A barokk korban a városok óriási fejlődésnek indultak. A lakóházépítés olyan jelentős méretű volt, hogy számos európai város összképében napjainkig a barokk uralkodik. A középkori városkép átformálódik. A városfalakat, városkapukat jórészt lebontják, mert akadályozzák a fejlődést, a közlekedést. A szabályos alakú városi terek az új városkép fontos elemei lesznek. A tereket körbevevő házak homlokzata lehetőleg egységes, magasságuk is azonos. Az utcák egyenesek, az utcakép ezzel is eltér a középkoritól. A főbb utak a város legjelentősebb épületéhez, a hercegi, grófi kastélyhoz vagy püspöki palotához vezetnek. A főúr a városrendezést is azért támogatja, hogy a kastélya - és így személye - nagyobb hangsúlyt, központi szerepet kapjon. Így érvényesül az építészetben is a kor társadalmi hierarchiája.
A nagyvárosi polgári lakóház emeletes épület. Homlokzata egyszerűbb, kevésbé mozgalmas, mint a kastélyé. Az ajtók, ablakok íve, a megtört ablakszemöldökök, a hullámzó vonalú stilizált növényi díszítés jól megkülönböztetik a reneszánsz stílustól. A gazdagabb polgárházakban növekszik a szobák mérete, egyre kényelmesebbek, rendeltetésük is változatos. A barokk későbbi szakaszában a díszítmények aszimmetrikussá, játékosan hajlékonnyá, lendületessé válnak, s szinte eluralkodnak az épületek belsőjében. A rokokó kedveli a kagylóformát, a leveles indák kanyargó vonalát.