John Milton (1608-1674)

John Milton 1608. december 9-én született Londonban. Anglikán vallású apja mint jegyző és magánbankár szerzett vagyont. Milton gyermekkorától kezdve írónak készült, apjától örökölte a zene és az irodalom szeretetét. Tanulmányait Londonban és Cambridge-ben végezte. Az egyetem befejezése után további hat évet szán arra, hogy az ókori irodalom tanulmányozásával felkészüljön a költői pályára. Ovidius mellett Dante és Petrarca hatása érezhető leginkább a költészetén. Teljesen elfordul a hétköznapi dolgoktól, és vallási-politikai eszményekért él. Korai költészetét egy kitűnő elégiával zárja, melynek címe: Lycidas (aki az antik bukolikus költészet pásztora volt). Egyes kritikusok szerint ez a műve a legnagyobb lírai vers az angol nyelvű irodalomban.

1638-39-ben hosszabb időt tölt Olaszországban: olasz humanistákkal és költőkkel köt barátságot, s még a beteg, vak Galileit is meglátogatja. 1639 augusztusában visszatér Angliába, hogy tanúja lehessen a skót felkelésnek, az angol polgári forradalom nyitányának. Búcsút mond a költészetnek, s két évtizeden át a forradalmat szolgálja. Ekkor írt pamfletjeiben a vallási, polgári és politikai szabadság hármasságát hangsúlyozza, ezek megvalósulásában látja a társadalom boldogulásának lehetőségét. Támadja az anglikán egyház püspökeit mint a hűbéri államrend kiszolgálóit. Ezért foglalkozik a reformáció történetével, hazáját mint a megújulás színhelyét dicsőíti, önmagát az új korszak megéneklőjének tekinti.

1644-ben megírja Aeropagitica című művét, amelyben a szólás- és sajtószabadságot védelmezi, s így sok gondolatával előfutára lesz a francia forradalomnak is. A forradalom katonai és politikai megerősödésének hatására (1645-48) elkezdi egy új angol történelem megírását, de az események másfelé terelik érdeklődését. 1649-ben, miután kivégzik I. Károly királyt, egy politikai értekezésben igyekszik bebizonyítani a zsarnok uralkodó kivégzésének jogosságát. Titkárként az államtanácsban tevékenykedik, s ekkor megjelent írásaiban a forradalom ügyét védelmezi. Politikai tevékenységét negyvenhárom éves korában kell abbahagynia, amikor teljesen megvakul. Folytatja az angol történelem megírását, s az 50-es évek végén kezd foglalkozni az Elveszett Paradicsom (Paradise Lost) c. művével is. Még van annyi ereje, hogy egy röpiratában (1659) védelmezze a lelkiismeret szabadságát, de aztán az események forradalmi reményeinek a végét jelentik. Oliver Cromwell meghal, s 1660-ban a parlament visszahívja a kivégzett uralkodó fiát, II. Károlyt.

Utolsó nagy prózai művében Milton még egyszer szót emel a királyság visszaállítása ellen, de már tudja, hogy a forradalom ügye elveszett. A megtorlás előtt Milton is menekülni kényszerül, két vitairatát hóhér égeti el, le is tartóztatják, és csak amnesztia révén szabadulhat meg a további üldöztetéstől. A magányos, vak költő ekkor érheti el költészetének csúcspontjait. Az Elveszett Paradicsom először 1667-ben jelent meg. Ezt követte 1671-ben egy kötetben megjelent két műve, a Visszanyert Paradicsom és a Samson Agonistes c. dráma. Milton a nagy pestisjárvány elől családjával vidékre menekül, s hatvanhat évesen köszvényrohamban halt meg.

Forrás: Dani Tivadar ismertetője Milton Elveszett Paradicsom című eposzáról. In: Székely Éva (szerk.): 44 híres eposz, verses regény és elbeszélő költemény. Móra Könyvkiadó, Budapest, 2002. 289-290. oldal

- illetve ennek elektronikus változata Csicsada Ilona Irodalom és művészetek birodalma című blogján: >>>