Szántai Mihály (Michael A. Farmer): Családi kör

Új Galaxis 16 (Utópia 2), 2010/1. 62-67.

Az író a tudományos-fantasztikus irodalomban jól ismert módon képzeli el a lehetséges jövőt az utópia-pályázatra írt művében. Történetében mindent a gépek vezérelnek, de látszólag teljesen emberi irányítás alatt. A mű világában minden távolság áthidalható, és az emberek tevékenysége is áttekinthető – vagy mégsem?

A burokban élő emberek utópiáját egy család életének és otthonának bemutatásán keresztül írja le a szerző. Együtt lebegnek, mégis elzárva egymástól, az elméik pedig máshol járnak, így végzik munkájukat, tanulnak vagy szórakoznak minden egyes nap. Ezért nagyon találó az Arany Jánostól átvett, de kifordított, ironikus cím: Családi kör. De az egész nyelvezetet áthatja ez az ironikus hangnem, már a legelső bekezdésből érezhető, hogy valami nincs rendben: „Az egymás mellett lebegő négy burok képe albumba kívánkozott.”

A cselekmény akkor indul meg, amikor belép egy új szereplő a történetbe, aki szeretné felnyitni hőseink szemét, ám különböző világnézetük és félreértéseik miatt igen humoros párbeszéd alakul közöttük. Így a jelenetezés fontos szerepe mellett a stílus is bravúros. Eléggé meglepő, milyen nagy rálátással válaszol a burokban élő családfő, amíg ki nem derül, hogy a történet szerint is csak betanították a szereplőnek a szöveget. Az egész novella nyelvezete humoros, főleg újraolvasva, a csattanót ismerve találhatunk egyre több kétértelmű mondatot, amelyek szép harmóniában állnak az utópia által felvázolt jólét kétértelműségével.

A történet morális tanulsága a szokásos, mégis úgy tálalja elénk, hogy nem érezzük elcsépeltnek. A gépeknek való kiszolgáltatottság közelebb van hozzánk, mint hinnénk, mégis felmerül a kérdés: ki az, aki nem a kényelmesebb utat választja? A virtuális világ pedig ugyanannyi veszélyt rejt, amennyi lehetőséget, hiszen bármi lehet az ellenkezője annak, aminek látszik, ráadásul ellenőrizhetetlenül. Azért a dolgok néha mégis kiderülnek.

Somoskövi Júlia