Csak posta voltál

Ki úgy véled, nyomot hagysz a világnak,

kérdezd a szőnyeget mely dupla lábad

nehezét únja s rímét ismeri:

marad-e rajta valami magadból,

vagy csak az utcán cipődre ragadt por

amit emlékül továbbadsz neki?

Aztán menj ki és kérdezd meg az utcát

melyet oly égve és merengve futsz át

naponta többször, hogy már azt hiszed,

minden ház lelked mély szineit itta

s lelked rongyait lengi mindenik fa

s a sarki szél is tégedet sziszeg,

kérdezd és olvasd amit rájuk irtál,

s vedd ki a szélből mit beléje sirtál

mint gramofonba mely megőrzené:

miről beszélnek? Régibb otthonodról

s a vad hegyekről*, melyek alul egykor

közéjük jöttél, s amelyek felé

emléked visszanéz közűlük; ez vagy

te, ez az emlék! egy csöpp Fogaras vagy

Pest közepén*, azt hordasz és vetitsz,

s ha árnyat festesz a város falára,

az csak a hűvös havasoknak árnya,

mely rádtapadt s amelyet közvetitsz.

Nem! hiszen ott is csak valaki voltál,

és a hegyekkel egy csak ott se voltál.

Mi voltál ott? keresd tovább magad!

Ott nyájas szőllőtőkéket cipeltél

s a barbár csúcsoknak nemet feleltél,

mert szülőfölded felelt általad.

Nagyapád háza s a szelid Dunántul*:

de abban se lelheted igazánbul

magad lelkét, lázadó siheder!

Más voltál ott is! más táj, messzebb útak

voltak még amik rajtad áthuzódtak

s csak posta tudtál lenni és meder.

Életed gyenge szál amellyel szőnek

a tájak s mult dob hurkot a jövőnek:

amit hoztál, csak annyira tied

mint a por mit lábad a szőnyegen hagy.

Nem magad nyomát veted: csupa nyom vagy

magad is, kit a holtak lépte vet.

régibb otthonod s a vad hegyek: Babits 1908 szeptembere és 1911 nyara között három tanévet töltött az erdélyi Fogarason, mert első "rendes tanári" kinevezése ide szólt. A korabeli Magyarország délkeleti határvidékén húzódó Fogarasi-havasok hegyei tornyosulnak a város fölé; kelet-nyugati irányú, felettébb zord és meredek, de összefüggő láncot képező főgerince hatalmas falként emelkedik ki a környező medencékből, gerincmagassága mindenhol meghaladja a 2000 métert.

egy csöpp Fogaras vagy Pest közepén: ez a kijelentés, és ezen belül Fogarasnak minden magyarázat nélküli szerepeltetése jelzi a legegyértelműbben, hogy a helyszínek említése önéletrajzi jelentőségű, és hogy ilyen módon a vers megszólítottja azonos a megszólítóval.

a szelid Dunántul: Babits szülővárosa és családjának lakóhelye, ahol nagyapja háza állt: Szekszárd. A költő életében fontos dunántúli helyszín Pécs is, ahol 1891 és 1901 között, nyolc- és tizennyolc éves kora között élt. "Ötödikes gimnazista, mikor elveszítette apját (1898). Édesanyja a két testvérrel visszaköltözött az anyai nagyapa, Kelemen József szekszárdi házába; Mihály továbbra is Pécsett tanult, de a nyári vakációkat mindig otthon töltötte. A Séd-patak partján épült, egyemeletes, fehérre meszelt falú és zöld zsalugáteres házban az anyai nagymama, a szintén korán megözvegyült, erős akaratú Kelemen Józsefné született Rácz Innocentia [...] fogta össze az árván maradt családot; szekszárdi szőlőjének jövedelméből erőszakolta ki a megélhetés költségeit." (dr. Mohácsy Károly: Irodalom 3., Korona Kiadó, Budapest, 1992. 277. oldal) - a "nyájas szőllőtőkék" magyarázataként is.