A négy évszak (1723)

Közzététel dátuma: Apr 30, 2016 9:15:45 PM

Vivaldi legnépszerűbb műve, A négy évszak 1725-ben jelent meg 8-as opus számmal Amszterdamban, az Il Cimento dell' Armonia e dell' Inventione vagyis A harmónia és a találékonyság erőpróbája c. tizenkét hegedűversenyből álló sorozatban. A cím egyrészt jelölheti allegorikus módon a Harmónia és a Találékonyság közötti küzdelmet, másrészt a szerző képességeinek megcsillantását is, amennyiben számára mindez próbatétel, egyfajta vizsga.

Vivaldi életében megjelent concerto-opuszai között a harmadik és a nyolcadik legjelentősebb. E két sorozatban kívánta a leginkább bizonyítani egészen egyedi kompozíciós erényeit. A nyolcadik ciklus hat, címmel ellátott koncertet tartalmaz. Közülük A négy évszak abban különbözik az összes többitől, hogy e sorozathoz egyedi szöveg is társul. A sonnetti dimonstrativi – ahogy Vivaldi nevezi e költeményeket – alkotják a hagyományosan programnak nevezett anyagot. Ez a megoldás egészen egyedülálló Vivaldi életművében. Nem általánosságban előírt program ez, hanem szó szerint, sorról sorra, folyamatosan adja meg az ábrázolandó jelenségek egymásutánját. Tisztán hangszeresen megzenésített versekről van szó.

A szerző teljes sorozatát Václav Morzin cseh grófnak ajánlotta, s a dedikációban ezt írja: "Nagyméltóságú Úr, esdekelve kérem, ne csodálkozzék Fenséged, ha e kis létszámú és szerény concertók közt megtalálja A négy évszakot, amely már sok idővel ezelőtt Fenséged türelmes nagylelkűségét élvezhette. Higgye el nekem, hogy azért találtam őket kinyomatásra méltónak – noha minden tekintetben ugyanazok a darabok –, mert a szonettek mellett immár minden bennük ábrázolt dolog pontos magyarázatával láttam el őket. Bizonyos vagyok abban, hogy Ön úgy fogja megítélni őket, mintha újak lennének." A szonettek szerzősége kétes, talán maga a zeneszerző írta őket, lévén hogy sehol sem említi a költő nevét, és a verssorokat további pontosító programelemekkel egészítette ki.

Mind a négy versenymű háromtételes, gyors-lassú-gyors elrendezésű.

Elsőként az E-dúr Tavasz alcímű hegedűversenyt hallhatjuk.

Az első tétel a tavasz ébredését festi, madárhangokkal (itt a zenekar további két hegedűse is szólózik) és távoli mennydörgés érzékeltetésével. Hangfestő elemként a mennydörgés ábrázolását tremolóval oldja meg a szerző.

A középső tétel alcíme Az alvó pásztor, és valóban, a susogó lombok alatt pihenő pásztor békés álmát festi, melyet hű kutyája őriz. A kutya ugatását külön felirattal jelzi a komponista, a brácsák szólamában. Ezzel a szereposztás teljes: az alvó embert a szólóhegedű nyugodt lélegzetű, egyenletesen ívelő dallama személyesíti meg, a susogó lombokat a zenekar hegedűinek zsongító ritmikája érzékelteti, míg a kutyaugatás a brácsák közbe-közbeékelt, de ugyancsak egyenletes, kéthangos motívumaiban realizálódik.

A 3. tétel alcíme Pásztortánc. A siciliano ritmusú zenére a pásztorok nimfákkal lejtenek táncot.

A nyár című g-moll hegedűverseny első címfelirata: Szenvedés a hőségtől.

Az első tétel indításában nyoma sincs a versenyművek nyitótételeiből ismert lendületnek, határozott arcélű tematikának. Halk, szaggatott sóhajok szakadnak fel a hangszerekből, a hallgató szinte a bőrén érzi a kánikula tikkasztó melegét. Majd a szólóhegedű belépésével itt is madárkoncertet hallunk, melyből nem nehéz kihallani a kakukk hangját. Gyors mozgású témával ábrázolja Vivaldi a különböző irányból feltámadó szeleket, majd hirtelen hangulatváltással a pásztorfiú panaszát szólaltatja meg.

A középső tétel kontrasztos szerkesztésű: a lassú ütemekben a szólóhegedű a közeledő vihartól megrettent embert, míg a zenekari hegedűszólamok a legyek és a dongók zümmögését érzékeltetik. A rövid gyors szakaszokban a zenekar ismét tremolókkal mennydörög.

A fergeteges tempójú Nyári zivatar alcímű záró tétel a zenetörténet jellegzetes viharzenéinek egyike. A hegedűszóló itt másodrendű szerepet játszik, a vihar érzékletes ábrázolása a teljes együttes feladata.

Az ősz című hegedűverseny hangneme F-dúr.

A parasztok tánca és dala feliratú tablóval kezdődik. A zenekar népies hangulatú témát játszik. Majd a vidám együttesből kiválik A részeg realisztikusan megrajzolt figurája, aki ide-oda dülöngél, végül elalszik. Néhány álló ütem után a befejező tuttiban visszatér a tétel elejének felszabadult jókedve.

A lassú tétel alcíme: A részeg álma, zenéje a szonett második strófáját dolgozza fel. Ez a sorozat talán legkülönösebb tétele. Szóló egyáltalán nincs benne, dallamos téma sincs, a zenekar csupán hosszan tartott akkordokat játszik, harmóniailag szokatlan fordulatokkal.

A finálé A vadászat címet viseli. Eddig szokatlan módon a szonett két utolsó versszaka jutott erre a tételre, ez a körülmény eleve arra enged következtetni, hogy nagyszabású koncertformát tervezett Vivaldi Az ősz zárójelenetéhez: a vadászat mozgalmas tablója az első tételbeli szüreti mulatság szimmetrikus ellenképe. A zenekar témája két részből áll, az egyik a lovaglást, a másik a vadászkürtök fanfárját imitálja. A nagyon virtuóz hegedűszólam pedig a vad riadt menekülését, ide-oda cikázását, végül az elejtett állat haláltusáját festi.

A tél című koncert f-mollban szólal meg.

Dramaturgiailag ellentétpárjának, A nyárnak megfelelője. Míg ott a hőség tikkasztó kábulatát éltük át a megnyitó tételben, itt a dermesztő hideg merevíti mozdulatlanná a képet. A szólóhegedű figurációi a viharos téli szeleket idézik, melyektől fogvacogva dideregnek az emberek. A második Largo tétel melegszoba-jelenete egyike a legismertebb Vivaldi-zenéknek, számtalan feldolgozásban, külön előadási darabként is gyakran hallható. Miközben a zenekar első- és második hegedűi pengetett játékkal jelenítik meg az ablakon koppanó esőcseppeket, a szólóhegedű a ciklus legszebb dallamát énekli a szonett második strófájának első két sorára. A finálét rendhagyó módon a szólóhegedű indítja, a tétel egészére a szabad, fantáziaszerű formálás jellemző. A tél örömeit festi a zene: a csúszkálást a jégen, a földre huppanást, a korcsolyázók lába alatt megroppanó jeget. Hirtelen megtorpanás után lassú közjáték jelzi a sirokkó (meleg déli szél) feltámadását, vele A nyár bevezető ütemeit idézi a zene. Ez azonban csak múló epizód, a mű végül viharos száguldással ér véget.

Szilágyi Domokos, Kányádi Sándor és Juhász Ferenc versei, Cakó Ferenc animációs etűdjei A négy évszakra - az Irodalmi Jelen című folyóiratba