Nagy Éva: Nem-Rómeó és nem-Júlia

Új Galaxis 15, 2009/2. 120-122.

Rómeó és Júlia sosem fog kimenni a divatból. Balsorsú szeretők, akik végül a halálban egyesülnek. Romantikus téma, és bár a novellában szerepet kapott a (tudományos)-fantasztikum is, a hangsúly egyértelműen az érzelmi szálon van.

A novella felépítése dinamikus. Egy irányba halad, ám a végén nem várt fordulatot vesz, bár ez talán nem is nevezhető annyira váratlannak, ha Shakespeare hőseit vesszük alapul. A gyorsuló tempó eredményeképp a feszültség egyre nő, s az utolsó bekezdésben csúcsosodik ki, ahol meglepetés éri az olvasót.

A szereplők kiléte lényegtelen, ezért is végig mint ’fiú’ és ’lány’, illetve ’Nem-Rómeó’ és ’Nem-Júlia’ szerepelnek. Sokat nem tudunk meg róluk, de nem is számít, akárkik lehetnek, mert ami velük történik, az mindennapos abban a világban. Az egyetlen dolog, ami megkülönbözteti őket a többiektől, kiderül a végjátékból.

Bár a novella narrációja egyes szám harmadik személyű, mégis a fiú szemszögéből ismerjük meg a történetet. Ismerjük a gondolatait, a lehetőségeit, és tulajdonképpen a világot is ő ismerteti. A Nagy Éva által teremtett világban a születésszabályozás az úr. Csak azok házasodhatnak össze, és vállalhatnak gyereket, akiknek százalékos értékei a Hivatal szerint összepasszolnak. Hőseink nem ebbe a kategóriába esnek, és bár elsőre látszólag belenyugszanak, végül még ez sem tudja legyőzni szerelmüket...

Hétköznapi szerelmi történetről van szó, és bár a happy end elmarad, mégis szeretjük. Különlegessége a modern világ elképzelésében rejlik, ami érdekes adalékként hat Rómeó és Júlia jól ismert történetéhez.

Riesz Mariann