1909-ben jelent meg Babits első kötete, a Levelek Iris koszorújából. A kötet gyűjteményes jellegű, 1902 óta írt verseiből válogatta össze. Gyűjteményes jellegű abban az értelemben is, hogy egymástól eltérő, sokszínű arcát mutatja meg benne a költő. A kötetcím egyben értelmezi a sokszínűséget, hiszen Írisz a görög mitológiában az istenek követe, az ezerszínű szivárvány istennője. A versek az istennő koszorújának levelei. Téma-, stílus-, hangnem- és versformabeli sokszínűség jellemzi a kötetet. Újklasszicizmus és modernség egyszerre szólal meg a versekben. Egy dolog azonban mindvégig állandó: a minőség iránti elkötelezettség.
A Levelek Iris koszorújából kötetben a pályakezdő költő a világ és a benső tudattartalmak sokszínűségét mutatja be. A versek többféle stílushatást mutatnak: a Messze... messze.... az impresszionizmus, a Fekete ország a szimbolizmus és az expresszionizmus hatását tükrözi. Babits játékossága akár szecessziós stílusúnak is tűnhet. A hangok, hangulatok erősítésének szándéka (alliterációk, hangulatfestő szavak használata) rendszerint túlmutat a vers tartalmán. Az eltérő olvasatok éppen ennek köszönhetőek.
Forrás: Sulinet tudásbázis: >>>
Tartalom:
12. Hegeso sirja (Egy görög emlékre)
13. Aliscum éjhaju lánya (Irtam Aliscumban - Roma urbs Regum)
14. Golgotai csárda (Egy ismert passio-ének dallamára)
16. Strófák a wartburgi dalnok-versenyből
18. Galáns ünnepség (Medgyasszay Vilmának)
19. Recanti (Leopardi szülőfalva)
26. Csendéletek - Asztalfiók; Cumulus
31. Emléksorok egy régi pécsi uszodára (Somno mollior unda)
Babits Mihály előszava az 1914-es második kiadáshoz:
E versek legnagyobb részét Baján írtam, 1905/6 telén, huszonkét esztendős koromban. Három évig kiadatlan hevertek, míg egy véletlen őket napvilágra hozta. Kétségkívül kevésbé fölényesek későbbi költeményeimnél: a fiatalság minden túlzása és naivsága meglátszik rajtuk. Abban az időben így is hatást tettek, és első kiadásuk régen elfogyott. De bár a közönség mind sűrűbben adta jelét, hogy egy második kiadást kíván, ennek sürgetésére nem minden habozás nélkül határoztam el magamat. Kissé szégyenlem, ebben a kinőtt ruhában megjelenni az emberek előtt. De íme: ha kinőtt is, tiszta a ruha és sehol se foszladozó. És régi napok illata szívódott szövetébe...
Forrás: Antikvarium.hu: >>>