Diacska versei:
Furcsa (v)iszony
Furcsa (v)iszony
Ma kibontotta hajamat a szél,
Körbeudvarolt tettetett kedvességgel,
Ahogy fekete csenddel int az éjfél,
Úgy fújt bőröm alá játszi könnyedséggel
S bár ő érez engem, testemhez érhet,
Addig én a légüres teret markolom.
Minden egyes porcikámhoz hozzá férhet,
Míg én...csupán magamat karmolom…