VÖRÖS István, Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre 2

Vörös István, Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre 2,

Galaktika, 303 (2015. június). 92-96.

A kimerítő cím azonnal elárulja a történet végét, ezzel sugallva azt, hogy itt nem a történeten van a hangsúly. Mozgalmasan is indul, és rögtön az események közepébe csöppenünk. A történet alapja az, hogy egy iskolabusz, tele diákokkal – éppen a Marsról az Európa hold felé tartva – űrhajótörést szenvedett a fánk formájú Érosz nevű kisbolygón, a túlélők pedig megpróbálnak minél jobban alkalmazkodni új helyzetükhöz.

A novella nyelvezete könnyed, laza, ugyanakkor rendkívül direkt és leíró jellegű. Olyannyira, hogy az elején hosszú sorokon át kérdés-felelet formájában csak puszta információkat közöl az olvasóval. Bár a szerző százmilliárdnyi emberről, az emberi kultúra évtízezredeiről ír, ezeknek nagy jelentősége nincs. Épp emiatt szokatlan, hogy a szereplők többségének magyar neve van. Akinek viszont spanyolosan Ricardo a neve, az egyik pillanatról a másikra Rodrigóvá válik.

Amilyen mozgalmas a novella eleje, olyannyira eseménytelenné válik a későbbiekben¬¬. A történet ezáltal másodlagos lesz, s a hangsúly a katasztrófát túlélt szereplők gondolatvilágára helyeződik át. Ez a gondolatvilág viszont kevéssé kidolgozott, nincsenek benne igazán eredeti gondolatok. Az egyik szereplő – Artúr – története egyáltalán nem illik bele a történetbe, egy másik karakter – Tamás – pedig ismeretlen okokból eltűnik belőle.

Vörös István egészen újszerűen használja a magyar nyelvet, ez nagyon szokatlan kifejezéseket eredményez („fölnagyulni”, „elguruló számítási hiba”). Az égtájak említése is kontextus nélküli a bolygók közötti viszonyokban, így a „forró, déli Vénusz” és az „északi Mars” zavaró lehet.

A felépített világ kevés pozitívumainak egyike az emberek által a naprendszerben létrehozott levegőgyűrű ötlete, bár ez sajnos nem lett részletesebben kidolgozva.

Összességében Az iskolabusz nem jut el a Jupiterre 2 átgondoltabb történetmesélést és jobban kidolgozott gondolatvilágot igényelt volna.

Szabó Dávid