Cselekmény - modulbevezető

Felépítés

Bevezetés, tárgyalás befejezés. A tárgyalásban; felvezetés, tetőpont, levezetés. Ezek az alapok, innen már nehéz nevén nevezni a finomításokat. A kimesélést a levezetés egyik formájának tekintem, ami átvisz a befejezésbe. A lezárás a cselekményre vonatkozik, itt inkább a filmes szakmával cseng össze. A leggyakoribb lezárások (end): answer (feloldás,megoldás), a cliffhanger (függőben hagyás), happy end (boldog vég), cut (megszakítás, vágás). A lezárási pont, ahol a történet cselekménye az előbbi módok valamelyikével (vagy másképp) véget ér. Utána még jöhet epilógus, köszönetnyilvánítás, ajánló, stb., de az már nem a történet cselekménye, csak kapcsolódhat hozzá.

Most akkor lássuk mindezeket részletesen:

Bevezetés:

A történet elkezdésének a módját befolyásolja egyrészt a mű kategóriája, az alkotó egyénisége és az olvasói célcsoport.

A gyerekeknek jellemzően a mesés bevezetőket alkalmazzuk mese, meseregény, mesei elemekre építő egyéb irodalmi alkotások esetén. Igen közismert szófordulatok használatosak.

A komolyabb irodalmi alkotások esetében a bevezetés egy funkcionális csoport, amiben a szerző által válogatva helyet kap a történet körülményeinek bemutatása. A kort, a helyszínt, a főbb szereplőket, a cselekmény bonyolításának egy lényeges pontját ismertetheti és fontos szerepet játszik a történet alaphangulatának kialakításában. Ezekkel az eszközökkel játszva a mester akár megvezetheti az olvasót, akár időben egy törzstörténethez képest jóval korábbi, vagy sokkal későbbi időpontot villanthat fel.

Írástechnikailag a bevezetés lehet leíró jellegű, ahol a környezettel való minél alaposabb azonosulást segíti az olvasó számára, de lehet akciódús jelenet is, amiben a gyorsan váltakozó körülmények szakítják ki az olvasót a saját környezetéből, és vonják bele az események sodrába.

Manapság ez utóbbi terjedt el, hiszen a kiadók számára fontos, hogy a beleolvasás élménye a vásárlót minél rövidebb idő alatt motiválja a könyv megvételére.

Ennek kényszerére alakult ki az a technika, amikor egy ókori technikával, "in medias res" - a dolgok közepébe vágva - kezdődik a történet, és csak egy később olvasható visszatekintésből (flashback) derülnek ki a leírósabb technikát követelő információk.

A bevezetés hossza pár mondattól egy-két fejezet hosszúságig terjed. Technikailag a tárgyalás előtt ér véget, ami tartalmilag egy olyan pont, ahonnan át lehet kötni az előzetes információkat a törzstörténet leírásába. Ennél a pontnál ugyanazokat a technikai eszközöket használhatjuk, amiket a fejezetek összekapcsolásánál, és amiket a Dimenziók témakörön belül tárgyalunk részletesebben. Gyakori a lezárás, de szívesen alkalmaznak cliffhanger technikákat is.

Tárgyalás:

Történetünk lényegi részét, a szereplők cselekményeinek javát az elbeszélés törzsanyagát a tárgyalásban fejtjük ki.

Felvezetés a neve annak a résznek, amiben az olvasó részletesebben megismerkedik a történet szereplőivel, és a környezetből, körülményekből kibontakozik a konfliktus. Természetesen egy történet több konflikust is tartalmazhat, ezek futhatnak egymással párhuzamosan, de követhetik is egymást. Amikor egy konfliktus elérkezik abba az állapotába, ahol végleges megoldást kap, akkor érkeztünk a történet tetőpontjához.

Tetőpont szinte mindig drámai; ilyenkor beteljesedik valakinek a sorsa a szerelemben vagy a halálban. Ha a konfliktus megoldása ennél kisebb léptékű, akkor is minimum a történet főszereplőjének egész további sorsát kell, hogy meghatározza, különben magának a műnek az irodalmi értékét kérdőjelezi meg. Ha nem okoz ugyanis katarzist, erkölcsi megújulást, sem világnézeti megváltást az adott mű, akkor minek? Egy félig-meddig működő kapcsolat kialakulásának elmesélése, egy hétköznapi eset megjelenítése nem írói munka. Akkor sem, ha az ábrázolt világ bemutatása a fő cél, és így az alkotónak a cselekmény nem lényeges. A csehovi sóhajtozások maximum egy nagyon szűk irodalmi kört elégíthetnek ki, akinek ilyen l'art pour l'art igényei vannak, annak fölösleges hozzá megtanulnia a piacképes írói technológiákat. Mégis, van létjogosultsága a nem drámai tetőpontoknak is, hiszen a filmsorozatok világából ismerhetjük az epizódokra épülő történeteket, melyeknek az irodalmi elődei voltak azok a folytatásokban megjelenő, főleg újságokban közölt történetek, amik végül olyan klasszikus műveket szültek, mint pl. a Tamás bátya kunyhója. Ilyenkor viszont rendre találunk egy epizódokon keresztül ívelő dramaturgiai szálat - lehet ez egy életút, vagy egy jóval jelentősebb főkonfliktus -, aminek a kicsúcsosodása egy olyan tetőpont, ami jobbára az utolsó epizódban jelenik meg. Ezt követi ugyanis a levezetés.

Levezetés, kimesélés során az írónak illik elvarrni a mellékszálakat, erkölcsi kérdésekben segítenie kell az állásfoglalást, vissza kell igazolnia az olvasónak a döntései helyességét. Sokszor alkalmaznak egy nagytudású mellékszereplőt, aki valamilyen szituációban alkalmat kap, hogy elmesélhesse a háttérben húzódó nagyobb összefüggéseket, máskor egy későbbi időpontba ugorva kapunk egy távolabbi rátekintést a megtörténtekre, amikor már fény derült a cselekményt befolyásoló tényezőkre.

Befejezés:

Lezárás: (end):

answer (feloldás,megoldás), a

cliffhanger (függőben hagyás),

happy end (boldog vég),

cut (megszakítás, vágás)

lezárási pont

Függelékek:

epilógus,

köszönetnyilvánítás,

ajánló,

jegyzetek,

szakirodalom,

névmutató,

tárgymutató,

kronológia,

térképmelléklet,

kimutatások,

grafikai melléklet,

tezaurusz,

digitális melléklet