JOBBÁGY Tibor, Egy robot nem tévedhet

Jobbágy Tibor, Egy robot nem tévedhet,

Galaktika, 286 (2014. jan.). 46-55.

Egy robotnak funkciója van. Hol takarításra alkalmazzák, hol tanítóként. A novellában művelődésre-szórakoztatásra. UnLead színésznő, s mindig is büszke volt arra, hogy egy robot nem tévedhet – a szandarab karakterét a közönség hangulatához igazította, hiszen előadása alatt az emberek rezdüléseit figyelte, szenzorokkal érzékelte. Egy hús-vér színész ezt nem tehette meg zavarmentesen.

UnLead megépítésének pontos célját nem ismerjük meg, sőt az időt sem, hogy mikor járunk ott, ahol vagyunk. Nincs rá szükség, ilyen világban élünk: sminkszoba a színházban, egyszerű taxival való közlekedés (mogorva taxis, ha nem kap borravalót), az étterem mindennapisága stb. De robot-plasztikaisebészek, repülő kamerák, illetve hangfelismerő lakások is jelen vannak.

UnLead karakterében megjelenik egy erős identitástudat, tudja, hogy ő robot, büszke is rá. Szüksége van az emberekre, hogy általuk a legjobb színésznő legyen. Függ tőlük, s úgy gondolja ők is függnek tőle. Ez a szoros kötelék annyira magába szívta a robotot, hogy „megtanult” titkokat megtartani (pl. a sok káromkodást, illetve hogy szeretője volt egy producernek), és mintegy emberi érzelmeket produkált. De a vesztét is a magabiztossága okozta. Féltékeny volt egy emberre, egy zseniálisnak mondott színésznőre, kinek az a szerep jutott, amit a robot akart volna – s ha ez nem elég, Lady Viktóriával csalta meg a producer UnLeadot. Mindkettőjüket megölte. Egy egész színdarabot rendezett le a halálukkal. Szavakat adott Lady Viktória szájába (amit a rendőrségen is felvettek magnóra), és ugyanezeket ismételte meg az egyik előadása végén.

Az egész történetet egy külsős narrátor segítségével ismerjük meg, aki a jelenségeket és a gondolatokat egyaránt elénk tárja. A jövőt nem sejteti velünk, bár nagyon jól tudja, mi miért történik. Egyszerű szavakat használ, de szembetűnően nagyon drámai szöveget alkalmaz a színpadi monológ elkülönítésére. A szerző emberivé tett minden szereplőt, de csak UnLeadnek adott hangsúlyt. A tévedésével emberivé tette őt.

A kevés cselekmény összefügg, előre viszi a felvetett probléma vizsgálatát. Mert mi a probléma? Hogy egy robot tévedhet-e, s bizony, tévedhet. Az ember hasonmására teremtetik, s ugyanolyan érzelmek, hibák jelennek meg benne, mint bennünk.

Győrfi Marianna