Apollón és Daphné

Ez az alkotás zárja le a Borghese család számára készült Bernini-művei sorát, s egyben ennek népszerűsége volt a legjelentősebb. Egyedülálló szobrászati eszközök segítségével készült, ahogy a test elhagyja emberi mivoltát és babérrá alakul. A barokk korban egyre nagyobb népszerűségnek örvend a metamorfózis-motívum, s Bernini ezt teljesen egyedi tervezésben oldotta meg.Daphné meztelensége szemet szúrt egyeseknek, de másért nem érhette Berninit bírálat, s Maffeo Barberini (a későbbi VIII. Orbán pápa) magyarázta, hogy „amikor Apollón leszakítja annak a babérfának a levelét, amellyé Daphné változott, megállapította, hogy az íze keserű”: „Quisquis amans sequitur fugitivae gaudia formae, Fronde manus implet, baccas seu carpit amaras.” (A szerelmes csalóka örömökért kerget formákat, De csak leveleket fog, fanyar bogyónál nem jut neki egyéb.) Daphnét a tisztaság motívumának is tartják, mert a vágytól való menekülése céljából változik babérrá.Ez mű a mai napig a Borghese-palota ékei közé sorolandó.Források:Wikipédia: >>>