Szent Teréz elragadtatása

A római Santa Maria della Vittoria-templom Cornaro-kápolnájának oltárán Bernini legjellemzőbb szobrászati műveinek egyike, a színpadiasra komponált Szent Teréz apoteózisa nevet viselő alkotás látható. A jelenet Szent Terézt és az isteni szeretet nyilát tartó angyalt örökíti meg. Az extázis érzéki jellegét Szent Teréz is alátámasztotta önéletrajzában: „az angyal nyila fájdalmasan és kéjesen hatolt belsejébe”.Az erotikusnak vélt jelenet erkölcsi fenntartásokat ébresztett a 19. században. Jacob Burckhardt svájci művészettörténész pl. úgy vélte: ez a műalkotás „az istenség lealacsonyítása”. Bernini korában azonban nem élt semmiféle morális fenntartás mindezzel kapcsolatban, sőt Bernini azt mondta, hogy „ez a legszebb mű, amely valaha is kikerült a keze alól”. A jelenet ábrázolása tehát megfelelt a kor vallásos érzületének, és az esztétikai ízlés keretein is belül maradt. Az Isten iránt érzett szerelem testi jellege az olasz barokk művészet naturális tendenciájának ez csupán egy szélsőséges formáját vélte bemutatni.A beszüremlő fénysugár látomásszerű csillogással öltözteti fel a jelenetet, amellyel kapcsolatban a nézőnek az a benyomása támadhat, hogy az illuzionisztikusan kiképzett loggiában megmintázott Cornaro család tagjai előtt tűnik fel.Források:

Wikipédia: >>>