NAGY Gergely, Megfogni egy csillagot

Nagy Gergely, Megfogni egy csillagot,

Új Galaxis, 24, 2016. 45-52.

„Pozitív lett.” Ezzel a vészterhes, rövid mondattal kezdődik Nagy Gergely novellája. Hogy milyen teszt lett pozitív? Ez rögtön kiderül az alkotás első bekezdéséből. Az emberiséget egy nanovírusnak nevezett kór támadta meg, és a fertőzés ott lappang mindenkiben, de csak egy másik ember megérintésének hatására aktiválódik, és fejti ki a hatását.

Nagy Gergely ijesztően valóságos jövőjében az egyik világháború következményeként éppen harminc éve terjedt el az említett vírus. Ezt egy egyetemi előadás keretein belül tudjuk meg, ami egyben a történet legkorábbi jelenete is. Az elbeszélő nézőpontjából értesülünk minden cselekményelemről, és a jelenbeli orvosi vizsgálat cselekményszálát szakítja meg a múltra való visszaemlékezés: itt az elbeszélőben kialakult fertőzésre kapunk magyarázatot. Az orvos válaszai a beteg által feltett kérdésekre, illetve az egyetemi professzor előadása jól biztosítják az író számára, hogy megismertesse velünk a körülményeket anélkül, hogy ez túlságosan erőltetett volna. Nincsen szükség az én-elbeszélő hosszas elmélkedéseire a körülményeiről, elég az, hogy a szerző egy-egy mondattal hangsúlyozza a társadalmi szabályokat: ilyen például a járda sávokra való felosztása, amit a fizikai kontaktus elkerülése érdekében találtak ki. A múltra utaló és a jelenbeli cselekményszál az alkotás végén összefut, mikor főszereplőnk és a szerelme a vírussal megfertőzöttek klubjában újra találkozik, hogy részesei legyünk egy drámai, de előre megjósolható végkifejletnek. A novella tere és ideje nincsen jelölve, annyit tudunk, hogy egy városban és a környékén lévő tó partján történnek az események egy világháború után. Nincs is szükség további jelzésekre, hiszen a központi probléma annyira magára vonja az ember figyelmét, hogy a túl sok információ csak zavaróan hatna az olvasóra.

Az én-elbeszélés technikája miatt csak a főszereplő jellemét ismerjük meg alaposabban, viszont őt egy-két gondolatfoszlánnyal is hitelesen és részletesen bemutatta az író. Megismerjük a lány félelmeit, a gyerekkori szenvedést, amit az érintés hiánya okozott, és jelenlegi kétségbeesését is, hiszen azzal, hogy megérintette a szerelmét, nemcsak saját magát, hanem a másikat is halálra ítélte. Ahogyan az a tóparti jelenetben is elhangzik, megérinteni egy csillagot ugyanolyan halálos, mint ebben a világban megfogni a másik ember kezét. Így válik világossá a különben nehezen értelmezhető cím is. Könnyen tudunk azonosulni a főszereplő kínlódásával, és mélyen elgondolkodtathat minket az az elejtett félmondata, hogy „a fizikai kontaktus elkerülésével épp az értelmét veszítjük el annak, amit megpróbálunk megvédeni”, tudniillik a szabad élet és a szeretet kifejezésének lehetőségét.

Egy nagyon erősen az érzelmekre ható írás született Nagy Gergely tollából, ami akár a tudomány túlfeljlődésére és hadi célokra való alkalmazására, akár az elszemélytelenedő világunkra hívja fel a figyelmet, ezt mindenképpen hatásosan és eredményesen teszi.

Bene Ildikó Mária