Irtam Aliscumban
(Roma urbs Regum)
„Fennhangon dobban a szívem,
mellem repes, úgy örül,
csiklandó vágyak méhrajai
zsibongnak övem körül.
Hasadt tunikámba botlom –
nem is tudom, ma mi lelt:
tegnap, – tudjátok-e? – tegnap
a római prétor ölelt!
Megölelt a római prétor,
adott egy karperecet:
,Aliscum éjhaju lánya' –
ábrándosan így nevezett.
,Aliscum éjhaju lánya,
bársonyszemű, olajarcú,
hymettusi méz ily édes,
lybánoni törzs ily karcsú.'
,Ilyent csak a Nílus látott,
soha még a Tiberis.' –
Igy mondta. Világot járt ő
s tud írni verseket is.
És római ő, Rómába
tér majd haza gazdagon.
Tudom el is visz magával,
ha picit cirógatom.
Rómában a Tiberisnél
van ám keletje a lánynak;
lakomákban, asztalok alján
táncolnak s csókokat hánynak.
Sok szőke, barna leányok,
és héber, rőthaju szintén,
s cigány s kökényszemü germán; –
de oly büvös egy se, mint én.
Olyan büvös – és oly hűvös,
tüzes – s szüzes; oly ügyes:
Rómában csupa király van,
mégsem leszek én kegyes.
Rómában csupa király van,
aki hálót vet ki, fog.
Rómában egy csak a császár
és én – császárt akarok.
Milyen lehet az a császár?
Aranyhal! övé a világ!
Hitegessem, csalogassam:
nem ingyen kél a virág.
Hitegessem, csalogassam.
tán nőül vesz kereken,
s menyasszonyi ajándékul
a világot adja nekem!”
Első megjelenés: Politikai Hetiszemle, 1907. október 6.