Kiss Orsi: Menekülés

Új Galaxis 16 (Utópia 2), 2010/1. 58-61.

Kiss Orsi novellájának címe nem titkolja, miről szól a történet. A szerző által ötletesen, a főhős mindennapi tevékenységei közben lefestett világ technikailag fejlettnek tűnik, de hiányoznak az ehhez kapcsolódó magyarázatok. Nem tudjuk igazán, hogy a vívmányokon kívül miben nyilvánul meg a mű világának utópisztikus volta. Kicsit hiányzik a társadalmi berendezkedés részletezése vagy valamiféle történeti magyarázat. Annyi derül ki, hogy népesség egyik része archikon, ezek kétkezi munkát végző földművesek, akik semmilyen segítséget nem kapnak a többiektől, a digitonoktól, akik a fejlett városokban élnek, és egész életüket egy digitális rendszer segítségével irányítják. Érdekes lenne tudni, hogy miért és mi alapján történt ez az elkülönülés.

A nagy tudásszomjú főhősnő érzéseinek alakulását érzékletesen mutatja be a szerző. Különleges megoldást alkalmaz a jelenetezésre: inkább a történet idősíkján kívüli párbeszédeket emel be az egyébként hétköznapi események leírásába, ezzel fokozva az olvasó figyelmét, aki csak a cselekmény előrehaladtával tudja a helyükre tenni ezeket a szövegfoszlányokat. A főszövegben pedig velős, drámai mondatok beszúrásával teszi feszesebbé az elbeszélést. A nyelvezet illik ahhoz, hogy egy fiatal lány szemszögéből ismerjük meg a történeteket.

A novella vége elgondolkodtató, bár további kérdéseket vet fel arról, hogy ha ilyen könnyen kikerülhető a világ technikai rendje, akkor miért aggódik így a főhősnő a menekülés miatt. Vajon miért nehezítik meg azok dolgát, akik a digiton világból visszatérnének az archikonba? Főleg ha szinte mindenki ismeri és használja a kerülő utat. Egyáltalán, mi a baj ezzel az utópisztikus világgal, hogy ilyen sokan inkább megrendezik a saját halálukat, mintsem hogy részesei legyenek? Azért ez sok kíváncsiskodásra ad okot.

Somoskövi Júlia