Palota- és kastélyépítészet

A barokk építészet nagyszabású, monumentális alkotásai a kastélyok, az uralkodói és főúri rezidenciák. Nagyvonalúsága, gazdagsága az építtető hatalmát, műveltségét, ízlését hirdeti.

A barokk kastély a nagyúri reprezentáció legfontosabb eszköze. A középkori várral ellentétben nem hegycsúcson, nem megközelíthetetlen helyen épült - védelmi szerepe ugyanis megszűnt. Sík terepen, hatalmas kerttől övezve áll. Az építtető nem riad vissza a tereprendezéstől sem: lecsapoltatja a mocsarakat, elegyengetteti a domborzatot, ha kell, új utakat építtet. Az épület méretei is bámulatot keltenek - a város kanyargó kis utcáiban épült, szerényebb polgárházakhoz hasonlítva érezzük, hogy a földesúr mennyire más léptékben építkezik.

A hosszú homlokzatból előreugranak egyes falszakaszok, a rizalitok*, a tervező így kerüli el a bántóan egyhangú összképet. Gyakran többé-kevésbé önálló, csak lazán összefűzött tömbök, pavilonok, belső udvarok alkotják az együttest, és az eltérő szintmagasságok, a különböző tetőformák pl. (manzárdtető), a szakaszonként más-más formájú tagolóelemek változatos, a középrész felé egyre fokozódó hatást eredményeznek.

A kastély egyes emeletei sem egyenlő fontosságúak; általában az első szint a legelőkelőbb, ablakainak mérete, a keretek díszítése is ezt sejtetik. Ezen az emeleten helyezkednek el a: díszterem, a könyvtár, a társalgók és a kastély urának lakosztályai. A földszinten és a legfelső emeleten inkább az alárendeltebb helyiségek találhatók. A lépcsőház a kastély egyik legdíszesebb, legnagyobb tere. A látogatót már a bejáratnál ennek nagyszerű látványa, tágassága készíti fel a kastély pompájára.

A barokk lépcsőház méretei túlzottak, a lépcsőház nagyobb, mint amennyit rendeltetése megkívánna - gyakran a középrész nagyobbik felét is elfoglalja. Az emeleti díszterembe lépve a hatás tovább fokozódik: szinte elképeszt a terem kívülről, belülről az architektúra gazdagságával és díszítményeivel.