LÁSZLÓ Zoltán, Forradalmi gépezet

László Zoltán, Forradalmi gépezet,

Galaktika 261 (2011. december). 42-47.

A novella az 1848. március 15.-ei eseményeket mutatja be egészen különleges nézőpontból. A főszereplő a császár szolgálatában álló mesterlövész, aki épp kézhez kap egy megbízást. Le kell lőnie Petőfit, amit meg is tesz, ám kiderül, hogy ő sem számított mindenre.

A novella megpróbálja utánozni a 19. századi beszédet, írást, nem túl nagy sikerrel, és nem elég következetesen. Hol régiesen van jelölve egy hang, holnem. A cselekmény izgalmas, és a végén a csattanó teljesen váratlanul éri az olvasót.

A jellemek nem túl kidolgozottak, nincs sok tulajdonságuk azon kívül, hogy éppen kihez hűek. Bár nem kérhetjük számon a novellán a történelmi hűséget, de mivel láthatólag igyekszik megtartani azt, kifejezetten zavaró, hogy Petőfi elszavalja a Nemzeti dalt a Nemzeti Múzeum lépcsőjén: Petőfi sok helyen elszavalta a verset, de ott éppen nem. Ám mivel ez fikciós mű, nem is róhatom fel neki.

A tételmondat, miszerint a forradalom mindig a szavakkal kezdődik, szép gondolat, kár, hogy nem jut több szerephez annál, mint hogy kétszer megemlítik. Az alternatív múlt és a forradalmi gépezet képe egyszeri szórakoztatást nyújt, és ehhez hozzájárul az is, hogy még a címe is könnyen felejthető.

Dezső Dóra