Mandics György

Mandics György (1943. jan. 4., Temesvár - ) – író. Középiskoláit Temesvárott végezte, majd 1966-ban egyetemi diplomát szerzett matematika—elméleti mechanika szakon. Újvárt és Zsombolyán matematikatanár. 1972-től a temesvári könyvkiadásban dolgozott: a Fáklya Kiadó tudományos szerkesztője, 1984-től újságíró. Ma Magyarországon él. A Zsoldos-díj bírálóbizottságának tagja. - Első megjelent kötetei verseskötetek (Gyönyörű gyökerek, Bukarest, 1968; A megtalált anyaföld, Uo., 1976.). Sokoldalú író, művelődéstörténeti, antropológiai, írástörténeti kiadványokat is adott ki. Temesvári Golgota (I-III, Püski Kiadó, 1991.) c. dokumentatív emlékirata az 1989-es temesvári események történetét dolgozza fel. Ufokutatással is foglalkozik. Felesége, M. Veress Zsuzsanna (1946-1991) szintén író, költő volt. Első átütő sikerüket kettejük közös munkája, Bolyai János fiktív följegyzéseinek kötete (Temesvár, 1979.) aratta a matematikaelméletbe ágyazott humanista toleranciájával és bravúros stílusutánzásával. –Ugyancsak kettejük közös alkotása az a tudományos-fantasztikus koncepció, amelynek (eddig?) három kötete jelent meg. Ez a Heraklidák társaság munkáinak sorában mesterségesen létrehozott társadalmakat modellez. Ezekben a kulcskérdés a hatalom működése, valamint a hatalom és a tömegek viszonya. Az eltérő szerkezetű, de végső fokon mindig embertelen, az egyéni különbségekkel szemben intoleráns társadalom végül mindig összeomlik, hol a kevesek összeesküvése, hol a tömegek közös fellépése, valamint a belső bomlás miatt. A műveket gazdagon át- meg átszövik a Héraklész-mítosszal kapcsolatos utalások és jelképrendszerek.

Bibliográfia: Vasvilágok, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1986 (M. Veress Zsuzsannával); Gubólakók, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1989 (M. Veress Zsuzsannával);

A drómosz, Bukarest, Kriterion Könyvkiadó, 1992 (M. Veress Zsuzsannával).

Irodalom: S. SÁRDI Margit, Személynevek a jövőben. Névadás a mai magyar sci-fi írók műveiben = Az V. magyar névtudományi konferencia előadásai, szerk. B. GERGELY Piroska, HAJDU Mihály, II, Bp.—Miskolc, 1997. 565—575.

S. Sárdi Margit