2023. február 6.
Rendben, tudom, hogy a cím nyelvtanilag nem tökéletes. De teljes őszinteséggel: az idézetet Norman Keith Collinstól, ismertebb nevén Sailor Jerry-től kölcsönöztem – egy híres 20. századi hawaii tetoválóművésztől. Nem szoktam tetoválóművészeket idézni, de úgy gondolom, Sailor Jerry valami fontosra tapintott rá: általában azt kapjuk, amiért fizetünk.
Mi köze ennek a belső ellenőrzéshez? Véleményem szerint ez pontosan az a probléma, amely sok belső ellenőrzési funkciót sújt, és hozzájárul a szakmát érintő tartós szakemberhiányhoz. Úgy gondolom, az sem véletlen, hogy a belső ellenőrök – kezdve a belső ellenőrzési vezetővel (CAE) – gyakran nem kapják meg azt a fizetést, amit megérdemelnének.
Példa: a Robert Half 2023-as bérkalauza. Ismét csalódást okozott, hogy a belső ellenőrök fizetése elmarad néhány vállalati területhez képest – különösen a pénzügyi igazgatóságon, ahol a pénzügyi alelnök (VP of Finance) medián fizetése meghaladja a CAE-ét. Még beszédesebb adat a Ziprecruiter.com-tól: az induló belső ellenőrök átlagos órabére körülbelül 27 dollár. Nem tudom nem megemlíteni, hogy Kaliforniában a választók jövőre szavaznak arról, hogy az állami minimálbér akár 22 dollárra emelkedjen. Ezek a számok talán vonzónak tűnnek olyan országokban, ahol a belső ellenőrzési fizetések ennek töredékét teszik ki.
Egy tapasztalt vezetői toborzó egyszer megosztotta velem frusztrációját: több nagyvállalat piaci alatti fizetést kínált CAE pozíciókra. Azt mondtam, nem lep meg. Sőt, megosztottam régi meggyőződésemet: egyes cégek nem akarnak erős belső ellenőrzési vezetőt – ezért árazzák le a pozíciót. Ahogy Sailor Jerry is mondta: azt kapod, amiért fizetsz.
Felszínesen nézve az alulfizetés rövidlátó költségmegtakarításnak tűnik, amely veszélyezteti a jól működő belső ellenőrzési funkciót. Legrosszabb esetben „jóindulatú elhanyagolásról” beszélünk, igaz? Nem igaz. A valóságban ez sokkal alattomosabb.
Úgy gondolom, nem véletlen, ha egyes cégek szándékosan alacsony fizetést kínálnak – gyakran ez burkolt kísérlet gyengébb képességű szakemberek toborzására. Egyszerűen fogalmazva: a vezetés így próbálja gyengíteni a belső ellenőrzést, hogy elkerülje az elszámoltathatóságot.
Ha ilyen manipuláció történik, a felelősség a felügyelőbizottságokat és az auditbizottságokat terheli, amiért hagyják megtörténni – mert nem figyelnek oda.
Ez nem az egyetlen megtévesztő módszer a belső ellenőrzés korlátozására. Néhány éve írtam a Delaware állami ellenőrzési funkció finanszírozásáért folytatott harcról. A tervezett béremelést – amely segített volna versenyképes szinten tartani a fizetéseket – pártpolitikai okokból blokkolták. Ha éhezteted az őrkutyát, nem fog harapni.
Fontos tisztázni: úgy gondolom, hogy a legtöbb vállalati igazgatóság, vezető és kormányzati tisztviselő értékeli a hatékony és független belső ellenőrzési funkciót, és elismeri annak szerepét a kockázatkezelésben és a belső kontrollokban. Azt is megértik, hogy a belső ellenőrzés akkor tudja a legtöbbet nyújtani, ha megfelelően finanszírozott és független.
Mégis, közel 50 éves pályafutásom során túl sokszor láttam, hogy az erős belső ellenőrzést nem szívesen fogadják a vállalati vagy kormányzati vezetők. Inkább „kirakatként” kezelik, mintsem valódi eszközként az elszámoltathatóság biztosítására.
Sajnálatos módon az alulfinanszírozás nem az egyetlen eszköz a belső ellenőrzés korlátozására. Az Internal Audit Foundation egyik kutatása, „The Politics of Internal Auditing”, kimutatta, hogy a vezetői nyomás komoly fenyegetést jelent a belső ellenőrzés tárgyilagosságára.
Az észak-amerikai CAE-k több mint fele arról számolt be, hogy legalább egyszer utasították őket fontos megállapítások kihagyására vagy módosítására. Továbbá 49% jelezte, hogy megtiltották számukra, hogy magas kockázatú területeken végezzenek ellenőrzést.
Ezek az adatok azt sugallják, hogy a vezetés széles körben próbálja befolyásolni a belső ellenőrzést. Ha gyengébb képességű vezetőt hoznak a CAE pozícióba, nagyobb eséllyel sikerül ez a befolyásolás – ami viszont a jövőbeli kudarc melegágya.
Nem túlzás azt állítani, hogy azok a vezetők, akik kerülik a tárgyilagos vizsgálatot, valamit rejtegetnek. Nem feltétlenül bűncselekményről van szó – lehet, hogy hatékonysági, eredményességi, kompetencia- vagy etikai problémáról. Ez pedig gyenge szervezeti kultúrára utal, ami végzetes lehet a vállalati hitelesség és a részvényesi érték szempontjából.
Számos mondás jut eszembe, amikor az alulfizetés vagy a belső ellenőrzés „lebutításának” következményeit próbálom jellemezni. De inkább egy pozitív gondolattal zárom – Warren Buffett szavaival:
„Az ár az, amit fizetsz. Az érték az, amit kapsz.”
Minden vezetőnek és igazgatóságnak szívére kellene vennie ezt.
Richard Chambers