethossz, amit kb. 8-9 perc alatt el tud olvasni egy gyakorlott olvasó, ám a 45 percnél hosszabbra nyúló fejezetek már nekik is fárasztóak.
- Beosztások, felosztások: a boszorkánykonyha fűszerei
A szemmozgást feltérképező módszereknek köszönhetően ma már azt is tudjuk, hogy a mai olvasó teljesen leszokott a lineáris olvasásról. Főleg a sorok elejét, a bekezdések tetejét figyeli, és minél hosszabb egy bekezdés, annál jobban bevadul a görgetőujja. Általában egybefüggő leírásból, 10-12 pixeles betűméretnél úgy hét sornyi leírás kerül figyelembevételre, a többi nagyrészt elsikkad.
Főcímek, kiemelések vonzzák még a pillantást, az utána következő sor még kiemelt figyelmet kap, de utána ez rohamosan sorvadni kezd. Ezek a tények a reklámkiadványok szerkesztői számára fontosak, de az elektromos szépirodalom esetében is tudnunk kell hasznosítani.
Ha nem akarjuk, hogy a művünk leírásait a legtöbben csak unottan végigpörgessék, akkor azt úgy kell megszerkesztenünk, hogy hat-hét soronként új bekezdést indítsunk. Erre nagyon jó a beszéltetés, amikor is a történetünk szereplői mintegy kommentálják a folyó leírást, párbeszédeikkel megszakítva azt.
Minden olyan esetben, amikor fontos információt hozunk be a történetbe, annak valamilyen bekezdés elején kell szerepelnie.
A mellékesen megjegyzett dolgok el fognak sikkadni!
A képekről, ábrákról jó tudni, hogy az ember tekintetét legjobban egy másik ember arca vonzza. Amennyiben illusztrált művünk van, a szöveg igazításánál figyeljünk arra, hogy a lényegi információk az arcok közelébe, azokkal egy magasságba kerüljenek. A képaláírások címként funkcionálnak, bár a kiemelésükben nehézséget jelent, hogy gyakran kisebb karakterméretet kapnak, mint a szövegtörzs.
Az ábrák második legvonzóbb formája a kör. A pecsétek, címerek, mandalák és az ehhez hasonló, koncentrikus ábrák sokkal nagyobb figyelmet kapnak, mint egy elnyúló grafika, vagy négyzetes ábra. Épp ezért, ha a szövegünkben használunk fejezeteket elválasztó kis piktogrammokat, érdemes kerülni a kerekded formákat, mivel itt pont nem az a cél, hogy elvonjuk a figyelmet a szövegről.
- Az ütős fülszöveg
A legtöbb olvasóhoz hasonlóan vásárlás előtt körbeszaglászom a könyvet. A cím és a borító után azonnal a fülszöveg következik. Ha itt reklámot találok, már teszem is le. Az épp elég töményen fröcsög rám mindenhonnan, köszönöm, amikor kikapcsolódni szeretnék, akkor nem kérek többet!
A fülszövegből az olvasó azt szeretné megtudni, hogy milyen érdekes - és itt az érdekes a kulcsszó! -, tehát milyen érdekes eseményekre számíthat, ha olvasni kezdi a könyvet.
Ennek leírására több módszer létezik. Az első, amikor egyszerű narrátorként leírjuk az alapvető konfliktust és az oda vezető okot, esetleg a főszereplő különleges jellemzőjét.
A másik módszer, amikor egy jól megválasztott rövid részlettel demonstráljuk, mennyire érdekes, szórakoztató, fordulatos a könyv.
Jó variáció az is, amikor egy hírességet interjúvolunk meg, és vele mondatjuk el a rövid felvezetőt, vagy vele idéztetünk a szövegből. Itt nagyon fontos a hitelesség, hiszen óriási arcvesztés, ha kiderül, hogy a könyvünk végén nyilatkozó nem is hallott még felőlünk.
Ezek persze egymással is kombinálható módszerek, így a narratív szöveget kísérheti személyes vélemény, vagy ez után jöhet egy idézet.
Ha nagyon muszáj, akkor csakis ezek után szerepeljen reklámszöveg, és az legyen minél rövidebb. A reklám véletlenül se legyen politikai, vagy direkt termékre utaló, mert abszolút hitelrontó. Már az is kínos, ha valami olyasmit olvashatnak a könyv hátulján, hogy “A szerző további kötetei megrendelhetők a www.krystohanskonyvek.info oldalán, mind az öt kötet megvétele esetén 80% kedvezmény”, de ha valami autómárka szlogen virít ott, az igazán gáz.
A legelfogadhatóbb még a karitatív szöveg, például “Minden kötet vételárából a Krystohans Kiadó száz forintot utal a Magyar Vöröskereszt Alapítványának”, azaz biztosítjuk az olvasót, hogy a pénze jó célra fordítódik.
Nem itt van a helye az önéletrajzi megnyilatkozásoknak - az olvasót cseppet sem a személyünk érdekli. Nem itt kell köszönetet mondani a segítő lektoroknak, barátoknak, családtagoknak, és főleg ne a könyvtől elvezető témáról kezdjünk írni a fülszövegben, mert elveszítjük vele az olvasót.
Érdemes a fülszöveget minél több ismerősünkkel elolvastatni, a megjelenés előtt megosztani közösségi felületeken, hogy még a véglegesítés előtt tökéletesíthessük.
Aranyszabály, hogy itt egy ártatlan vesszőhiba sem fordulhat elő, ugyanis az olvasók nagy része ebből a pár sorból az egész könyv minőségére fog véleményt alkotni.
- Beleolvashatóság: mit és mennyit?
Nyomtatott kötetnél nincs mit tenni, az olvasó szabadon szűzteleníthet a könyvespolcnál, úgy, ahogy neki tetszik. Rengeteg módszer létezik:
Van, aki előre-hátulra pörgetve a lapokat egyszer csak megáll valahol, és olvasni kezd.
Van, aki felüti a könyvet és “in medias res” kezd ismerkedni a sztorival.
Van, aki az első oldalakat lapozza át, és ha megakad a tekintete, akkor akár az első fejezet végig is eljut, mire felnéz az olvasásból.
Olyan is akad, aki tartalomjegyzéket keres, és abból bogarászik tovább, hogy mit lenne érdemes megkeresni a kötetben.
Az is előfordul, hogy a könyv kinyitása után az olvasó még mindig a körülékes írásokat kutatja tovább; megkeresi a kolofont, beleolvas a bevezetőbe, az előszóba, vagy épp a végét nézi meg a kötetnek, a jegyzeteket, mutatókat vizsgálva.
Az e-könyvek esetében azonban a miénk a döntés, hogy mit adunk át a reménybeli vásárlóknak beleolvasásra. Igaz, sok helyen akár változtathatunk is ennek tartalmán, de azért mindenképpen egy behatároltabb lehetőség. A legjobb az, ha az olvasóra bízhatjuk az egész kötetet, tudva azt, hogy ha el akarja olvasni, meg is fogja vásárolni. Ez azonban már az olvasóközönségünk kezelésének másik hermetikus tudománya.
Ha csak tartalomjegyzéket kap, az elég száraztészta jellegű ízelítő. Ettől függetlenül, ha nincs tartalomjegyzék, bosszantóan nehézkessé teheti a választást, hiszen például egy antológia esetében a művek és szerzőik felsorolása gyakran fontosabb, mint az egyik kiválasztott novella vagy vers részlete.
Ha elég érdekfeszítő, akciós a mű kezdő felütése, a legjobb választás azt kitenni.
Fontos, hogy a kiválasztott részlet ne ugyanaz legyen, mint amit már a fülszövegben is lehetett olvasni. Joggal vetődik fel ugyanis a gyanú, hogy talán az egész kötetben ez az egyetlen valamire való fejezet található.
- Hangoskönyv és könyvtrailer - a multimédiás számítógép előnyei
Minthogy az internet világában élünk, a legtöbb olvasónk egy multimédiás képességekkel rendelkező számítástechnikai eszközön fogja először megtalálni a művünket. Nagyon sokat ad a kereső élményéhez, ha a találkozáskor egy kattintással akár hangos könyvként is megismerkedhet a művünk kitett részletével, vagy ha böngészés közben egy érdekes ajánló videót nézhet meg róla.
Elsődlegesen azokat az olvasókat lehet látvány és hanghatással megfogni, akik hangulatemberként szörfözve a világhálón, pillanatnyi benyomásuknak engedve ragadnak meg egy-egy újdonságnál.
Évek óta téma, hogy egyre kevesebbet olvasunk, egyre kevesebben. Ennek az oka, hogy az információk zömét már hang és kép formájában is megszerezhetjük magunknak, ami sokkal könnyebb, idő- és energiatakarékosabb módszer. Munka, autóvezetés, utazás közben is tudunk műsort hallgatni, a mozgóképek pedig kis koncentráció mellett is közvetítik a tartalmukat. Sokan vannak, akik nem engedhetik meg maguknak az olvasás luxusát a hétköznapokban, ezért az írott reklám, a blogokban olvasható könyvajánlók, hírlevelek kimaradnak az érdeklődési körükből. Ha olvasnak, akkor azt koncentráltan arra akarják fordítani, ami igazán az érdeklődési körükbe tartozik. Ezért aztán az agyonreklámozott, híradóban, tévében, rádióban, bulvárhírekben is említésre került - főként külföldi - sikerkönyvekről van tudomásuk akkor, amikor úgy döntenek, vesznek valami új olvasni valót. Ezek közül tudnak választani.
Ha viszont egy kattintással indítható Youtube-os videó, vagy egy bármikor meghallgatható mp3-as hangfájl várja őket a hírlevélben, a Google keresőjében, akkor sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy autóvezetés, vagy ebédszünet közben a mi művünk létezése is a tudomására jut.
Ha pedig ez még meg is tetszik neki, akkor van egy olvasónk.
Egy előre megírt, jól megfogalmazott ajánló szöveget mi is beolvashatunk akár a mobilunk hangfelvevőjébe, akár az otthoni számítógépünk, laptopunk mikrofonjába, ami egy rövid alakítás után máris kikerülhet a könyvünk ismertető oldalára.
Ha gyakorlottabbak vagyunk, akár egy hosszabb részt is beolvashatunk a művünkből. Ilyenkor ésszerű lehet a kitett szövegrészt választani. Ha nem vagyunk gyakorlottak, akkor egy médiás ismerős segíthet. Némi pénzért bármelyik stúdióban kaphatunk profi szintű hangfelvételt a szövegünkről.
Számtalan ingyenes videokészítő és videovágó program is létezik már, ami akár helyben, az okostelefonunkon megszerkeszthetővé teszi a képeinkből, felvételeinkből összeállított videotrailerünket. Szintén igaz, hogy ha nem vagyunk gyakorlottak, akkor inkább bízzuk egy tehetséges multimédiás szakemberre a dolgot.
Fontos, hogy a felhasznált képi és zenei anyagok jogtiszták legyenek. Nincs annál bosszantóbb, mint amikor az első sikerek után egy jogász hív minket ilyen-olyan követelésekkel.
Minthogy a szakmai fogások ismeretében jó eséllyel magunk írhatjuk a videotrailer storyboard-ját, ezzel kapcsolatban csak annyi a megszívlelendő, hogy mindenképpen követnie kell a fülszövegnél leírt irányelveket, csak itt a betűk helyett kép, mozgókép, beszédhang és zene szerepel. Persze nem tilos a betű, csak itt nem az a lényegi elem. Sajnos ezt nagyon nehezen fogadja el a szakma, a mai napig a kitett video ajánlók többsége csakis írott szövegben akarja átadni az információkat.
Az átlagos időhossz, amit egy-egy snittel le tudunk kötni a nézőnk figyelméből, kb. tíz másodperc. Ha ennél hosszabb időközönként váltunk, a trailer vontatottá fog válni. Persze ez is lehet egy eszköz. A legrövidebb időhossz, amivel operálhatunk, elképesztően kicsi, alig egy másodperc. Ebből akár négy-öt snitt is követheti egymást, mielőtt egy hosszabb, pihentető bevágás jön. Felgyorsult világunkban ehhez vagyunk hozzászokva.
Nézzünk meg egy viszonylag jó könyvajánlót a Youtube-ról! Előre bocsátom, még ez se tökéletes, hiszen a trailer megtekintése után még külön keresést kell indítanom, ha be akarom szerezni:
https://www.youtube.com/watch?v=yMU1yW4DSZM
Egy rövid elemzés a Youtube-on bármelyikünk számára egyértelművé teszi, hogy a másfél percnél hosszabb trailerek nézettsége meredeken csökken a további hosszukkal. A pörgős trailerek akár millió feletti nézettséget kaphatnak, a konzervatívabb eszközökkel készült videók évek alatt szednek össze pár ezer megtekintést.
Minthogy egy lineális lefutású médiumról van szó, fontos, hogy a legelején és a legvégén álljon ott a lényegi információ: a könyvünk internetes helye és címe.
A videotrailerek előnye továbbá, hogy bárhová belinkelhető, évekig ingyen ott lehet a videomegosztókon, és lehet hozzá idegen nyelvű szinkront adni.
Ideje megbarátkozni a gondolattal, hogy a multimédia együtt jár a kiadott könyveinkkel, és már most a milliónyi könyvtrailer között kell az elsőbbségért küzdeni a sajátunkkal.
Google Sites
Report abuse