Közzététel dátuma: Nov 10, 2016 11:9:21 PM
9. fejezet
8. Mikor elkezdtem olvasni a Vallomásokat, mintha csak a saját lelki állapotomat láttam volna bennük; s buzgón kezdtem magamat ezen dicső szent pártfogásába ajánlani. Mikor eljutottam megtéréséhez, s olvastam arról a szózatról, amelyet a kertben hallott: mintha csak hozzám intézte volna azt az Úr; a szívem egészen úgy érezte; s hosszú ideig sírtam és zokogtam: annyira áthatotta egész bensőmet a bűnbánat és a fájdalom. Ó mit nem szenved az emberi lélek, Uram! ha egyszer elvesztette szabadságát; ha nem ura többé önmagának, amint illenék lennie! Micsoda gyötrelmeket kell elviselnie! Én igazán csodálom, hogy miképpen voltam képes túlélni azokat a kínokat! Áldott legyen az Úr, aki életre támasztott ebből a halálnál is halálosabb állapotból!
9. Azt hiszem a lelkem akkor igen nagy erőt kapott Ő Szent Felségétől! Meghallotta segélykiáltásomat, és megesett a szíve könnyeimen. Elkezdett nőni bennem a vágy, hogy minél több időt tölthessek Ővele, s lassankint eltávolítottam szemem elől az alkalmakat. Alighogy szakítottam velük, azonnal újra megszerettem ő Szent Felségét. Mert hiszen éreztem, hogy szeretem őt, csak azt nem tudtam még, hogy miképpen kell Istent igazán szeretni. [...]
24. fejezet
8. [...] Egy napon tehát, miután hosszú ideig imádkoztam és esdve kértem az Urat, segítsen meg, hogy egészen kedvében járhassak, belekezdtem abba a himnuszba. Ekkor olyan hirtelen jött reám az elragadtatás, hogy majdnem egészen magamon kívül voltam. A dolog annyira szembeszökő volt, hogy nem tudtam valódiságában kételkedni. Ez volt az első eset, hogy az Úr az elragadtatás kegyelmében részesített. Ekkor a következő szavakat hallottam: „Azt akarom, hogy ezentúl ne társalogj emberekkel, hanem csak angyalokkal.” Nagyon meg voltam rémülve, mert az elragadtatás nagy hevességgel történt, s ezek a szavak mélyen a szellememben hallatszottak. Ezért ijedtem meg. Mikor azonban ez az ijedelem, amelyet, azt hiszem, a dolognak újdonsága okozott, megszűnt, igen nagy örömöm maradt utána.[...]
9. Attól a naptól kezdve megvolt bennem a bátorság arra, hogy Istenért mindenről lemondjak. Az Úr egy pillanat alatt - mert azt hiszem, nem tartott tovább - egészen más emberré alakította az Ő szolgálóját. [...]
10. Áldott legyen mindörökké az Úr, aki egy pillanat alatt megadta nekem azt a szabadságot, amelyre már évek hosszú során át minden képzelhető módon törekedtem, s amelynek érdekében néha olyan erőszakos voltam önmagammal szemben, hogy egészségemet is alaposan megrongáltam. Most, hogy ez a hatalmas Isten és mindennek igazi Ura hajtotta végre rajtam a műtétet, semmi fájdalmat sem okozott.
29. fejezet
19. Egy angyalt láttam a baloldalamon, testi alakban: ami nálam ritkaság; mert bár gyakran jelennek meg nekem angyalok, nem szoktam látni őket, hanem úgy történik a dolog, mint abban a látomásban, amelyről előbb beszéltem. Ebben az esetben azonban azt akarta az Úr, hogy testi alakban lássam. Nem volt nagy, hanem inkább kicsike, s nagyon szép; kipirult arca, úgy látszik, arra vallott, hogy azon igen magas rangú angyalok közül való, akik teljesen lángolnak a szeretettől. Ha nem csalódom, keruboknak nevezik őket. A nevüket ugyan nem szokták nekem megmondani, azt azonban világosan látom, hogy az égben kimondhatatlanul nagy a különbség egyes angyalok között. Ez egy nagy arany dárdát tartott a kezében, amelynek csúcsa, úgy láttam, kissé tüzes volt. Úgy tűnt föl előttem, hogy többször beledöfte a szívembe, úgyhogy egészen keresztül hatolt a belső szerveimen, s mikor visszahúzta, úgy éreztem, mintha azokat magával rántaná, engem pedig nagy szeretetre gyullasztott Isten iránt. A fájdalom akkora volt, hogy azt a nyögést csalta ki belőlem, amelyről az imént szóltam, viszont azonban ez a borzasztó kín olyan végtelen gyönyörűséget okoz, hogy lehetetlen volt azt kívánnom, hogy megszűnjék. A lélek ilyenkor semmi mással nem éri be, mint magával Istennel. A fájdalom nem testi, hanem szellemi, habár a test is szenved bele, még pedig igen erősen. Valami kimondhatatlanul édes ömlengés ez Isten és a lélek között, s én arra kérem Őt, ízleltesse meg azt az ő végtelen jóságában mindenkivel, aki azt találná hinni, hogy hazudom.
20. Azon egész idő alatt, amíg csak ezek az indulatok tartottak, egészen magamon kívül voltam. Nem akartam sem látni, sem beszélni, hanem szerettem volna magamat teljesen átengedni ennek a fájdalomnak, amely nekem nagyobb boldogságom volt, mint amekkorát ez az egész világegyetem nyújthat.
21. Ez a kegyelem többször megismétlődött [...]
Források:
Jézusról nevezett Szent Terézia összes művei. Önéletrajz. Fordította: Szent Teréziáról nevezett Ernő atya sarutlan kármelita. Budapest, 1927
Elektronikus változata szabadon letölthető innen: Hagiosz.net: >>>
illetve ez a részlet: in: Kelemen Hajna (összeállító): A barokk és rokokó irodalmából. Holnap Kiadó, Budapest, 1993. 97-99. oldal