HANTOS Norbert, Tizenhárom agyagfigura

Hantos Norbert, Tizenhárom agyagfigura,

Új Galaxis 21, Pécs, 2014. 146-162.

Megszokottnak semmiképp sem titulálható a Tizenhárom agyagfigurában a múlthoz és elkerülhetetlen következményeihez fűződő viszony.

A műben a múlt egy végzetes és öngerjesztő folyamatként ismétlődik, a történetből kiderül, hogy Jaun immár tizenharmadszor forgatja vissza az időt, hogy földi feleségét föltámasztva együtt tölthesse vele első házassági évfordulójukat. A bonyodalmat a kényszer szüli, hiszen Hüan (aki, mint idővel kiderül, a rejtélyes földön kívüli társadalom tagja) készakarva látogatta meg Jaunt a Földön, és tudatosan helyezte el az asztalon a kis szerkezetet, amely az asszony halálát okozta. Mindennek az az oka, hogy visszacsábítsa Jaunt társadalmukba a Száműzöttek bolygójáról.

A történet nagymértékű rétegzettséget mutat: a múlt elől való menekülés (melyben a legérdekfeszítőbb a Száműzöttek bolygója, a Föld és az ehhez társítható további képzetek, Hüan alakja és metamorfózisai), az új atmoszférához való akklimatizálódás nehézségei és a mindezek mögött munkálkodó ragaszkodás az örök hűség esküjéhez. Az emberek társadalmának legmerészebb álmait is felülmúló megoldást, a múlt meg nem történtté tételére alkalmas eszközt Jaun megkapja. Ez kiélezi a feszültséget, hiszen tiszta lappal kezdhetne ismét egykori civilizációjában, és a földi eseményeket is képes lenne meg nem történtté tenni. A feszültség összefonódik a fentebb említett további rétegekkel, és komplex dilemma elé állítja a főhőst, akinek döntenie kell. A folyamat megkezdődött, de a végkifejlet még a kezében van.

A heterodiegetikus narrátor mind a harmadik személyű nézőpontból, mind a szereplői szólamokból briliánsan képes visszaadni a talán az emberi elmével elképzelhető legnehezebb döntésszituációt és annak minden nyomasztó és indulatgerjesztő velejáróját. A mély érzésű Jaun jelleme mellett ellentétként megjelenik a zsémbes, iszákos szomszéd, az ármányt és a bonyodalmat képviselő Hüan, aki nemcsak személyesen, de a rejtelmes és hátborzongató zöld felhőkben, villámokban is felsejlik. Egyszóval kidolgozott, plurális karaktereket vonultat fel a szöveg, melyek közül egyik sem érdektelen.

A cselekmény retrospektív nézőpontból képződik. A fejezetek visszafelé olvasva adják ki a lineáris cselekményt, így az elejétől olvasva sejtelmes, borzongató a történet A háttérben, a kulisszák mögött működő motivációkra csak a végén derül fény. Ez az ötletes kivitelezés magában hordozza a történet legalább kétszeri olvasását: először elejétől a végéig, másodszor a végétől az elejéig, de nem árt természetesen a többszöri újraolvasás sem, hiszen újabb és újabb részletek, elsőre rejtélynek és motiválatlannak tűnő mondatok nyerhetik el az értelmezésüket. Izgalmas és önmagán mindenféleképpen jóval tovább mutató a novella. A „Mi lenne, ha mindez személyes valóság lenne?” érzése plurális gondolati kalandokra, további elmélyülésre és asszociálásra hívja az olvasót egy a személyes döntésétől függő (új) világba.

Tima Péter