Michelangelo Merisi da Caravaggio (1571-1610)

A zabolátlan természetű festő egyre több botrányba keveredett. Rendszeres résztvevője volt verekedéseknek, feljelentették becsületsértésért, de tehetős és nagy befolyással bíró pártfogói kimentették. Egy gyilkosság volt az utolsó csepp a pohárban: 1606 májusában (valószínűleg féltékenységből) megölte festőtársát, Ranuccio Tomassonit. Menekülnie kellett, és Nápolyba került, ahol szintén ünnepelt festő lett. Később (1607-ben vagy 1608-ban) Máltára utazott, ahol felvették a Máltai lovagrendbe, de egy újabb verekedés miatt bebörtönözték. Nem bírta a fogságot, megszökött, és Szicíliába menekült, majd visszatért Nápolyba, és ott festette meg utolsó képeit is. A Colonnák megpróbálták kieszközölni számára a pápai kegyelmet. 1610 nyarán ennek reményében útnak indult Rómába. A kegyelmet végül megkapta, de a pápa levele haláláig már nem jutott el hozzá.

Pályaképe

Festészetét forradalmian új stílus jellemezte, amely a fény és árnyék kontrasztján alapult: az úgynevezett chiaroscuro technika a térbeliség hatásának felkeltésére alkalmas. Munkáiban az alak drámai megvilágítása és a mély árnyékok a barokk festészet ismertetőjegyévé váltak. Szakított az alakok hagyományos, szimmetrikus ábrázolásával, és elfordult a háttér aprólékos kidolgozásának gyakorlatától is. Ezzel együtt festményeinek szereplői nem kevésbé monumentálisak, mint a festőelődök képeinek figurái.

Ellenezte a bibliai témák hagyományos, eszményített értelmezését, modelljeit az utcáról szerezte be, és a vallásos jeleneteket életszerűen festette meg. Már a Szent Máté életéről szóló három festménye (1600-1601) is szenzációt keltett, és később olyan mesterművek követték, mint az Emmausi vacsora vagy a Mária halála. Rövid pályafutása ellenére jelentős életművet hagyott hátra, és utat mutatott követőinek, a caravaggistáknak.

Itáliában Caravaggio korában a festészet két nagy vonulata volt a jellemző: az egyik a tridenti zsinat szigorú előírásait ridegen követő művészet, a másik a könnyed felszínesség. Caravaggio nem hódolt be egyiknek sem, és makacsul járta a maga útját. Mivel modellre nem volt pénze, első képei önarcképek, vagy barátait kérte fel modellnek. Már első ismert művei is kitűntek témaválasztásukkal és a valóság visszaadásának különlegességével. Caravaggiónak ugyanis célja volt a képek valósághű ábrázolása. A látvány egészét felölelő festmények újszerűségét az előkelő római körök nehezen fogadták el. De voltak festményei, amelyeken egyéni stílusa még nem jelentkezett a maga teljességében, így könnyebben talált utat a közönséghez. Ilyen az Izsák feláldozása című kép, amelynek hátterében a velencei iskolára jellemző táj látható. De már itt is szakít a hagyományokkal, hiszen Izsák nem megadó, magatehetetlen szereplő, szinte hallható kétségbeesett kiáltása. Ezt a képet Maffeo Barberini, a későbbi VIII. Orbán pápa megrendelésére készítette.

Első egész alakos képe is feltűnést keltett, hiszen a Bűnbánó Magdolnát nem a megszokott pátosszal vagy érzékiséggel keltette életre. Caravaggio Magdolnája egy szomorú, magába roskadt parasztlány, aki sírva üldögél a nem rá illő cifra ruhában. A Jövendőmondó című képe szinte kettős portré, és itt jelenik meg először a Caravaggióra oly jellemző semleges, elmosódó háttér. Csendéletei is elütöttek az addig elfogadottól. A Gyümölcsös kosárban féregrágta, közönséges gyümölcsök vannak minden csillogás, előkelősködés nélkül.

Találkozása Del Monte bíborossal nagy hatással volt művészetére, kezdett kialakulni végleges stílusa. A bíborosnak és körének festett képein a vonal dominanciája helyett fokozatosan megjelenik Caravaggio jellegzetes fény-árnyék festészete. Ennek az időszaknak egyik remekműve a Diadalmas Ámor, amely utolsó mitológiai tárgyú képe. Nem a megszokott duci puttót festi le, hanem egy valódi fiút provokatív meztelenségében. A kép árulkodik a megrendelő, Vincenzo Giustiniani márki homoerotikus vonzódásáról is. Del Monte részére festette a Medúzát, amely a maga korában Caravaggio legismertebb képe volt.

Vallásos tárgyú festményeit még nagyobb ellentmondás fogadta. Egyesek zseniálisnak, mások provokatívnak tartották műveit. A Bűnbánó Magdolna realizmusa tér vissza további munkáin. A reneszánsz művészetével ellentétben nem az emberi szépséget dicsőíti, hanem az adott pillanatban feltáruló lelki folyamatokat ábrázolja. Képei megújítják a hagyományos ikonográfiát, a szép helyett a valóságosra, az illusztratív és moralizáló képi elbeszélés helyett az e világira kerül a hangsúly. Vallásos témájú műveinek célja volt ugyanis, hogy a néző beletudja saját magát is képzelni a jelenetbe.

1594 után festette első valóban mesterműnek tekinthető festményét, a Hamiskártyásokat. Ennek ellenére még mindig nyomorban élt, és ez akkor változott meg, amikor megismerkedett Francesco Maria Del Monte bíborossal, Róma vezető műértőinek egyikével. Ettől fogva Caravaggio a bíboros palotájában lakott, és neki, valamint gazdag és gyakran erotikus, művészetkedvelő baráti köre számára készített intim hangulatú képeket, mint a Gyíktól megmart fiú vagy a Lanton játszó fiú.

1599-ben első jelentős egyházi megbízatását is valószínűleg Del Monte közbenjárására kapta. A San Luigi dei Francesi-templom Contarelli-kápolnája részére kellett megfestenie Szent Máté életének jeleneteit. A vállalkozás nem indult sikeresen, de végül ennek köszönhetően Caravaggio egy csapásra Róma leghíresebb festői közé került. 1600-ban már mint kiváló festő kötött szerződést a Santa Maria del Popolo-székesegyház két képének megfestésére. Hírneve átlépte Itália határait.

Milánóban volt festőtanonc 1584 és 1588 között (freskófestők számára keverte a festékeket), és maga is festett: csendéleteket. Valamikor 1590 és 1592 között Rómába ment, az Itáliai-félsziget spirituális fővárosába, ahol témát váltott: az utcák hétköznapi életéről és fiatal fiúkról készített képeket. Eleinte koldusszegényen nyomorgott, Annyi bizonyos, hogy a kezdeti években koldusszegényen nyomorgott, és minden munkát elvállalt. Előbb egy festőműhelyben festett fejeket darabbérben, majd más megrendelőknek dolgozott: elsősorban virágokat és gyümölcsöket festett. Súlyosan megbetegedett, és az Irgalmasok kórházába került. Ebből az időből származnak első ismert művei, mint legkorábbi ismert képe, a Gyümölcsöt hámozó fiú, vagy a A beteg Bacchus-gyermek és a Gyümölcskosarat tartó fiú, mindkettő önarckép.

Életrajza

Caravaggio korának művészeti elvárásai ellen lázadva vált a manierizmus, valamint a 17. század eleji naturalisztikus ábrázolás iskolateremtő képviselőjévé. A nevét, amelyen festőként ismertté vált, a Milano környéki kisvárosról, Caravaggióról kapta, ahonnan családja származott.

Az Emmausi vacsora már Caravaggio érett stílusának szép példája. A bibliai jelenetet, meglepő módon, egy kocsmába helyeztet. Első jelentős megbízatása, a Szent Mátéról szóló festménysorozat sem készült el zökkenőmentesen. De a Szent Máté elhívatása már Caravaggio véglegesen megtalált egyéni hangjának gyönyörű tanúja. A hagyományos gúla alakú kompozíciót felváltotta a négyzet alakú. A telített, meleg színekben játszó jelenet egy római kocsmában játszódik, ahol Máté éppen szerencsejátékba merül, amikor belép Krisztus, és hívó mozdulattal mutat rá. A művész a témát áthelyezte a jelenbe, a hétköznapi környezetbe, és ezzel közel hozta kora emberéhez. S mégis, a megvilágítással, a fénysugárral sikerült földöntúlivá tennie a jelenetet. A festménysorozat harmadik darabja, Szent Máté mártíromsága az előző kép feszült csendjével ellentétben csupa mozgás és kegyetlen sötétség, amelyet fény-árnyék hatások alkalmazásával ért el.A római Santa Maria del Popolo-székesegyház számára készült képek, a Szent Péter keresztrefeszítése és a Szent Pál megtérése is újat hoztak. Caravaggio hűvös távolságtartás helyett olyan közel hozza a jelenetet a nézőhöz, amennyire csak lehetséges. Szent Péter kivégzését a maga durva valóságában festette meg, olyan mocskos lábakat addig még egyetlen festő sem mert lefesteni. Nem véletlenül volt festményéről az az elítélő vélemény: „büdös”, hiszen szinte érezni a hóhérok izzadságszagát. Szent Pál megtérését is merészen ábrázolta: a szentet ugyanis (a valósághoz hűen) fiatalnak ábrázolja, és nem a korban megszokott, "szakállas" ábrázolást alkalmazza. Valamint a kép középpontjában nem a szent, hanem a lova áll, amelyről leszállt, amikor meghallotta a hívó szót.Caravaggiót nem elsősorban megbotránkoztató életvitele, hanem vallásos témájú képei miatt támadták, aminek oka – nem utolsósorban – a modellnek felkért személyek kiléte volt. Caravaggio képein a kor embere felismerte az utcai csavargót, a prostituáltat és a római éjszakai élet több ismert figuráját. A legnagyobb botrányt a Mária halála című képpel kavarta. Nem elég, hogy Krisztus anyjának halálát minden pátosz nélkül a legnagyobb realizmussal ábrázolta, elszíneződött lábakkal, és a helyszín is egy szegényházhoz hasonlít, hanem ráadásul a modellnek felkért nő Róma egyik legismertebb prostituáltja. Természetesen az egyházi megrendelők visszautasították a festményt, így került később Rubens közbenjárására I. Vincenzo Gonzaga mantovai herceg gyűjteményébe. Fontos azonban kihangsúlyozni, hogy Caravaggio nem provokáció gyanánt kérte fel az alvilág embereit modellnek, hanem azért, mert velük (például az említett prostituált hölggyel is) inkább állt napi kapcsolatban, mint a nemesi elittel.

Caravaggio rövid és zaklatott élete miatt nem hozott létre iskolát, nem gyűjtött tanítványokat, de művészetének egyedisége több jelentős festőt vont hatása alá, akik összetett stílusának különböző részleteit vitték tovább. Orazio Gentileschi Caravaggio fényhatásait alkalmazta, lánya, Artemisia Gentileschi a színek intenzitását, a mozgalmasságot és a megvilágítást tanulta el. Bartolomeo Manfredi Caravaggio legtudatosabb utánzója volt, de hiányzik belőle a művész legtöbb erénye. Caravaggio újításait legteljesebben a kiemelkedő tehetségű a gall Valentin de Boullogne örökítette át festményeiben. Caravaggio művészetének hatását lehet kimutatni a francia Georges da La Tour és Simon Vouet, valamint a spanyol Giuseppe Ribera képein is.

Az utrechti katolikus festőművészek, az „utrechti caravaggisták” tagjai a 17. század első éveiben Rómában tanultak, és ott találkoztak a festő műveivel. Miután visszatértek északra, az 1620-as években, a hatás rövid életű, de virágzó volt olyan festők művészetében, mint Hendrick ter Brugghen, Gerrit van Honthorst, Andries Both vagy Dirck van Baburen. A következő generációban Caravaggio hatása felhígulva bár, de érezhető olyan festők munkáiban, mint Rubens (aki megvásárolt egyet a művei közül a mantovai herceg számára, valamint megfestette a Sírbatétel másolatát), Vermeer, Rembrandt, és Velázquez, az utolsó azok közül, akik valószínűleg látták Caravaggio műveit itáliai utazásaik alatt.