LADÁNYI József, 51

Ladányi József, 51,

Új Galaxis, 21, Pécs, 2014. 49-60.

Ladányi József érdektelen és értelmezhetetlen című novellája – annak ellenére, hogy témaválasztását tekintve kifejezetten megkapó – megvalósításában sajnos semmiképp sem tekinthető kiemelkedő műnek. A szerző olyan égető problémákra igyekszik reflektálni, melyek régiónkban, Magyarországon pedig fokozottan jelen vannak a mindennapokban. A novella nem túl távoli jövőben játszódó világában egyszerre ismerhetünk rá a jelen köznapjaiban is fellelhető, tömegeket beszippantani képes, primitív politikai üzenetek fenyegető térnyerésére, egy új, ám a régire emlékeztető rendszerváltás álomszerű ígéreteinek elmaradását követő kilátástalanságra, válságra, az önálló szuverenitást veszélyeztető globális folyamatokra. Mindenképpen bátor próbálkozás ilyen megosztó, aktuális témákról beszélni, ráadásul a szerző többnyire képes megőrizni politikai semlegességét, nem süpped propagandista üzenetek szajkózásába, ez kifejezetten dicséretes egy ilyen érzékeny témánál.

Sajnos azonban a megvalósítás minősége – a különböző idősíkok között ugráló, korszerű és ötletes elbeszéléstechnika ellenére is – messze elmarad a fenti témák ereje mellett. A megfogalmazás (egytől eltekintve) nem mutat kiugróan kellemetlen hibákat, egy-két kifejezetten szép hasonlatra is rábukkanhatunk, egy helyütt azonban indokolatlan módon a szecesszió szóba ütközünk, holott a szövegkörnyezet alapján feltételezhetően a szeparáció szónak kellene a helyén állnia.

Nagyobb probléma, hogy legkésőbb a novella felénél járva egyértelművé válik, hogy a történetnek nemigen marad tétje olvasója számára. A szerző olyan szituációba kalauzol bennünket, mely a cselekmény ideje előtt mindössze 2,5 évvel korábban kezdett kialakulni, és ez a korábbi állapot minden jel szerint saját jelen korunk. Azok a változások, melyeket az író felrajzol előttünk, ehhez képest olyan nagy mértékűek, hogy semmiképp sem tekinthetők reálisnak, ez pedig az egész történet súlyát elveszi. Talán vannak korunkban problémák, amelyek potenciálisan tényleg nagy mértékben súlyosbodhatnak, de ennyire nyilvánvalóan nem, ez pedig óhatatlanul elidegeníti az olvasót ettől az irracionális világtól, amely a szemünk elé tárul a novellában: nincs bennünk a szorongató félelem e világ esetleges bekövetkezésével kapcsolatban, így a főszereplő dilemmája is távol kerül, nem tudjuk átérezni.

A kompozíció egyébként végig gyengülő tendenciát mutat: nem igazán érthető a főhős küldetésének technikai része, fokozatosan szétesik a történet, a befejezés pedig egyenesen értelmezhetetlen: az utolsó előtti bekezdés, mintha az akció sikerességére utalna, az utolsó bekezdés mégis bukásról beszél. Így aztán a mű végső üzenete, az önrendelkezés, valamint saját sorsunk saját kezünkbe vétele szükségességének hangsúlyozása is súlytalanul, megfelelő alátámasztás nélkül csüng a semmiben.

Ember Mária