2022. június 30.
Ebben a hónapban van a 20. évfordulója annak a belső ellenőrzésnek a WorldComnál, amely rávilágított egy 3,8 milliárd dolláros pénzügyi jelentési csalásra. Legutóbbi AuditBoard-cikkemben újra felidéztem azt, amit „talán a valaha végzett legjelentősebb belső ellenőrzésnek” neveztem. Az ellenőrzés nemcsak hozzájárult a WorldCom bukásához, hanem eredményei sok tekintetben elősegítették a Sarbanes-Oxley törvény gyors elfogadását az amerikai Szenátusban, alig három héttel később.
Ahogy a WorldComról szóló cikkemben megjegyeztem, az ellenőrzés nem csupán technikailag kiemelkedő belső ellenőrzési szakemberek munkája volt (bár kétségtelenül az volt). Sokkal fontosabb, hogy Cynthia Cooper, a WorldCom belső ellenőrzési vezetőjének bátor vezetése tette lehetővé. Azóta, hogy megjelent a WorldComról szóló írásom, sok beszélgetés indult a közösségi médiában és más fórumokon arról, miért olyan fontos a bátorság a szakmánkban.
A bátorság régóta elismert alapvető tulajdonság a belső ellenőrök számára, és az évtizedek során számtalan szakember kockáztatta megélhetését (néha még az életét is), hogy napvilágra hozza a visszaéléseket. Mint sokan mások, én is régóta hiszem, hogy Cynthia Cooper a bátorság mintaképe a szakmánkban.
Az Extraordinary Circumstances: The Journey of a Corporate Whistleblower című könyvében Cooper arra biztatja a belső ellenőröket, hogy „találják meg a bátorságukat”. A bátorság sokak számára sokféle dolgot jelent, ezért érdemes átgondolni és megbeszélni olyanokkal, akikben megbízunk, hogy megerősítsük erkölcsi alapunkat.
A könyvemben, Trusted Advisors: Key Attributes of Outstanding Internal Auditors, a kilenc kulcsfontosságú tulajdonság egyikeként az etikai ellenálló képességet vizsgálom, és az erről szóló előadásaimban, valamint az IIA Egyesült Arab Emírségek számára fejlesztett új szemináriumon arról beszélek, hogy a belső ellenőröknek etikusnak ÉS bátornak kell lenniük. Sok etikus belső ellenőrt ismerek, akik inkább lehajtott fejjel dolgoztak, mintsem hogy szembenézzenek vitatott kockázatokkal, problémákkal vagy eredményekkel. De a bátorság gyakran azt jelenti, hogy egyedül kell kiállni. Nem kell akkora bátorság ahhoz, hogy sorba álljunk és ujjal mutogassunk. Valóban, a bátorság nem vár kórusra.
De a bátorság nem virágzik ki hirtelen egy belső ellenőrben pusztán azért, mert elvárják tőle, vagy mert erős indok van rá. Visszatérek Cooper figyelmeztetéséhez: „találd meg a bátorságod”, ami azt jelenti, hogy a szakembereknek meg kell vizsgálniuk, mi a bátorság, és milyen körülmények között kerülhet próbára a saját belső erejük.
A Psychology Today egyik rovata, „A bátorság hat tulajdonsága”, hasznos vizsgálatot kínál inspiráló idézetekkel. Mindegyik tulajdonságnak gyakorlati alkalmazása van a helyzetekre, amelyekkel a belső ellenőrök karrierjük során szembesülhetnek:
A félelem leküzdése – Ez a bátorság legfundamentálisabb és legösztönösebb tulajdonsága. Sokan írták, hogy a bátorság nem a félelem hiánya, hanem a képesség cselekedni a félelem ellenére.
Szenvedély – A szakma iránti szenvedély arra ösztönöz bennünket, hogy helyesen cselekedjünk, még rendkívüli körülmények között is.
Kitartás az akadályokkal szemben – Cooper és csapata hosszú órákat dolgozott, gyakran éjszaka és titokban, hogy feltárja a WorldCom csalását. Nap mint nap szembenézni az akadályokkal, amikor fáradtak és félnek, olyan belső erőt épít, amely meghatározza a bátorságot.
Kiállni az igazságért – Könnyű racionalizálni az akadályokkal szemben, de le kell győznünk ezt a kísértést. Maggie Kuhn társadalmi aktivista így fogalmazott: „Mondd ki, amit gondolsz, még ha remeg is a hangod.”
Horizontok tágítása – A bátorság azt is jelenti, hogy kilépünk a komfortzónánkból. Lord Chesterfield szavai adják ennek hangot: „Az ember nem fedezhet fel új óceánokat, ha nincs bátorsága elhagyni a partot.”
Szenvedés méltósággal vagy hittel – A bátorság gyakran szenvedést jelent. Ha képesek vagyunk támaszkodni arra, ami erőt ad, az segít átvészelni a legnehezebb időket.
Amellett, hogy megértjük, mi kell a bátorsághoz, a belső ellenőröknek figyelniük kell arra is, hogy saját szervezetük vállalati kultúrája támogatja-e vagy elnyomja-e a vélemények kimondását. Ha a szervezetek olyan környezetet teremtenek, ahol a megtorlás elfogadhatatlan azokkal szemben, akik aggályokat vetnek fel, hosszú távon jobban járnak.
Sokszor írtam arról, hogy azoknak, akik belső ellenőrzési vezetővé szeretnének válni, tudniuk kell, mire vállalkoznak, és érzelmileg, szakmailag és pénzügyileg fel kell készülniük arra, hogy „a lábukkal beszéljenek”, ha szükséges. Azt is írtam, hogy a kiemelkedő belső ellenőrök nem félnek a nehéz vagy kényelmetlen témáktól. Bátran a vihar felé hajóznak, hogy figyelmeztessék a vezetést és az igazgatóságot, amikor a kockázatokat nem kezelik, és a kontrollok nem megfelelően vannak kialakítva és végrehajtva.
Hogy világos legyen: nem veszem félvállról, hogy az akadályokkal szembeni cselekvés komoly szakmai és személyes sebezhetőséget jelenthet. De a belső ellenőrzés képessége arra, hogy bizonyosságot nyújtson, segítse a szervezeteket a kockázatok leküzdésében, és megbízható tanácsadóvá váljon az érdekelt felek számára, nagymértékben függ attól, hogy hajlandóak vagyunk-e megszólalni.
A bátorság definíció szerint nem könnyen elérhető. Veszélyt és személyes áldozatot is jelenthet. De a bátorság nem bátorság, ha nincs semmi kockázat.
Mint mindig, várom a hozzászólásaitokat.
Richard Chambers
Forrás: https://www.richardchambers.com/courageous-internal-auditors-dont-wait-for-a-choir/