Konfliktushelyzetek

Alapvető konfliktus

Alapvető konfliktus (főkonfliktus) nélkül a történet olyan, mint egy kiragadott kétórányi részlet egy bolti biztonsági kamera átlagos, napi felvételéből. Vannak ugyan történések, de alapvetően nem fog érdekelni senkit, őrültség lenne egészestés filmként elkezdeni vetíteni a mozikban. Az alapvető konfliktus adja meg a magot, ami köré az egész mű épül, ezt öleli fel a dramaturgiai szál, ezt oldja meg a történet végre a főhős. Persze ettől a sematikától el lehet térni, de nem nagyon. Általában a stílus, a zsáner függvénye az alapvető konfliktus formája.

Dráma esetén a konfliktus oldja meg az embert, ha tragédiába hajlik, akkor gyakran az élete árán, ha komédiába, akkor a helyzetet, vagy a jellemet valami nagy csattanó éri a végén.

Kalandos, akciós történetekben a jellemzően a főhős önfeláldozó, de legalábbis halált megvető bátorsága oldja meg a főkonfliktust. Jellemző a “felbosszantják, bosszút áll” dramaturgiai helyzet, amikor a főhős belecsöppen egy bűnügyi helyzetbe, ahol aztán tévedhetetlen erkölcsi és etikai szimattal intézi el a gonoszokat és menti meg a jókat. A túlélős és katasztrófa történetekben pedig az alapvető konfliktus egy kialakult válsághelyzet - akár a tőzsdén, akár a vad természetben -, amit aztán a főhős túlél, megmentve még néhány másik embert, avagy az emberiséget (a bolygót, a galaxist, vagy ami éppen jön).

Történelmi témánál az alapvető konfliktust legtöbbször egy történelmi esemény szolgáltatja, de azért elrugaszkodottabb fantáziájú alkotóktól olvashattunk már sok más megoldást is. Viszont fordítva ugyanolyan jól működik a történelmi esemény, mint főkonfliktus sok másik zsáner esetében: gyakori a sci-fi és a fantasy berkeiben, de szerelmes, erotikus történetnek is adhat magasabb irodalmi értéket, ha egy nagy történelmi esemény körül bonyolódik.

Sokszor találkozunk lelki eredetű főkonfliktussal. A szerelem is gyakori, de a fejlődésregények gyakorta vállalnak fel más egyéb lelki nyavalyákat, mint például őrületet, függőséget, szorongást, depressziót… van belőlük egy szótárra való. Sajnos a pozitív életérzések nehezen válhatnak egy történet főkonfliktusává.

A főkonfliktus gyakran egy küldetéssé magasztosul, amit a főszereplő elsődleges céljává tesz. Van, hogy a történet arra épül, miként alakul ki az a helyzet, amiben a konfliktus kiteljesedik, például milyen események vezettek el egy lényeges történelmi esemény bekövetkeztéhez, de akár a főkonfliktus megoldása is lehet a történetünk témája, ahol akár csak utalhatunk a kialakulásának okaira, a lényegi rész a megoldás eszközeinek megtalálásáról és a használatukról szól. Például egy családi dráma véget érhet ott, amikor a rendszeresen zaklatott kamaszlány lelövi végre az aberrált nevelőapját, ám ugyanez a sztori szólhat egy fordulatos nyomozásról is, amiben egy nyomozó megmenti a börtöntől a nevelőapját lelövő lányt, vagy akár egy fejlődésregény is lehet akár a mindezeket megélő anya lelkében bekövetkező változásokat végig kísérve. A nézőpont tehát alapvetően meghatározza a főkonfliktust, hiszen a fenti példánál maradva, a lány nézőpontjából szinte már semmi sem történik a fogdában csücsülve, míg a nyomozónak talán a lány létezéséről sem volt tudomása a gyilkosságot megelőzően. A lényeg, hogy egy alaphelyzetből a sok más egyéb napi problémák közül valamiért egyszer csak kiemelkedik az egyik, és egyre-másra maga mögé szorítva a többi problémát, elsődlegessé válik. Ha a főhős már csak egyetlen probléma megoldásának él, ha minden más csak akkor megoldandó, ha ezt az egyet akadályozza, akkor a konfliktusunk küldetéssé lépett elő, a főhős pedig ezt akarja sikerre vinni, eltörölve minden olyan problémát, ami ezt veszélyeztetheti, a többivel pedig nem törődik. A küldetés így leegyszerűsíti az író dolgát, viszont kötelezi is, hiszen innentől hiteltelenné válik minden olyan epizód és mellékszál, ami nem a küldetésnek alárendelt.

Más esetben elképzelhető, hogy az alapvető konfliktus éppen az, hogy többféle célt is el kell érni, és ehhez az adott időt, energiát kell úgy felosztani, hogy a siker teljes legyen. Sok diáktörténet szól ilyen többes célról, amiben a tanulmányok és a sport, a szerelem és a kötelesség, egy verseny és egy barátság, esetleg még a továbbtanulás kerülnek ugyanolyan fontos helyzetbe. Van, ahol a történet a feladni, elereszteni, választani tudásról szól, de megoldhatja az így kialakult főkonfliktust a barátság, a szervezőkészség, vagy a csapatszellem, a családi háttér. itt az írónak rendszerint több szálat is mozgatnia kell, gyakran még a nézőpontok váltogatását is alkalmazva, hogy hitelesen tudja bemutatni az egymásnak feszülő érdekeket és az ebből fakadó konfliktust, majd ennek feloldását.

Már említettem, hogy a főkonfliktusnak van egy dinamikája aszerint, hogy a kialakulása, vagy a megoldása van-e a történet középpontjában, de ez a téma azért kicsit bonyolultabb ennél.

Először is lehetséges, hogy az író az első jelektől kezdi a történetet - akár a későbbi főszereplő születése előttről -, és az alapvető konfliktus kibontakozása után végigkíséri annak megoldását is.

Termékenyebb íróktól gyakori, hogy egy adott kötetben olvasható sztori alapvető konfliktusa egy újabb szülője: mire a főhős megoldja az egyiket, szembetalálkozik egy még nagyobbal. A bosszúállós történetekben a vendetták szülhetik egymást végeláthatatlan sorokban. A történelmi regényfolyamok is könnyen találnak újabb és újabb aktuális főkonfliktust.

Néha álcázza az író a valódi alapkonfliktust, megvezetésnek, vagy szimbólumnak használva az olvasó elé tárt bonyodalmat. Például egy izgalmas hegymászós sztoriról kiderülhet, hogy a főhős igazából egy lelki problémával küzd, és annak legyőzésére használta a hegymászás embert próbáló kalandját. Összeesküvés elméletekkel operáló bűnügyi sztorikban derülhet még ki, hogy a nyomozás csupán egy árnyékra vetődés volt, és sokkal hatalmasabb titok lappang a háttérben, mint azt gondolhatták volna. Ezekben az esetekben az olvasó figyelmét az író fenntartja, vagy egy olyan eseményre, problémára irányítja, ami már a könyv tartalmán túlmutat. Például a Twist Oliwer története azért világklasszis, mert megnyugtató befejezés helyett Dickens szigorúan rámutatott a kor Angliájának szégyenfoltjára; az elszegényedett családok utcagyerekeinek megoldatlan szociális helyzetére. Ez már egy magasabb írói stílus, ahol már nem csak a szerepeltetett karakternek, de magának az írónak is komoly küldetéstudata nyilatkozik meg a műben.

Minden olyan műben, ahol az alapkonfliktusból hiányzik ez a fentebb stíl, csupán dramaturgiai bonyolításról beszélhetünk. Amint megjelenik egy társadalmi probléma, egy etikai kérdés, ahol valós jogi diszharmónia okozza az alapvető konfliktust, és a mű erre kínál erkölcsi pártfoglalást, ahol a mű szerzője egy lelki fejlődésen kíséri végig a főszereplőjét, és ehhez fejti ki a saját világnézetét, az egész mű felértékelődik egy magasabb irodalmi kategóriába. Ettől függetlenül továbbra is lehet szórakoztató, lebilincselő, vagy akár erotikusan túlfűtött is - sőt, a szórakoztató irodalmi jegyeket elvárják az olvasók. A száraz társadalomelemzés, a jogi esetek tényszerű feldolgozása a szakkönyvek feladata.

Elmondható hát, hogy az alapkonfliktusnak az egész művön át hatónak kell lennie, akár egy-, akár többkötetes írásról van szó, és a főszereplőre kell irányulnia. Tartalmilag lehet csak a cselekményre ható, de mutathat önmagán túlra, múltbéli, vagy jelenkori valós konfliktushelyzetre is. Fokozhatjuk a konfliktust odáig, hogy küldetéssé lép elő, annak előnyeivel és hátrányaival, vagy akár álcázhatjuk is a valódi főkonfliktust, szándékunk szerint váratlan fordulatnak, vagy szimbólumként felhasználva a rejtésére használt álkonfliktust. Esetenként az alapkonfliktus és annak megoldása újabb lényeges konfliktushelyzetet teremthet, ami egy következő mű alapkonfliktusára mutathat előre.

Másodlagos és mellékkonfliktusok

Másodlagos konfliktus mindaz, ami megakadályozza, hogy az alapkonfliktus megoldásra jusson. Pl. egy űrodüsszeiában a galaxist fenyegető veszélyt elhárítani igyekvő főhősnek lerobban az űrhajója. Az űrhajó javítása másodlagos konfliktus, amihez akár hosszas történet kapcsolódhat, a kiesett idő, a késlekedés pedig az alapkonfliktus megoldásának sikerét veszélyezteti.

A mellékkonfliktus nem, vagy csak nagyon áttételesen befolyásolja a főkonfliktus megoldását. Lehet egy mellékszál konfliktusa, pl. a comic relief szerencsétlenkedése, miközben a főhős végzi a küldetést, de lehet epizód konfliktusa is, ami csupán arra szolgál, hogy újabb mélységeit mutassa meg a főszereplőnknek, vagy a történetnek helyt adó világba enged mélyebb bepillantást.

A másod- és mellékkonfliktusok egy részét a történet főkonfliktusa határozza meg. Az ugyanis törvényszerűen háttérbe szorít olyan problémákat, amik szintén hatnak a történet szereplőire. Egy küldetés miatt megromló családi viszony például gyakran előforduló elem a különböző akciós regényekben. Egy természeti katasztrófa számtalan egyéb probléma okozója is egyben, amik egy reálisan megírt történetben folyamatosan akadályozzák a szereplőket.

Konfliktus származhat egy mellékszereplő történeti szálából is, ami kihat a történetre. Ez lehet az előtörténetük sötét múltjából előkerülő ellenség, vagy egy aktuálisan fellépő probléma. Például a főhős barátjának harci sérülése, ami miatt a küldetés késlekedni fog.

Maga a főhős is hordozhat olyan titkokat a múltjából, amiknek a következményei (mellékesen) kihatnak a történet idejére.

Egy jól kidolgozott karakter múltja, személyisége a történet egész folyamán szolgál kisebb-nagyobb meglepetésekkel a társai és ezzel együtt az olvasó számára. A családi, gyermekkori múlt megannyi érdekes momentummal gazdagítja, árnyalja a hőseink képét, és a felmerülő konfliktusok megoldása szórakoztató közegben adják át azokat a háttérinformációkat, amiktől egyre élőbbé, hihetőbbé válik az egész történetünk.

A világgal ugyanez a helyzet. Akár egy realisztikus, akár egy fantázia szülte környezetben mozgatjuk a karaktereinket, minél több életszerű konfliktussal kerülnek szembe, amit a világ szokásai, törvényei, ünnepei, geológiai és biológiai sajátságai tesznek az útjukba, annál jobban beleélheti magát az olvasó.

Ügyelni kell arra, hogy a másod- és mellékkonfliktusok logikusan felépítve kapcsolódjanak be a történetbe, mint ahogy a megoldásuk is reális legyen. Az ad hoc megjelenő ellenfelek, véletlenszerűen felbukkanó akadályok pont ellentétes hatást váltanak ki, mint ami a feladatuk lenne. A kalapból előrángatott megoldások is gyengítik az olvasói élményt. Gyakori hiba, hogy az amúgy is feltápolt hősnél véletlenül pont van egy olyan eszköz, vagy információ, ami végül kihúzza a bajból. Gyakori még, amikor egy fellépő problémát egy véletlenül épp arra járó kompetens személy segít megoldani. A szerencsés véletlen nagyon ritka, és kivételes esemény kell, hogy legyen az eszköztárunkban, különben megszünteti az olvasóban az aggódást. Sokadik alkalommal már nem félti szeretett hősét, hiszen az úgyis megmenekül valami hirtelen jött, szerencsés megoldással.

A bagatelizálás is kerülendő, azaz a nagy és komoly gordiuszi csomóra nem lehet alexandroszi kardvágással felelni. Természetesen jó, ha a kisebb gondokat talpraesetten oldják meg a hőseink, de egy komoly ellenfelet nem lehet azzal leszerelni, hogy pl. hirtelen elment a kedve a hősünk további üldözésétől, ezért haza megy. Vagy a nagyhatalmú alvilági urat egyszer csak meglepik a sarki boltból hazafelé menet két szatyorral cipekedve, akit ebben a védtelen állapotában aztán egyszerűen lelőnek. A bagatelizálás csak nagyon speciális esetekben lehet megfelelő eszköz, mégis sokan megteszik, főleg, miután a mű vége felé, a főkonfliktus megoldása után a még futó mellékszálakat igyekeznek elvarrni.

Ritkán fordul elő a súlyozási hiba. Az alkotó ugyanis többnyire tisztában van vele, hogy mit szeretne megírni, ezért aztán a főkonfliktus és az azt akadályozó másodkonfliktus legtöbbször sokkal nagyobb súlyt kap a történetben, mint a mellékkonfliktusok. Ha véletlenül össze is jön, hogy egy mellékszál megerősödik, egy mellékszereplő a saját problémájával annyira előtérbe nyomakodik, hogy már szinte háttérbe kerül a főszereplő, és annak problémája, nyomtatásba akkor sem igen kerül, hiszen legkésőbb a szerkesztésnél úgyis kibukik, hogy a történetben egy másik is elkezdett megíródni, és meghúzzák az elburjánzott részt. Azt minden írónak meg kell tanulnia, hogy bármennyire is belódul a fantáziánk, vannak történetek, amik elmesélésére csak egy másik alkalommal kerülhet sor. A Tom Sawyer kalandjai után külön kötet a Huckleberry Finn kalandjai.

Egyébként a másod- és mellékkonfliktusokkal elkövethető másik hiba, ha elsikkadnak, megoldatlanul maradnak. Többkötetes mű esetében még elviselhető, ha egy-egy függőben hagyott konfliktushelyzet a későbbi folytatásban kerül befejezésre, de nagyon jól meg kell választani a megszakítási pontot: egy mellékszál miatt igen kevés olvasó fogja ismét kézbe venni az előző kötetet, ezért úgy kell folytatni, hogy az olvasónak ne okozzon problémát felidézni a megszakítás állapotát. Erre jó eszköz a cliffhanger és a flashback együttes használata, amikor is egy izgalmas helyzetben történt megszakításra egy kis felidézéssel lépünk vissza. Az semmiképp sem megengedhető, hogy egy feldobott mellékkonfliktust megszakítás után követ egy második, egy harmadik, egy negyedik, majd visszalépünk a másodikra, az elsőre, majd a negyedikre, utána befejezzük az elsőt, a másodikat, a negyediket, majd a könyvet, és az olvasó csak néz, hogy akkor mi lett a harmadik mellékkonfliktus megoldása. Ha mást nem, egy jól megválasztott hírforrásból, vagy egy bennfentes mellékszereplőtől legalább pár szóban összefoglalva be kell avatnunk az olvasót. Vagy biztosítanunk kell afelől, hogy soha, senki nem tudta meg, mi lett az adott mellékkonfliktus végső megoldása (talán még ma is táncolnak, hacsak el nem fáradtak). Az Ezeregyéjszaka meséi sem egymást félbeszakítva következnek, hanem várni kell a kettő között egy napot.

Sok olyan regénysorozat van, amiben a főhős kötetről kötetre megold egy-egy nagyobb konfliktust, miközben átverekszi magát tucatnyi problémán, ám a kötetenkénti happy endeken túl bonyolódik valami több köteten átívelő, nagyobb lélegzetű konfliktus is. A Sherlock Holmes sztorikat hozom példának, ahol ugye a rendre felgöngyölített kisebb bűntények mellett folyik egy ádáz, sötét küzdelem a detektív és az ő nagy ellenfele, Moriarti között. Ebből a távlatból tekintve a történetről történetre kibontakozó alapkonfliktus mellett a kötetenkénti főkonfliktus csupán mellékkonfliktusok sorának tekinthető. Felhívnám a figyelmet arra is, hogy ez nem az az eset, amikor az előző konfliktus szüli a következőt! Ilyen konfliktusokon át szövődő történetek gyakoriak a tematikus novellagyűjteményekben, ahol az egymást követő kalandok során - esetleg összekötő szövegek közbeiktatásával - oldódik meg a téma nagy alapkonfliktusa. Ezekben a könyvekben gyakran az egymást követő írások megalkotói is különböző személyek, más-más stílussal, különböző főhősökkel. Nagyszerű példa rá a Cherubion Könyvkiadó Krondor című gyűjteménye, ami két köteten át fejti ki egy legendás város történetét, novellákkal, regényekkel, összekötő szövegekkel. Egy még szűkebb lehetőség az ún. marsall-írás, amikor is egy fő konfliktusra épülő történetet több szerző ír meg oly’ módon, hogy egy egy mellékkonfliktus lezárásával átadja a történet folytatását a következő írónak. H.P. Lovecraft világára íródott pl. ilyen sztori, A kocka címmel.

Összefoglalva tehát a másod- és mellékkonfliktusok azok, amik közvetlenül, vagy közvetve akadályozzák az alapkonfliktus megoldását. Származhatnak a főkonfliktus következményeként, esetleg szülheti őket a karakterek valamelyikének vagy a történet világának a háttere. Mindig logikusan kell, hogy a történetbe épüljön, vigyázni kell, hogy a súlyozása az írásban arányos legyen a történetben betöltött szerepével, elegáns megoldást kell kitalálnunk hozzá, és végig kell vezetni a mű lezárásáig, mivel az elsikkadt, lezáratlan konfliktusok csökkentik a mű élvezhetőségét.

A másod- és mellékkonfliktusok egy művön belül összefonódhatnak, amikor is több szálon fut a cselekmény, és egy-egy történetszál konfliktusairól beszélhetünk, de egymást is követhetik, akár kötetenként, akár a kötet különálló történeteiként, vagy akár egyetlen művön belül. A keveredés és az egymást követés vegyes alkalmazása is lehetséges.