Barsi Ödön

Barsi Ödön (Rodriguez Ödön, 1904. április 18., Budapest – 1963. február 5., Budapest) – író, színész, dramaturg. 1929-ben színészi, 1930-ban rendezői diplomát szerzett a budapesti Színiakadémián. A Nemzeti Színház tagja lett, majd Kolozsvárott játszott. 1935-ben a Magyar Rádió tízéves fennállása alkalmából kiírt hangjáték-pályázatán ő nyerte meg az első és a második díjat egyaránt. Ezt követően a rádiónál dolgozott dramaturgként, majd a második világháború után nyugdíjazásáig (1948) főrendezőként. Az Űrhajózási Társaság alapító tagja (1956); rendszeresen jelentek meg cikkei a Természettudományi Közleményekben. – Számos regényt írt, köztük életrajzi, történelmi, ifjúsági, kaland- és detektívregényeket egyaránt. Munkái gyakran különböző álnevek alatt (E. A. Rodriguez, E. A. Rodry, J. Bayrd, B. Darton, C. Green, C. Hamilton, C. Wrenn, Ch. Thompson, G. Wilcox, E. Girdo, P. Hawker, E. Ralph) jelentek meg, ám legfontosabb regényeit (Az alcazári máglya, 1936; A bálványimádó, 1942; Komédiások, 1942; Játék a halállal [Kempelen Farkas], 1942; Madagaszkár királya [Benyovszky Móric], 1943; Az ördög hegedűse [Paganini], 1944; Az űrhajó, 1944; Vihar London felett, 1945; Az üstökös, 1946; Indiánok a Dunán, 1946; Egy lélek visszatér..., 1947) saját neve alatt adta ki. – Regényeiben gyakran él a tudományos fantasztikum eszközeivel, ám művei közül egy sem nevezhető egyértelműen tudományos-fantasztikus alkotásnak. Ehhez legközelebb talán három, az 1940-es évek közepén megjelent regénye, Az űrhajó, a Vihar London felett és Az üstökös áll. Az űrhajó az első földi Mars-expedíció történetének krónikája. Ám – mint az a könyv vége felé kiderül – az egész utazás csak az egyik főszereplő álmában játszódott le. A Vihar London felett című háborús kémregényben a Harmadik Birodalom ún. V–3-as (atom)rakétájának leírását tekintik sokan tudományos-fantasztikus elemnek. Az üstökös című regényben egy, a Földnél ötször nagyobb (?!), ütközőpályán lévő üstökös fenyegeti teljes pusztulással a Földet, ám nem sokkal az ütközés előtt az üstökös nóvává változik (!), s így a Föld megmenekül.

Vál. bibliográfia: A perui véreb, Bp., Nova Irodalmi Intézet, 1941; Az űrhajó, Bp., Forrás, 1944. 206 l.; Az üstökös, Bp., Forrás, 1946. 166 l.; Vihar London felett, Bp., Magyar Írás, 1945. 200 l.; K.u.K., 1996². 213 l.

Irodalom: SZATMÁRI Jenő István, Magyar H. G. Wells – vagy történelmi rejtély?, SF Tájékoztató, 1973. 36-38.

Rinyu Zsolt