Fortissimo

Haragszik és dúl-fúl az Isten

vagy csak talán alszik az égben,

aluszik vagy halott is épen -

ki költi őt föl, emberek?

Anyák, sírjatok hangosabban:

akit föl nem ver annyi ágyú,

rezzenti-é gyenge sírástok?

És ne is könnyel sírjatok,

mert a könny mind csak földre hull:

hanggal sírjatok föl az égre,

sírjatok irgalmatlanul:

ne oly édesen mint a forrás,

ne oly zenével, mint a zápor,

ne mint a régi Niobék*:

hanem parttalan mint az árvíz,

sírjatok vagy a görgeteg

lavina, sírjatok jeget,

tüzet sírjatok mint a láva!

A drága fiúk hullanak

vérben a hóra napra-nap.

Ne hagyjatok aludni senkit:

ki ma csöndes, gonosz vagy gyáva,

de érdemes-e félni még?

és érdemes-e élni még?

Ó, mért nem hallani hangotok?

Menjetek a piacra sírni,

sikoltsatok a templomokban

vadak asszonyai, vadakká

imuljatok* őrjítő, őrült

imában!

És ha hasztalan

ima, sírás: - mi káromolni

tudunk még, férfiak! Ma már

hiszünk káromlani-érdemes

alvó magasságot a Sorsban.

Hányjuk álmára kopogó

bestemmiáknak* jégesőjét!

Mért van, ha nincs? Mért nincs, ha van?

Tagadjuk őt, talán fölébred!

Cibáljuk őt, verjük a szókkal!

mint aki gazda horkol égő

házban - a süket Istenét!

Süket! Süket!...

Ó ma milyen jó

volna süketnek mint az Isten!

Süket a föld, nem érzi hátán

hadak alázó dobogását.

Jó volna süketen csirázni

mint virághagyma föld alatt:

minden süket földben, Istenben

csak az ember szakadt ki a

süket Istenből iszonyokra

kikelt belőle féreg-módon,

Isten férgének, viszkető

nyüzsgésre, fájni - mert ami

nem süket Isten: fájdalom,

míg az Istenbe visszahal!

Fortissimo: 'nagyon hangosan előadandó' jelentésű zenei szakkifejezés. A kotta elején vonatkozhat az egész zeneműre, közbül pedig csak egy részletére is.

A címhez fűzött lábjegyzet a Nyugat-beli megjelenéskor: "A Nyugat-nak egy régi számából, melyet e vers miatt elkoboztak."

Niobé: az emberiség egyik lehetséges ősanyja a görög mitológiában, az első halandó asszony, akit Zeusz szeretett. Hat lánya és hat fia született a főistentől, ám amikor azzal büszkélkedett Létó istennőnek, akivel jó kapcsolatban volt, hogy neki hatszor annyi gyereke van, az istennő ikergyerekei, Apollón és Artemisz lenyilazta valamennyit (a fiúkat Apollón, a lányokat Artemisz). Niobé megölt gyermekei kilenc napig temetetlenül maradtak, mert Zeusz körös-körül minden embert kővé változtatott; a tizedik napon az istenek temették el a halottakat. Niobé ezen a tizedik napon vett először ételt magához a gyász után. Azóta sziklává változtatva szenved tovább az istenek akarata szerint, de szikla alakban is folyamatosan könnyezik (a kis-ázsiai Szipülosz-hegység nevezetes látványossága a könnyező szikla).

vadakká imuljatok: imádkozzátok magatokat vadakká

bestemmia: istenkáromlás