Embedded Files
Közzététel dátuma: Nov 24, 2019 6:24:12 PM
Kalocsa barokk főszékesegyháza a negyedik székesegyház ugyanazon a helyen. Építését gróf Csáky Imre bíboros határozta el. A tervek 1728-ra készültek el. Ebben az időben alig száz lakóház volt Kalocsán. A tervező nevét nem jegyezték fel, valószínűleg Mayerhoffer András volt a tervező. Bizonyítja ezt az általa tervezett pesti pálos templommal (ma: egyetemi templom) való stílusrokonság. Az alapkőletétel 1735. június 2-án volt, ekkorra a korábbi (a harmadik) székesegyházat lebontották, és a szükséges építési anyagokat beszerezték. A déli oldalon a régi alapköveket meghagyták. Patachich Gábor érsek először 1738-ban, a Nagyboldogasszony-napi búcsú előestéjén nyitotta meg az addig elkészült részeket, és iktatta be az első kanonokokat. 1750-ben készült el a főhajót a mellékhajótól elválasztó kőbalusztrád. 1741 és 1751 között pénzhiány miatt szünetelt az építkezés. A falak 1754-ben már álltak, de külső díszítése 1757-re, a belső 1770-re készült csak el. 1774-ben a toronysisakok elhelyezésével lett készen a monumentális érseki főszékesegyház a mainál kissé egyszerűbb, de egységesebb megjelenésben.
A Nagyboldogasszony-székesegyház impozáns méreteivel és túldíszítettségével kápráztatja el a látogatót. A nyugat felé néző főhomlokzaton, a homlokzattal egy síkban emelkedik a templom tömegét uraló két harangtorony. Az ablakok változatos kiképzése is jól megfigyelhető, mely ritmusos tagolást nyújt az építmény összképének. A toronyablakok mindegyike rácsos, a két torony között pedig üvegablakok vannak. A főhomlokzatot a tornyokon is végigfutó két erőteljes párkányzat tagolja. A kapu felett négy ión pilléren nyugszik az áldásosztó erkély. Mayerhoffer templomaira jellemzőek az áttört kőerkéllyel és szemöldökpárkánnyal ellátott ablaknyílások; ilyeneket látunk a főhomlokzaton és a tornyokon. A torony négy sarkán, illetve a bejárat két oldalán lizénák húzódnak. Fejezetükben jól megfigyelhető magyaros díszítések jelenek meg, az első főpárkánynál ión, a második alatt korinthoszi, majd a sisak alatti zárópárkány alatt ismét ión. A kórusablak fölötti íves timpanonban Szűz Máriát láthatjuk a magyar szentekkel, Andrejka József alkotása.
A timpanon fölötti ovális szoborfülkében Patachich Gábor, a bal oldali torony ovális ablaka fölött Csáky Imre, a jobb oldali tornyon ugyanitt Klobusiczky Ferenc érsekek címere látható. Az oromzat tetején, a kőbalusztrádon kétoldalt Szent Pál és Szent Péter (Szent Péter szobrával kapcsolatos érdekesség, hogy a kulcsot tartó kezére eredetileg hat ujjat faragott a szobrász) apostolok szobra 1755-ből, középen Szűz Máriáé 1881-ből, Hartmann János müncheni szobrászmester alkotása. A két apostolszobor alkotója ismeretlen.
A templom főhajójához kétoldalt alacsonyabb mellékkápolnák csatlakoznak. Az oldalkápolnák falát, illetve a főhajó és az oldalkápolnák közti magasságkülönbséget szegmensíves ablakok töltik ki. A hajónak a szentély felőli harmadánál a Foerk Ernő által tervezett, a templom stílusát kissé megbontó huszártorony áll. Az öt oldallal záródó szentély a hajónál valamelyest alacsonyabb. A szentély körüli kápolnakoszorút öt apsziskápolna alkotja. A két szélső a sekrestye bejáratául szolgál, a másik kettő közül a déli a Szt. István-kápolna, az északi a keresztelőkápolna. A középső, kupolával ellátott helyiség az érseki kripta bejárata. A sekrestyék kétemeletesek, a déli oldalon van a plébánosi, az északin pedig a kanonoki sekrestye. A jobb oldali torony oldalán Bory Jenő 1938-ból való Asztrik-domborművét láthatjuk.
A főhajó a bejárat felől
A Mária mennybemenetele tiszteletére szentelt barokk főszékesegyház belseje 57 méter hosszú, 24 méter széles, csarnoktemplom jellegű. Az egyhajós, négyboltszakaszos, oldalkápolnákkal szegélyezett hajó a tízszög öt oldalával záródó, kétboltszakaszos szentélyben végződik. A boltozatokat korinthoszi féloszlopokon nyugvó hevederívek választják el egymástól. A szentély fölé félkupola borul. A főhajó homorú falfelülettel csatlakozik a szentélyhez. A hajó boltozatait 1768 és 1770 között készült stukkók díszítik, melyek a bejárattól a szentély felé haladva Szent Jeromost, Szent Ágostont, Szent Ambrust és Nagy Szent Leót ábrázolják. A szentély négyezetén a győzedelmes egyház allegorikus domborműve jelenik meg. A templomba belépők figyelmét leginkább a szentélyben lévő főoltár vonzza magára, mely Mária mennybemenetelét ábrázolja. Az első főoltár Patachich Gábor, a második Kunszt József érsek nevéhez fűződik. 1856-ban Kunszt érsek Rösner Károly bécsi szobrászt kérte fel az új oltár tervezésére. A több festményből álló, ikonfalszerű oltár központi darabja a ma is meglévő főoltárkép volt, Leopold Kuplwieser festette 1857-ben romantikus stílusban. 1908 és 12 között átépítették és restaurálták, a korábbinál sokkal egyszerűbb kivitelt kapott, a kis képeket eltávolították. A márvánnyal burkolt oltár új szentségtartót kapott, fölé csavart oszlopokon nyugvó baldachint emeltek. A baldachin tetején kerubok láthatók kezükben karddal. Felül felirat olvasható: „Assumpta est”. A tabernákulumot Andrejka József, a felépítményt Petrovácz Gyula tervei szerint Schóber Alajos kivitelezte. A kétoldalt elhelyezett, míves intarziájú kanonoki stallumok és a püspöki trónus 1738-ban készültek.
A főhajó a karzatról, a mellékoltárokkal
A kétoldalt épült négy-négy oldalkápolnában egy-egy oltárképet helyeztek el, a déli oldalon hármat, az északin négyet. Baloldalt a bejárattól a szentély felé haladva az első Szent Péter és Szent Pál apostolok copf oltára, 1807-ben készült, mestere nem ismert, Klobusiczky érsek emeltette. Az egymástól búcsúzó két apostolt ábrázolja, hiszen Péter a Janiculus hegyre megy, ahol keresztre feszítik, Pál pedig Trefontanehoz, hogy lefejezzék. Pál az égre mutat, kifejezve, hogy ott nemsokára ismét találkozni fognak. A második a barokk Nepomuki Szent János-oltár, azt ábrázolja, amint IV. Vencel cseh király feleségének gyóntatóját, Nepomuki Jánost a gyónási titok megszegésére akarja rávenni, de ebbe ő nem egyezik bele (hiszen Nepomuki Szt. János a gyónási titok védőszentje). Az oltárépítményt Fridrich Ferenc jezsuita szerzetes készítette. Baloldalt a harmadik a Szent István-oltár 1832-ből, Pesky József klasszicista alkotása, a képen István király fiát, Imrét oktatja, mindkettejüket dicsfény veszi körül. Ez az oltárkép Újváry Uriel Dávid nagyprépost hagyatékából készült. A szentélyhez legközelebb a Szent Kereszt-oltár kapott helyet, mely 1787 és 1818 között készült, Erlinger József festette. A felépítmény aranyozását Schenk János végezte. A keresztre feszített Jézust ábrázolja, bal oldalán a Fájdalmas Anya, jobb oldalán János apostol látható. A keresztet Mária Magdolna öleli át.
Jobboldalt a bejárat felőli első oldalkápolnában Prokop Péter 20. századi modern festményét láthatjuk, melyen Assisi Szt. Ferenc az állatoknak prédikál. Az oltárkép a templom barokk hangulatától nagyban elüt, egy nemrég épült templomban talán jobban mutatna. Korábban az 1790-ben készült, késő barokk Szt. Alajos-oltár állt a helyén. A következő oldalkápolna oldalsó bejáratul szolgál, oltárkép nincs benne. Az Őrangyal-oltár klasszicista alkotás, melyet Johann Kessler készített 1865-ben. A sziklaszirten ülő kisfiú felé kígyó sziszeg, de őrzőangyala megvédi. A szentély melletti oldalkápolnában a templom legrégebbi, 18. századi oltárát láthatjuk, melyet Erlinger József festett a Fájdalmas Szűz Anya témában. A keresztről levett Krisztust ölében tartó Máriát és a háttérben földre boruló Mária Magdolnát ábrázolja. Ugyancsak itt vannak elhelyezve Szent Pius földi maradványai, Rómából hozták őket Kalocsára 1741-ben. A vértanú csontjai drágaköves ruhába vannak elhelyezve, zsebében kis üvegcsét helyeztek el Szt. Pius vérével.
Az ablakok kiváló megvilágítást nyújtanak. Az oldalkápolnák ablakai magát, a templomteret, a főhajó ablakai pedig a mennyezet stukkódíszeit világítják meg. A színes ablaküvegeket Zsellér Gyula készítette 1851 és 1866 között. A mellékkápolnák ablakai magyar szenteket vetítenek elénk: Szt. István, Szt. Margit, Szt. Imre, Kapisztrán Szt. János, Szt. László, Szt. Erzsébet, Szt. Gellért. A főhajó felső ablakai egyházi jelvényeket ábrázolnak (pl.: a fiaiért saját vérét adó pelikán, kalászokkal körülvett kereszt, bárány, szőlő, alfa és ómega).
A hajót a szentélytől elválasztó diadalív két oldalán egy-egy szobor: baloldalt Szent István, jobboldalt Szent László király, Andreas Halbig művei 1851-66-ból. A két szoborfülke alján, a szobortalapzaton egy-egy ugyanekkor készült domborművet látunk. István király alatt: Asztrik érsek átadja Istvánnak a II. Szilveszter pápától hozott koronát. László alatt: Szent László átadja a bácsi érsekség alapítólevelét. E két szobor helyén Patachich érsek idejében még Páduai Szent Antal és Kalazanci Szent József, később Borromei Szt. Károly és Nepomuki Szent János szobra állt. A István és László király szobra korábban az érseki kriptában volt elhelyezve. A diadalív csúcsán latin felirat: „Sok leány munkálkodott serénységgel, de te felülmúltad mindazokat”.
A padok, néhány gyóntatófülke és a márvány padlóburkolat 1908 és 12 között készült Foerk Ernő tervei szerint.
A szószék
A gazdagon aranyozott szószék 1752-ben készült, készítője nem ismert. Kosarán a négy evangélista, köztük Mózes a kőtáblákkal, a Hegyi beszéd, a Magvető és a Jó Pásztor dombormű. A hangvetőn a Jó Pásztor dombormű látható.
A szentély
Az apszis mennyezete
A főhajó a szentély felől
A szentéllyel átellenben, a bejárat felett húzódik a hatalmas méretű orgona; 3 manuálos, pedálsoros, 64 regiszteres és 4668 sípja van. A templom felszentelésekor a leckeoldalon lévő oratóriumba készült egy 6 változatú orgona, melyet 1774-ben 28 változatúra építettek át. 1876-ban Haynald érsek a pécsi Angster cégtől rendelte meg a 3 manuálos, 45 regiszteres orgonát a bejárat feletti kórusra. Ennek cin sípjait az I. világháborúban elvitték. 1923-ban Angster József pécsi orgonaépítő 3 manuálos, 50 regiszteres, 3560 sípos orgonát tervezett a templomnak, ezt 1985-ben alakították át és bővítették. A kórust három boltíves árkád tartja, a középső kosáríves, a két szélső félköríves. A kórus középső tartóívén olvashatjuk latinul: „Uram, szeretem a te házad ékességét”.
A bejárat fölötti mennyezet (felette a karzat az orgonával)
A bal oldali szentélyajtó a kanonoki sekrestyébe vezet, mely értékes stukkóiról és intarziás bútorairól nevezetes. A szentély északi oldalán lévő koszorúkápolnában 1988 óta az érseki kincstárat tekinthetjük meg. Itt található Szent István ezüsthermája, amely a millennium idején készült, továbbá az Árpád-kori sírhelyből feltárt maradványok is megtalálhatók. A templom alatt az érseki kripta húzódik, északi falán mészkőből faragott, gótikus sírlap, rajta latin felirattal (a székesegyház olvasókanonokjának sírja 1433-ból). Patachich érsektől kezdve az összes érseket ide temetik, a kripta egyszerű oltára vörösmárványból készült, ezt csak érseki temetések alkalmával használják. A kripta padlózatán végigkövethetjük, hogy merre húzódott az első székesegyház szentélye.
Források:
képek: az Astriceum Érseki Gyűjtemény weboldala: >>>
szöveg: Wikipédia: >>>
Page updated
Google Sites
Report abuse