Közzététel dátuma: Oct 31, 2019 11:23:59 AM
A Die Kunst der Fuge
Amikor az öreg Bach úgy érezte, fúgaszerkesztési tapasztalatait összegezni kellene, elhatározta, hogy megalkotja a fúgaírás kvinteszenciáját jelentő, összefoglaló és lezáró főművét, amelyben egy adott témára a lehető legtöbb lehetséges módon fúgákat szerez - a korban szokásos hangszerjelölést is mellőzte, ("ad libitum" hangszerelés) mindegy is, hogy milyen hangszeren játsszák, hiszen ez már tisztán elméleti zene. A legegyszerűbb felépítésűtől a legbonyolultabbig akarta a zenei gondolatokat végigvezetni a későbbi másolók által Fúga művészetének nevezett mestermunkában, de időközben megvakult, és vakon nagyon nehezen tudta lejegyezni a dallamokat - bár sógora, Altnikol ebben segítségére volt. Az egész művet megkoronázó hatalmas, félbemaradt hármasfúga (amelyben három különböző téma egyszerre kell, hogy megfeleljen a szigorú harmóniai megkötéseknek) közepén járt, amikor hirtelen visszanyerte a látását. Ekkor azonnal folytatni kezdte a munkát, és saját nevének betűit (B-A-C-H) szőtte bele harmadik témának a darabba. Ha hinni lehet a fia bejegyzésének a kotta eredetijének végén, még aznap újabb agyvérzést kapott, és két héten belül meghalt - a darab félbemaradt, épp ott, ahol a BACH név újra megjelent. Bár ilyen esetekben szokás volt a tanítványoknak a darabokat befejezni, a "Fuga a 3 soggetti"-t senki nem merte folytatni. Így maradt, csonkán, a zeneszerző utolsó, néhány ütemmel a zene szövetéből szálként „kilógó" (általában csellón játszott) szólamával, elhalkulva. Fia megjegyzése szerint: „..amikor az ellentémába beleszőtte a nevét, a komponista meghalt."