Mesélő dimenzió

A mesélő

A történetet meg lehet írni különböző számban és személyben.

• Lehet egyes szám első személyű a mesélés (E/1), amikor ez az ÉN történetem.
• Lehet E/3, ez a leggyakoribb, amikor a történet valaki másról szól.
• Lehet E/2 is, bár ez nagyon ritka, inkább csak a régi Kaland, Játék, Kockázat könyvekben lehet vele találkozni, ahol a főhős te vagy. (Érdekes kísérlet egyébiránt).

Ha többekről írunk, a mesélő akkor is csak egyetlen személy, ha pedig egy csapat mesél, akkor azt a mesélő váltásának technikájával oldhatjuk meg, amiről a Váltások című modulban esik szó.

Fontos tudni, hogy az, aki elmeséli a történetet, nem szükségszerűen ugyanaz, mint akinek a szemszögéből nézzük az eseményeket.

Vannak esetek, amikor nem lehet más a mesélő, mint a rezonőr. Pl. E/1 mesélésnél elég nehéz belelátnunk más fejébe, de a leggyakoribb mesélési módnál, az E/3 személyű elbeszéléseknél nagyon sokszor különböző személyekről van szó.

Gyakori, hogy ilyenkor is az író mesél, ő mozgatja a bábokat, veszi fel a történet különböző szálait. Sokszor maga is szerepet vállal a történetben, és mesélőként nem a saját személyiségével, hanem valamelyik szereplőjének a személyiségével jelenik meg. Néha azonban egy még távolságtartóbb módon meséltet valakivel, azaz ő csak az író kéz marad, miközben riporttá alakítja a történetet.

Pl. A gyűrűk ura történetben Tolkien írja a történetet, míg a Hobbitban ezt már nem ő, hanem Bilbo teszi, amikor pedig Bombadil Toma meséli a történeteit, akkor Tolkien már csak lejegyzi az elhangzottakat. Persze, ha egy történetben valamelyik szereplő egy olyan történetet mesél el, ami vele történt meg egykoron, és a saját érzéseit közvetíti, amiket akkor és ott átélt, akkor a mesélő és a rezonőr is egyben, az író pedig egy harmadik, aki mindettől függetlenül még hozzáteheti a saját meglátásait.

A szerző egyébként is megteheti, hogy kiszól a történetből, ezzel a mindenttudó bennfentes szerepét osztva magára, vagy csak azért, hogy az olvasót kirángassa a futó történetből, esetleg oldja a feszültséget. A mesélő kiszólásai egyébként fenntartják azt az érzetet, hogy a történet egy már megtörtént esemény felidézése. Ez egyrészt hitelesítő eszköz, hiszen “már megtörtént”, másrészt elkülöníti a történettől annak “hallgatóját”, azaz a tisztelt olvasót.

Rezonőr

Ez a szó a francia drámákban jelenti a szerző szócsövét. Ő a gondolati közvetítő.

Mi most azt vagy azokat a személyeket értjük alatta, akinek belelátunk a fejébe, akinek ismerhetjük a véleményét, a gondolatait a megtörtént eseményekről. Az ő jellemzésük útján tudunk meg ezt meg azt a többi szereplőről, hiszen amíg az olvasó csak a külső és a párbeszédek alapján ítélheti meg a szereplőt, addig a rezonőr már ismerheti régebbről, láthatta más helyzetekben is, nem csak ami a történetben elénk tárul.

A rezonőr lehet a főhős, vagy valamelyik társ, esetleg külső szemlélő, de lehet egy ellenség, vagy a mesélő is. Viszonylag ritka az, amikor nincs rezonőr. Attól a történet kissé olyanná válik, mint egy újsághír. Nagyon speciális stílus az is, amikor minden szereplőnek ismerjük a gondolatait. A nép- vagy műmesékre jellemző, de ha más műfajban találkozunk vele, akkor is mesés ízt ad a történetnek. Általában a viccet is úgy szokták mesélni, hogy a hallgatója tisztában legyen minden szereplő hátsó gondolatával, amik aztán a vicces szituációt előidézik.

Egyes szám első személyű mesélés (E/1), esetén nagyon speciális, jól megmagyarázott esetben lehet más a rezonőr, mint maga a mesélő. Például ha a mesélő azt meséli, mit csinált önkívületi állapotban, és az, aki elmesélte neki mindezeket, mikor mit gondolt a dologról. Esetleg egy olyan visszaemlékezés esetén, ahol az eltelt idő alatt már volt ideje a mesélőnek megismerni a társai akkori gondolatait, érzelmeit.

A leggyakoribb, E/3 személyű elmesélésnél a mesélő választhat, hogy csak a saját gondolatait fűzi az eseményekhez, vagy a szereplői közül kiválaszt valakit rezonőrnek, és az ő tolmácsolásával adja át a történteket.

Az E/2 személyű történetekben eléggé erőltetett lenne, ha az író akarná eldönteni, hogy az olvasó (te) mikor mit érez, miről mit gondol.

Írás közben szem előtt kell tartani, hogy

• egy jeleneten belül ne ugráljunk át egyik rezonőr fejéből a másikba
• ha elkezdtük a jelenetet valamilyen személyben (pl. E/1, E/3), akkor tartsunk ki ennél
• amit a rezonőr nem tudhat, azt ne is tudja (pl. egy másik szereplő gondolatait)
• ki a rezonőr és ki a mesélő