A mise zeneművészeti értelemben a 14-16. századi európai zene legjelentősebb egyházi műformája. Rendszerint öt fő tételből áll, ezek címe az énekelt szöveg kezdőszavai szerint: Kyrie eleison ("Uram, irgalmazz"), Gloria ("Dicsőség"), Credo ("Hiszek"), Sanctus ("Szent vagy"), melyhez a Benedictus ("Áldott") kapcsolódik, s végül az Agnus Dei ("Isten báránya"). A bécsi klasszika óta a mise műfaja a templomok helyett egyre inkább a hangversenytermekben szólal meg. A reneszánsz zene kimagasló mestere Giovanni Pierluigi da Palestrina az énekes polifónia legmagasabb színvonalára emelte a misét. Johann Sebastian Bach H-moll miséje, Ludwig van Beethoven Missa Solemnise, Liszt Ferenc Koronázási és Esztergomi miséi a műfaj kimagasló alkotásai.
Bach H-moll miséje a lutheránus zeneszerző legnagyobb horderejű, leghíresebb és legmonumentálisabb katolikus egyházzenei alkotása. A korabeli közönség meg nem értésével ellentétben ma a legnépszerűbb egyházi Bach-művek egyike, minden karácsonykor megszólal annak ellenére, hogy közel kétórás folyamatos zenei aktivitást követel a hallgatóságtól is.
1733. július 27-én Johann Sebastian Bach új tisztségért folyamodott a nemrégiben beiktatott szász választófejedelemhez, II. Frigyes Ágosthoz. Folyamodványának mellékleteként átnyújtotta az uralkodónak - ahogy ő fogalmaz - „zenei tudományának szerény produktumát", s ez nem más, mint a latin nyelvű miseszöveg első két szakaszának megzenésítése, az a Kyrie és Gloria, amelyet később a h-moll mise első részévé tett.
Meglehetős politikai éleslátásról tesz tanúbizonyságot Bach műfajválasztása és időzítése. A néhány hónappal korábban, 1733 februárjában elhunyt előző uralkodó, Erős Ágost még 1697-ben katolizált (a lengyel trón megszerzése érdekében), amivel vallási szempontból meglehetősen kaotikus viszonyokat teremtett, s neki is, utódainak is rendkívüli diplomáciai érzékkel kellett egyensúlyozniuk a teológiai kérdésekben egymással mereven szemben álló, de a mindennapi életben nagyobb viszálykodás nélkül együtt élő felekezetek között. A választófejedelmi udvarban működő zeneszerzők ekkoriban kivétel nélkül katolikusok voltak, s II. Frigyes Ágostnak mindenképpen jól jöhetett egy nagy nevű lutheránus komponista. Amikor tehát Bach a vegyes vallású drezdai udvar számára nagyszabású, reprezentatív mű összeállítását tervezte, aligha találhatott volna megfelelőbbet egy rövidített (csak a Kyrie-Gloria szakaszt tartalmazó) mise műfajánál, ez ugyanis a római katolikus és a protestáns liturgiában egyaránt használatos volt.
Hogy a Kyriét és a Gloriát előadták-e 1733-ban, akár Lipcsében (az új választófejedelem áprilisi látogatásakor), akár Drezdában (a szólamanyaggal együtt benyújtott folyamodvány keletkezésének idején), nem tudjuk. Mindkettő elképzelhető, de egyikre sincs közvetlen bizonyíték. Bach mindenesetre nem felejtette el a művet, és három tételét újra felhasználta a valamikor 1743 és 1746 között komponált, BWV 191-es latin nyelvű egyházi kantátájában, 1745-ben pedig újra előadta megzenésítését.
A legfrissebb kutatások minden kétséget kizáróan bizonyították, hogy a h-moll mise összeállítása volt Bach életének utolsó jelentős munkája, s hogy erre 1748 augusztusa és 1749 októbere között került sor. Kiindulópontként Bach rendelkezésére állt az 1733-as Kyrie-Gloria mise, valamint egy még az 1724-es karácsonyi ünnepekre komponált Sanctus (amit 1745-ben egyszer már újra elővett) - ebben az időszakban tehát a többi miserész összeállításán kellett dolgoznia.
Grandiózus, teljes kompozíció megalkotására törekedett egy Credo, meg a teljes zárószakasz (Hozsanna, Benedictus, Agnus Dei, Dona nobis pacem) hozzáadásával. Monumentalitása miatt a mű istentiszteleti előadására a szerző nem számíthatott.
A mise centrumát képező Credo-szakaszba fektette a legjelentősebb munkát. A „Hiszek egy Istenben" szöveget megzenésítő miserész egy öt vokális és két hegedűszólamot alkalmazó monumentális hétszólamú fúga. A tétel alapjául Bach a gregorián Credo-dallam első hét hangját választotta (nem véletlen, hogy a fúga éppen hét szólamú), s ebből építette fel a kinyilatkoztatás erejével ható, összetettségében már-már felfoghatatlanul gazdag zenei anyagot.
Az olasz kantáta-mise mintájára a h-moll mise huszonöt lényeges számból áll. Ezek a négy különböző hosszúságú szakaszba vannak rendezve:
Missa (Kyrie, Gloria)
Symbolum Nicenum (Credo)
Sanctus
zárószakasz (Hosanna, Benedictus, Agnus Dei, Dona nobis pacem)
(a részletes szerkezeti felépítést lásd a Wikipédia-szócikkben)
A mű egészét nézve megállapítható: a mai általánosan használt h-moll mise elnevezés vitatható. A kompozícióban kétszer annyi D-dúr, mint h-moll tétel szerepel.
források: Wikipédia, a Bartók Rádió, illetve az ELTE "Eötvös" Művészeti Együttesének honlapja