Hegyi versek

Az esztergom-előhegyi ház szerepe Babits életében

A Sziget és tenger című, 1925-ös verseskötet bevezetésében megfogalmazott hitvallás (Örökkék ég a felhők mögött) őrző szerepét fejezi ki Babits megváltozott életmódja is. Esztergom-Előhegyen 1924-ben telket vásárolnak; kis nyári lakot építenek rá, amelyet utóbb annyira bővítenek, hogy tavasztól őszig ott lakhatnak.

Így lett az esztergomi ház Babitsnak nemcsak horatiusi fészke, hanem őrhely is, ahonnan lenézve nemcsak a határfolyóvá lett Dunát s a történelmi várost, hanem általa a múlt magyar évszázadait is mintegy beláthatta.

Hiszen - mint versében írta - "Az első szent király itt született" (Szent király városa); s itt a székhelye Magyarország legfőbb katolikus papjának, az esztergomi érseknek (akkoriban még az első érseknek - a latin primus 'első' sorszámnévből adódóan: prímás érseknek - hercegi cím dukált: hercegprímás); s lett ekként a kisváros a fő magyar templom, az esztergomi bazilika hatalmas, klasszicista épületével, s főpapi "udvartartással" gazdagítva (Dal az esztergomi bazilikáról).

S a hagyomány- és értékőrzés jelképe lett a kert és benne a kis ház. Mint versének címe és mondandója is jelzi: A gazda bekeríti házát - ez a babitsi, értékőrző konzervativizmus jelent elfordulást korának és az okkal rettegett jövőnek barbárságától. De nem jelentett elfordulást a társadalomtól, az emberek megannyi gondjától, bajától. Akkor sem, ha kivált kései ars poeticájának központi kérdésévé válik a költői szerepvállalás ügye.

A ház története

Babitsék feltehetően 1923 augusztusában jártak először Esztergomban. Az élmény meghatározó volt.

Ehhez társult az a „csodálatos pénzszaporítás” is, amely szorosan a házvásárlás előtörténetéhez tartozik. Babits egy nagyobb összegű honoráriumot kapott Dante Paradicsomának magyarra fordításáért. A bölcs belátást szerencsés véletlen követte, amikor Dr. Nagy Zoltán ügyvéd-barátot bízták meg a pénz kezelésével, rövid időn belül ugyanis Babitsék vagyona megtöbbszöröződött.

Baráti segítséggel találtak rá egy kis házra az esztergomi Előhegyen. A kalandos előzmények után Babits Mihály és felesége, Tanner Ilona az 1924. március 27-én kelt adásvételi szerződés szerint Toldezsán Istvánnétól vette meg előhegyi 272 négyszögöles ingatlanát, rajta az 1920-ban épült földszintes présházzal, 35 millió inflációs koronáért. Az eredetileg szobakonyhás házikót évről évre bővítették, újabb helyiségeket toldottak hozzá - ahogy Arany Jánostól idézi Babits: „Nem is úgy épült, hogy századokig álljon, csak múló tanyául, mint a fecskefészek.”

A déli oldalon áll az üveges veranda, melyről pompás kilátás nyílik a Várhegyre, a Bazilikára és a Dunára. „ ...a verandának van egy tágas fehér fala, ami egy nagy autogramalbum" - írta a kor híres konferansziéja, Nagy Endre, itt ugyanis a Babits-ház vendégei: a kor tekintélyes írói, költői, irodalmárai, művészei örökítették meg nevüket. Az aláírások között felfedezhető Móricz Zsigmond, Benedek Marcell, Füst Milán, Kosztolányi Dezső, Tóth Árpád, Karinthy Frigyes, Németh László, Szabó Lőrinc, Illyés Gyula, Weöres Sándor, Radnóti Miklós, Ortutay Gyula, Kassák Lajos, Tamási Áron, Keresztury Dezső és mások neve.

Babits az autogramfal ötletét egy helybéli barátjánál látta, ám a költő és felesége cenzúrázta az aláírásokat. Mint azt Nagy Endre később elárulta, a nem kedvelt vagy irodalmilag kevéssé becsült vendégeknek puhább rajzszenet adtak, majd a nevet letörölték a falról, míg a megőrzésre szánt szignókat Török Sophie saját kezűleg konzerválta freskófestékkel.

Babits közel hatvan műve született az előhegyi villában. Itt írta sok egyéb mellett a Szent király városa, a Halavány téli rajz, az Elgurult napok, a Verses napló, az Ildikó, a Holt próféta a hegyen, a Bucsu a nyári laktól című verseit, de itt született több művészi fordítása mellett a költő emberi-művészi testamentumának tekinthető Jónás könyve is. Gellért Oszkárral itt szerkesztették a Nyugat több számát is.

Babits Mihály tizenhárom nyarat töltött itt - az utolsókat már rohamosan romló egészségi állapotával, súlyosodó betegségével küszködve.

A nagy költő viszonylag rövid életének utolsó tavaszán, 1941. április 10-én gépkocsin érkezett az általa annyira szeretett „szent és gyámolatlan városba”. Baljós jelentőségű, hogy pont e napon indultak el a magyar csapatok Jugoszlávia ellen, s ezzel elkezdődtek a fővárosban az egyre gyakoribb légiriadók, bombázások. Másrészt az esztergomi Előhegyen lévő nyári lakhely viszonylagos alkotói nyugalmat jelentett a gyakori látogatásoknak kitett „különös hírmondónak.”

Akkor már három éve túl volt az életmentő gégeműtéten, kétszer is elvesztette hangját és csak a beszélgető füzetei, a papírcsíkokra írott közlései révén tartott kapcsolatot a környezetével. Fél esztendeje pedig gyomorszondán át táplálkozott, így még inkább vágyott a nyugalomra, a magányra, amelyet a nyüzsgő főváros nem biztosíthatott neki.

Noha több nyáron gyengélkedett az árnyas kerti verandán, nem alakult ki szélesebb körű kapcsolat az esztergomi orvosokkal. Az 1941. április 10-től augusztus 3-ig tartó időszakban ezt sajnos bőven „pótolhatta”. Minden erőfeszítés ellenére júliusban az állapota rohamosan romlott. Hozzátartozói, ápolói szinte kimerültek, egyre inkább szorgalmazták a fővárosba való visszaszállítását.

Egyetlen ember ellenezte, maga a beteg. „Én szívesebben itt maradnék Esztergomban” – írta, de augusztus 3-ára már tejesen magatehetetlenné vált és öntudatlan állapotban, mentővel szállították, a budai Siesta Szanatóriumba, ahol másnap befejezte a hihetetlen szenvedésekkel járó földi pályafutását.

A ház sorsa Babits halála után

A költő halála után a ház "kísértetlakká" vált. Özvegye már nem töltötte itt a nyarait. Török Sophie utoljára 1943 júniusában járt ott Einczinger Ferenccel, Babits barátjával, akinek freskói a szobák falait díszítik. Összeszedték, elszállították legfontosabb bútorokat, könyveket, tárgyakat. A többit idegenek hordták szét.

A háború után a ház örömlányok tanyája lett. Később egy tanár vette bérbe, majd egy rendőrtörzsőrmester lakta, aztán szükséglakásként kapta meg egy gazdálkodó, aki kecskéket és baromfi állatokat tartott a lakószobákban. A félig vályog, félig tégla ház lakatlanná vált.

Az áldatlan állapotnak 1960-ban lett vége: az Országos Műemléki Felügyelőség védetté nyilvánította a házat, majd elkészültek a rekonstrukciós tervek. A helyreállítási munkák befejeztével, 1961. augusztus 6-án nyitották meg a Babits-házat, mint látogatható emlékhelyet, múzeumot az érdeklődők, irodalomkedvelők számára.

2009 tavaszán nyílt meg az új, állandó kiállítás, mely Babits Esztergomban töltött éveire (1924-1941) emlékszik, azokat kívánja feleleveníteni. A házban megtekinthető Babits írógépe, felette a költő halotti maszkja. A kiállítás olyan komplex látogatói élményt kínál, amelyben a kép, a szöveg és a hang egységes egészet alkot.

A hanganyag is újszerű, hiszen egy olyan egyedi, csak a helyszínen meghallgatható összeállítás készült, amelyben a hely szellemét idézve Babits Esztergomban írott műveit rangos, elismert művészek: Maronka Csilla, Radó Denise, Sudár Annamária, Bács Ferenc, Blaskó Péter, Pusztaszeri Kornél, Horányi László, Simon Péter szólaltatják meg.