Az etikai megfelelés nem csak a külső felülvizsgálat kérdése; az ellenőröknek magukba kell nézniük, hogy saját integritásuk ne kerüljön veszélybe.
A belső ellenőrök többsége felismeri annak fontosságát, hogy megértse és betartsa a szakmájára vonatkozó etikai kódexeket, valamint az általa szolgált szervezetre vonatkozó etikai kódexeket. A bevett kódexek ismerete lehetővé teszi az ellenőrök számára, hogy munkájuk során megőrizzék integritásukat, és elősegítsék a szervezeten belüli etikus környezet kialakulását. Az elismert szabályok és irányelvek betartásán túl azonban az ellenőröknek önellenőrzést is kell végezniük a nem szabályozott viselkedés terén, amely munkahelyi indiszkrécióhoz vezethet. Az etikai vétségek gyakran személyes ügyekben gyökereznek, és kevés vagy semmi közük sincs ahhoz, hogy az elkövető ismeri-e a vonatkozó etikai kódexeket vagy a szakmai kompetencia szintjét. Ehelyett a jogsértések nagyrészt a megállapított etikai előírások és az egyén személyes kívánságai vagy értékei közötti konfliktusokból erednek. Szinte bárki, nem csak a belső ellenőrök, hasznát veheti annak, ha hideg, kemény pillantást vet az őt vezérlő értékekre. Az olyan önirányított kérdések, mint például: "Valóban mindennél többre értékelem az őszinteséget?" és "A saját személyes érdekeimet helyezem-e az üzleti céljaimat meghatározó prioritások listájának élére?" segíthetnek az ellenőröknek meghatározni az értékeiket, és azonosítani azokat a területeket, ahol ítélőképességük a legérzékenyebb lehet a kompromisszumra. Ez a gyakorlat az etikai gyakorlat megelőző fenntartó megközelítésének sarokköveként szolgál.
SAJÁT VISELKEDÉSÜNK ELLENŐRZÉSE
Akár tudatában vagyunk ennek, akár nem, viselkedésünket teljes mértékben személyes kívánságaink és értékeink irányítják. Más szóval, minden döntésünk azon a kérdésen alapul, hogy "Mi a legfontosabb dolog, amit most tennem kell?". Bár ez nyilvánvalónak tűnhet, kevesen szánnak időt arra, hogy tudatosan megvizsgálják az értékeiket. A tapasztalat azt mondja az ellenőröknek, hogy a gyenge vállalati etikai tartás bármilyen jele szigorúbb ellenőrzési tevékenységet, kockázatértékelést, nyomon követést és alaposabb nyomon követést és felülvizsgálatot igényel. A határozott, koherens szervezeti etikai program hiánya például a legnyilvánvalóbb piros zászló lenne az ellenőrzési problémákra, amivel valaha is találkozhatunk. Mégis túl gyakran megengedjük magunknak, hogy az etikai elveket olyan módon szegjük meg, ahogyan azt ügyfeleinknek álmunkban sem engednénk meg. Ezért az ellenőrök önértékelésének legalább olyan alaposnak kell lennie, mint mások felülvizsgálatának. A legtöbb ellenőr számára talán természetes, hogy gyanús vagy kivizsgálói környezetben fokozott figyelmet fordítanak a számviteli piros zászlókra. A saját személyes etikai vészjelzőkre való szűrésnek azonban az ellenőrzési környezettől függetlenül célzott, alapos és folyamatos önvizsgálatnak kell lennie. Ennek elmulasztása az önellenőrzés szisztematikus csökkentését jelenti, ami nyílt meghívást jelenthet az etikai határok átlépésére.
AZ ETIKÁTLAN MAGATARTÁS OKAI
Az etikai alapelveket megszegők gyakran szakmai zsargonban vagy jogi szakzsargonban fogalmaznak, hogy megvédjék helytelen viselkedésüket. Ha azonban megvizsgáljuk az etikai vétségek mögött meghúzódó tényleges gondolkodást, a legtöbb jogsértés hátterében viszonylag jóindulatú vagy akár pozitívan hangzó személyes kívánságok rövid listája áll. Ez a lista lényegében a következő néhány kijelentésből áll:
"Csak előre akarok jutni az életben".
"Csak több időt akarok a _______."
"Csak azt akarom, hogy szeressenek/becsüljenek/hagyjanak békén a ___________."
"Csak jó családfenntartó/ alkalmazott/ munkatárs/ partner akarok lenni."
Valószínűleg kevesen találnának hibát e kijelentések egyikében sem, mivel mindegyik meglehetősen észszerűen hangzik. A legtöbbünknek lenne oka aggódni, ha nem kívánnánk a fentiek közül néhányat vagy mindet. A megfelelő kontextusban mindegyik kijelentés képes arra, hogy sokkal több pozitív módon motiválja az egyént, mint negatívan. Ugyanakkor azonban ezek a kívánságok etikátlan gyakorlatok katalizátoraként is szolgálhatnak, és az ellenőröknek meg kell tanulniuk észrevenni az ezekből eredő negatív nyomást. Például az ilyen ambíciók némelyikének teljesítésére irányuló vágy arra késztetheti az ellenőröket, hogy a kompetenciaterületein kívül gyakoroljanak, ne reagáljanak mások helytelen cselekedeteire, vagy valamilyen módon hamisan mutassák be magukat. A figyelmeztető jeleket a lehető leghamarabb észre kell venni, hogy a viselkedés az etikai határok megfelelő oldala felé irányuljon.
A PIROS ZÁSZLÓK FELISMERÉSE
Az etikus gyakorlat fenntartása folyamatos kritikus gondolkodást igényel a döntéseink mögött meghúzódó motivációkról. Ha nem vagyunk tudatában a döntéshozatali folyamatainknak, az azt eredményezheti, hogy vakon etikátlan területre lépünk. Emiatt az ellenőröknek nagy figyelmet kell fordítaniuk saját etikai jogsértéseikre utaló piros zászlós jelzéseikre. A legkönnyebben észrevehető vörös zászlók a viselkedésünk igazolására létrehozott racionalizációk. Pontosabban, tudatában kell lennünk annak, hogy miként beszélünk magunknak arról, hogy megkérdőjelezhető döntéseket hozunk. Az ellenőröknek minden olyan esetben figyelniük kell, amikor a következőket gondolják magukban:
"Ez egy olyan kis tapintatlanság; ki fogja észrevenni?".
"Ez a megkérdőjelezhető cselekedet tényleg nem fog senkinek sem ártani".
"Nem érzem jól magam, ha ezt teszem, de ha ez kell ahhoz, hogy előrébb jussak (pénz/ munka/ előléptetés/ presztízs révén), akkor valószínűleg meg kell tennem."
"Mindenki más is megteszi, akkor én miért ne tenném?"
"Remélem, a ________ nem jön rá erre."
"Mivel a ________ a főnök, és ő mondta, hogy ezt tegyem, nincs más választásom, mint betartani."
"Azért kell ezt tennem, hogy ne okozzak kudarcot/ csalódást a ________."
"Ha ezt megteszem, legalább a ________-t le tudom venni a vállamról."
E gondolatok mindegyike annak a jele, hogy az egyén az etikai vétség csúszós lejtőjén halad lefelé. Természetesen egyik gondolat sem jelzi véglegesen, hogy valamilyen jogsértés történt, vagy hogy az feltétlenül hamarosan bekövetkezhet. Azonban, amint tudatára ébredünk ezen racionalizációk bármelyikének, a megelőző fenntartási megközelítés megköveteli az egyén viselkedésének azonnali vizsgálatát.
REAGÁLÁS A PIROS ZÁSZLÓKRA
Amikor a megkérdőjelezhető viselkedés bármely szakaszában találjuk magunkat, gyakran túlságosan zavarban, zavarban vagy félelemben érezzük magunkat ahhoz, hogy megosszuk a problémánkat valaki mással. A legtöbb ellenőr végül is azért felelős, hogy felderítse és megelőzze az esetleges etikai vétségeket, nem pedig azért, hogy létrehozza azokat. Pedig az etikai bizonytalanságok idején van a legnagyobb szükségünk mások éleslátására és támogatására. A belső ellenőröknek ki kell alakítaniuk egy listát azokról a tanácsadókról, akikhez fordulhatnak, ha etikai dilemmával találkoznak - vagy akár akkor is, ha egy etikai kihívás előzetes szakaszával foglalkoznak, mielőtt az dilemmává válna. Természetesen a konfliktusok nemcsak szakmai kérdésekből adódhatnak, hanem olyan területekkel kapcsolatos kérdésekből is, mint a fizikai vagy mentális egészség, a függőség, a vallási vagy spirituális konfliktusok és a párkapcsolati nehézségek. Ezért az ellenőröknek nem biztos, hogy kizárólag az ellenőr kollégáikra kell támaszkodniuk segítségért; útmutatást kérhetnek jogi tanácsadóktól, üzleti partnerektől, pénzügyi tanácsadóktól, vallási vagy spirituális tanácsadóktól, egészségügyi szolgáltatóktól stb. is. Bárki, aki képes tájékozott, világos, közvetlen visszajelzést adni és elősegíteni a személyes vagy szakmai aggályokkal kapcsolatos kritikus gondolkodást, hatékony tanácsadónak számít. Ha a konzultációt igénylő kérdés technikai jellegű és egy folyamatban lévő ellenőrzést érint, az ellenőröknek mindent meg kell tenniük annak érdekében, hogy az ellenőrzést rövid időre leállítsák, vagy átmenetileg az ellenőrzés egy másik, nem kapcsolódó részével foglalkozzanak, amíg a szükséges konzultáció megszervezhető. Mivel ez az ellenőrzés befejezési idejével kapcsolatos aggályokhoz vezethet, az ellenőröknek fel kell készülniük arra, hogy elmagyarázzák, hogy az ellenőrzés integritása konzultációt igényel, és hogy végső soron minden fél nagyobb védelmet élvez, ha időt szánnak a konzultációra. Az ügyféllel szembeni tisztességesség érdekében a konzultációt olyan gyorsan kell megszerezni, amilyen gyorsan csak észszerűen lehetséges. Kockázatkezelési célokból fontos, hogy az ellenőr dokumentálja a konzultáció jellegét, valamint a tanácsadó által adott ajánlásokat. Ha bárki megkérdőjelezi az ellenőrzési folyamat során hozott döntéseket, rendkívül hasznos lehet, ha bizonyítéka van annak, hogy hozzáértő, szakértői konzultációra került sor.
A HELYES ÚTON
Az etikai vétségek mindenféle formában és méretben előfordulnak. Az ellenőröknek nem szabad azt hinniük, hogy egy "kis" jogsértés szükségszerűen kevésbé káros, mint egy nagy. Ha valaki egyszer elkezd túlszámlázni, alulfoglalkoztatni, a kompetenciáján kívül működni, vagy akár csak apró pontatlanságokat is megenged, akkor a fokozatosan egyre helytelenebb gyakorlatnak van meg a terepe. Ez egyszerűen az emberi természet. Ráadásul még egy kis etikai vétségnek is rendkívül nagy következményei lehetnek. Egy kisebb indiszkréció végül is jelentős következményekkel járhat a cselekményt elkövető személy számára, ha például etikai vagy jogi vádak alapját képezi. A létező sztereotípiák ellenére a legtöbb etikai vétséget - még a legkirívóbb eseteket is - nem " rejtőzködő vállalati pszichopaták" okozzák. Ehelyett a jogsértéseket gyakran olyan egyébként jó emberek követik el, akik pontosan tudják, hogy mi a megfelelő viselkedés, de belesodródnak a fokozatos kihágásokba. Csak azért, mert valaki "jó embernek" tartja magát, vagy megérti a megállapított szabályokat és irányelveket, ez nem szolgálhat okul arra, hogy kevésbé alapos legyen az önértékelésben. Egyikünk sem olyan objektív önmagunkkal kapcsolatban, mint ahogyan azt képzeljük. A legjobb szándékunktól függetlenül mindannyiunkban megvan a lehetőség, hogy az élet által ránk nehezedő stressz és nyomás befolyásolja az ítélőképességünket. Ha odafigyelünk ezekre a stresszhatásokra - mind a munkahelyen, mind az irodán kívül -, és azonnal cselekszünk, hogy kezeljük őket, az gyakran a megfelelő szakmai magatartás fenntartása és a helyes cselekedet elmulasztása közötti különbséget jelenti.
CHRISTOPHER BAUER, PHD
Nashville, Tenn.
A cikk eredeti, angol nyelvű változata az Internal Auditor 2004. júniusi számában jelent meg.
A red flag angol nyelvű kifejezés, aminek a szó szerinti jelentése piros zászló, és vészjósló, rossz jel értelemben használják. Forrás: lexiq.hu