Tóth Sarolta versei
Szép fenyőfák útra kelnek
Magas fenyő, szép sudár fa,
hova tartasz?
Az utcára. Ott hirdetem
az ünnepet, kicsi Jézus
megszületett.
Koldusnak is van rá jussa,
mindenkié a Jézuska.
Ezüst fenyő, hova-hova?
Vár reám egy nagy palota.
Palotának fényes terme,
cukor, dió kényes terhe,
csillagszóró, aranypehely,
az én helyem egy úri hely.
Hová mégy kis törpefenyő?
Arra nincs ház, csak temető!
Ó, én oda tartok éppen,
megállok a sír tövében,
vallják rajtam pici égők,
nem felejtenek az élők.
Pici fenyő a nagy hóba
hova tartasz?
A kunyhóba.
Örülnek majd a gyerekek,
énekszóval körülvesznek,
ágaimra gyertyát tesznek.
Hamvas fenyő, csupa pompa!
Te hová mégy?
A templomba.
Őrt állok majd a jászolnál,
Betlehemnek fénye rám száll,
ragyognak rám a csillagok,
örülök, hogy fenyő vagyok.
(Beküldte: mamuszka)