Herczeg Ferenc

Herczeg Ferenc (1863. szeptember 12., Veserc - 1954. február 24., Budapest) – író, drámaíró. Középiskolai tanulmányait 1874-től 1876-ig Temesvárott, majd Szegeden, végül 1878-tól Fehértemplomban végezte. Anyanyelve a német, magyarul csak középiskolai tanulmányai során tanult meg. 1881 és 1884 között Budapesten hallgatott jogot. Az egyetem elvégzése után ügyvédjelöltként dolgozott, de írással is foglalkozott (kezdetben németül, később már magyarul írt). Első novellái 1886-ban jelentek meg a Pesti Hírlapban, ám az igazi sikert csak első regénye, a Singer és Wolfner Egyetemes Regénytárának pályázatán díjnyertes Fenn és lenn hozta meg számára (1889). A regény születésének körülményei rendhagyóak: Herczeg négyhónapos börtönbüntetése alatt írta, melyet egy 1887-ben vívott, ellenfelére nézve halálos kimenetelű párbaj miatt szabtak ki rá. Herczeg a regény sikerétől tette függővé, hogy az írói vagy az ügyvédi pályát választja. Író lett. 1891-től a Budapesti Hírlap munkatársa; 1894 decemberében elvállalta az induló Új Idők szerkesztését. Folyamatosan jelentek meg újabb regényei; ezek közül legismertebbek A Gyurkovics leányok (1893), A Gyurkovics fiúk (1895), a Pogányok (1902), a Pro libertate (1936), valamint a Bakócz Tamás életéről szóló Az élet kapuja (1919), amelyért 1924-ben Nobel-díjra is jelölték. Novelláskötetei közül említést érdemel a Mutamur (1892), a Napnyugati mesék (1894), a Napváros (1912) és a Huszonhat elbeszélés (1939). A legnagyobb sikert azonban színművei hozzák meg Herczeg számára: az Ocskay brigadéros (1901) még csak Magyarországon, a Kék róka (1917) és A Gyurkovics leányok színpadi változata (1922) viszont már Európa-szerte óriási sikert arat. 1891-től a Petőfi Társaság, 1893-tól a Kisfaludy Társaság tagja. 1899-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1910-től rendes, 1914-től tiszteletbeli tagja. Aktívan politizált: 1896-tól országgyűlési képviselő (kormánypárti); 1911 és 1918 között Tisza István Magyar Figyelő c. lapjának szerkesztője. 1927-ben a megalakuló Revízionista Liga elnökévé választották. A második világháború után korábbi politikai tevékenysége miatt hátrányos megkülönböztetés várt rá: 1949-ben törölték az Írószövetség tagjainak sorából, így művei egészen az 1980-as évekig nem jelenhettek meg Magyarországon. Emlékiratainak három könyve (A Várhegy, 1933; A gótikus ház, 1939; Hűvösvölgy, 1993) igen érdekes olvasmány. - Teljes tudományos-fantasztikus irodalmi munkássága mindössze öt elbeszélésből áll. Ezek témaválasztása azonban eléggé sokszínű: megtalálható bennük az időutazótól (Szíriusz) a láthatatlanná tévő szeren (A láthatatlan Pokorny) és a nőuralmú társadalmon (A jövő század novellája) keresztül az emberszabású robotokig (Báró Rébusz) minden. Legérdekesebb azonaban kétségkívül a Cserebőrűek című elbeszélése, amely néhány földi ember mindennapjait írja le – egy jupiterlakó szemszögéből.